Mindenekelőtt le kell szögeznem, gondolataim nem mint valamely párt vagy portál képviseletében, hivatalos közleményeként írom, csupán mint magánember, aki érdeklődve, de egyszersmind aggódva szemléli a felvidéki politikai eseményeket. De azzal a határozott meggyőződéssel, hogy több millió magyar gondolkodik így, akár a Felvidéken, akár az anyaországban, vagy bármelyik pontján a Kárpát-medencének.
Semmiképpen sem akarok, és nem is vagyok jogosult, hogy beleszóljak a szlovák belpolitikai életbe, de abba sem, hogy a különféle magyar politikai pártok hogyan rendezik egymással viszonyaikat, ki kivel tárgyal, vagy kivel nem. Ennek nem voltam sohasem híve, viszont ha úgy tekintünk a magyar nemzetre, mint amely egy és oszthatatlan, és a trianoni határok nem húzhatnak közénk, lelkünkben képzeletbeli drótkerítéseket, akkor lelkiismeretem nem tért volna nyugvópontra, ha nem írom ki magamból, mi bennem van.
 Ötpárti egyeztetés még egy héttel ezelőtt az MKP pozsonyi székházában (kép: Somogyi Tibor / Új Szó) |
Mert azt gondolom, nem tévedek, ha azt állítom, messze több mint szlovák belpolitikai kérdés, lesz-e a magyarságnak képviselete a Szlovák Nemzeti Tanácsban. 2020 februárjában parlamenti választásokat tartanak az országban, és igen komolyan felmerült annak lehetősége, hogy ezúttal nem jut be magyar párt képviselője a törvényhozásba.
Hosszú hetek óta élénk figyelemmel kísérem, hogy az öt felvidéki magyar, vagy magyar érdekeltséggel is bíró politikai formáció igyekszik megegyezni egymással, annak érdekében, hogy közös listát állítsanak, és biztosítsák a magyar jelenlétet a pozsonyi országgyűlésben. Az 5 szóban forgó párt nevezetesen a Most-Híd, a Magyar Közösség Pártja, a Magyar Fórum, Összefogás és a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség.
Újra csak hangsúlyozni kívánom, én, innen, az anyaországból nem vagyok azon belső információk birtokában, mi vezetett odáig, hogy a tegnapi napon bejelentették, a tárgyalások berekesztettnek. Megítélni sem ítélhetek és ítélek meg senkit, ugyanis feltételezem minden egyes résztvevőről, hogy őszinte vezérfonalának tekinti a felvidéki magyarság képviseletét. Azt viszont, mint magyar, ki hazájának nem csak a csonka országot, hanem a teljes Kárpát-hazát tartja, igenis leírhatom, tragikus következményekkel járna a felvidéki és áttételesen az összmagyarságra nézve, ha a jövő évben nem jutna be magyar képviselő az országgyűlésbe.
Bár sokszor saját hibáink folytán, és a történelem viharai következtében a magyar nemzet egyes részei határon túlra rekedtek, szívünkben és lelkünkben együvé tartozunk, és pont 2020-ban, mikor is a trianoni békediktátum 100. évfordulójáról emlékezünk, volna különösen szomorú, ha éppen ebben az esztendőben következne be, állna fel az új, magyar képviselet nélkül maradt szlovák törvényhozás.
Kiváló írónk, költőnk, a kassai születésű Márai Sándor gondolataival kívánok a felvidéki magyarság vezetőinek sok erőt és kitartást, bölcs és belátásteljes döntéseket, mert hiszem, meg fogják találni a helyes utat:
„A haza nem csak föld és hegy, halott hősök, anyanyelv, őseink csontjai a temetőkben, kenyér és táj, nem. A haza te vagy, szőröstül-bőröstül, testi és lelki mivoltodban; ő szült, ő temet el, őt éled és fejezed ki, mind a nyomorult, nagyszerű, lángoló és unalmas pillanatokban, melyek összessége életed alkotja. S életed a haza életének egy pillanata is.”
Nemzettestvéri üdvözlettel:
Lantos János
