2019. november 21., csütörtök, Olivér napja van.
Vakbarát/mobil
Látogatottság
RSS
Fórum
CSS váltás
Friss hírek
22:41 A Borkai-videók miatt előállított focista szerint nincs szó zsarolásról, az is mellékes, hogy korábban a DK jelöltje volt22:27 Putyin: az emberiség ismét a barlangban találhatja magát22:15 Jakab Péter végre rájött, hogyan lehetne tovább fokozni: beült Orbán székébe, mint egy tel-avivi kisóvodás21:45 Tusk a néppárt új elnöke - kizárást ígért a "populistáknak", Orbánra is célozgatva21:35 András herceg ott se volt, mégis visszavonul az Epstein-botrány után20:50 Orbánnak sikerült odáig süllyednie, hogy egy ultracionista rabbi nevezte bátornak és becsületesnek20:26 Megint új választás jöhet Izraelben20:07 Orosz kémbotrány okoz fejfájást Belgrádnak19:27 Putyin már azt pedzegeti, lehet, hogy néhány kelet-európai ország ki akar majd lépni az EU-ból18:22 Alacsonyan repülnek a klisébombák? - Gondolatok a Midway című filmről17:44 Négy cigány akart "megbokszolni" egy rendőrt, az ügyészség elrettentő büntetést javasol: próbára bocsátás!17:28 A Mi Hazánk feljelenti a Zsindexet - Toroczkai: mindig a trianoni tragédián gúnyolódnak17:08 Az SZDSZ-es Gothár Péter a Katona József Színház zaklatója15:53 Az iráni elnök szerint gátat szabtak az üzemanyagár-emelés miatti tiltakozáshullámnak15:24 Rendőrőrs lesz Hitler szülőházából - remélhetőleg áthatja majd a hely szelleme az egyenruhásokat
24 óra legolvasottabbjai

Publicisztika :: :: Hozzászólások

A három november 4-e

Reklám

Az elmúlt hetekben még kitartott a „vénasszonyok nyara”, október 23-át szinte verőfényes napsütésben, kellemes időben ünnepelhettük. Azonban beköszöntött az igazi ősz, a mai napon komor, esős idő köszöntött ránk. Mintha a természet is üzenni akarna, ma van ugyanis november 4-e, nemzeti történelmünk egyik gyásznapja.
63 évvel ezelőtt ekkor indított ugyanis támadást hazánk ellen a Vörös Hadsereg, hogy leverje szabadságharcunkat. Persze, nem ment ez olyan könnyen, erről korábban is írtam már, egész pontosan 729 vöröskatona távozott a másvilágra azzal az utolsó gondolattal, a magyarság a szabadságért és a hazáért még olyan áldozatokra is képes, hogy szinte esély nélkül feláldozzák egyes tagjai az életüket.
Zoom
Fotó: Burghardt Ferenc / MTI
1956. november 4.
„Egy nép kiáltott. Aztán csend lett” – írta Márai Sándor. Valóban, a mai reggel egykedvűen vettük tudomásul, ablakpárkányunkon kopogtat az eső. A sors további különös fintora, mintha nemcsak a természet emlékeztetne arra, ma gyászolnunk kell, de aki kicsit kutakodik az irányban, mi történt még ezen a napon, különös történésekre lelhet. Ezt racionálisan megokolni nem lehet, azonban tény, szintén november 4-i dátummal született korábban Ságvári Endre és Kuncze Gábor is.
Egy ideje érdeklődéssel figyelem az ilyen egybeeséseket. Nem november 4-e az egyetlen. Június 4-e, a trianoni békediktátum naptári napjával egyező napon született Gyurcsány Ferenc is, illetve pont 1956-ban, de szintén június 4-én lépett életbe az a rendelkezés az abortuszról Magyarországon, minek következtében a Kádár-rendszer regnálása alatt, több mint 6 millió ártatlan magyar életet gyilkoltak meg.
De ma november 4-e van, kanyarodjunk vissza. 1913. november 4-én Ságvári, 1950-ben pedig Kuncze Gábor látta meg a napvilágot. Hangsúlyozni akarnám, önmagában véve a két ember születése nem gyásznap, egy új élet mindig ünnep, mielőtt azzal vádolná bárki, hogy ily’ ízléstelen módon tekintem önmagában véve károsnak azt, hogy édesanyjuk életet adott nekik. Mert keresztény nézet szerint minden ember egyedi és megismételhetetlen, viszont szabad akaratot is kaptunk, ennek folytán pedig már mérleget vonhatunk a szóban forgó két személyről, tetteikkel és életútjukkal miként sáfárkodtak ezzel az ajándékba kapott szabad akarattal. Mindezért engedtessék meg számomra annyi szubjektivizmus, hogy éppen november 4-én, ha már ők is e napon jöttek világra, végső soron mégis egy kategóriába kerüljenek a baljós dátumok tekintetében.
Kronológiai sorrendben, táviratú stílusban azért szemezgessünk picit!
Ságvári Endre, ezt nem én állítom, hanem a felkapott történész, Ungváry Krisztián, keményvonalas sztálinista volt. Kinek módszereitől nem esett távol a politikai alapú terrorizmus sem, mint az munkásságából kiderül.
Zoom
Fotó: Fortepan
1913. november 4.
A zsidó családba születő Ságvári egyetemi évei alatt került kapcsolatba a marxista eszmékkel. 1935-ben lép a tettek mezejére, a Magyar Izraeliták Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesületének égisze alatt létrehozza a Haladó Diákok Pártját, annak egyik vezetője lett. Tanulmányai végeztével tisztviselővé vált egy fővárosi elöljáróságon. Mindezek után belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba, itt számos előadást tartott, de főként az ifjúság baloldali alapú beszervezésével foglalatoskodott.
Hogy politikai eszköztára nem korlátozódott pusztán verbális szintre, azt bizonyítja, hogy 1937-ben részt vállalt a Tompa utcai nyilasház elleni támadásban, amiért nyolc hónap fogházat kapott. Szabadulása után katonai munkaszolgálatos volt, de itt már 1940-et írunk, majd a Népszava terjesztési osztályán helyezkedett el. Vélhetően ez és a szociáldemokraták szellemisége neki már nem felelt meg, és életének döntő lépésére szánta el magát, csatlakozott az illegalitásban lévő kommunistákhoz. Ezután több háborúellenes tüntetés középpontjából megtalálható, melyek hol békésebbek, hol pedig kevésbé azok voltak. 1944-ben már komoly tagja az ún. „ellenállási mozgalomnak”, saját lapot is indít, Béke és Szabadság néven.
Természetesen a hatóságoknak már régen célkeresztjében volt, és így érkezünk el halálának napjához, 1944. július 27-hez. Éppen egy másik bolsevikkal volt találkozója, mikor négy csendőr megjelent, hogy őrizetbe vegye őket. Társa megadta magát, azonban Ságvári válaszként pisztolyt rántott a csendőrökre, hármat meg is sebesített, majd menekülőre fogta. De az egyik csendőr utána lőtt, minek következtében, miután kórházba szállították, belehalt sérüléseibe, mint ahogyan az egyik meglőtt csendőr is.
Érdemes felidézni a korabeli jelentést:
Folyó év július hó 27-én 19 óra 45 perckor a csillaghegyi nyomozó csoportnál szolgálatot teljesítő Cselényi Antal detektív, Kristóf László és Palotás Ferenc csendőrnyomozók, hosszú megfigyelés után, Budapest területén nyomára jutottak dr. Ságvári Endrének, aki már mintegy hét éve földalatti baloldali szervezőmunkát végzett és vezetett. Nyomon követték és a XII. ker. Szép Ilonai villamosvasúti kocsiszín mellett levő Nagy Béla-féle cukrászdában egy állítólagos Szabados nevű kommunista társával figyelés alá vették, majd őket elfogni igyekeztek. Elfogásuk után motozás, illetve bilincselés közben dr. Ságvári Endre, aki izmos férfi, hirtelen dulakodni kezdett és a szomszéd asztalon lévő aktatáskájához kapott, onnét önműködő pisztolyát előrántotta és rögtön tüzelt. Lövéseivel Cselényi Antal detektívet a jobb vállán, Kristóf László csendőrnyomozót a jobb combján súlyosan megsebezte, míg a hatósági közegek segítségére siető Pétervári János rendőrőrmester gépkocsivezetőt haslövéssel életveszélyesen találta.
A lövések leadása után dr. Ságvári Endre a helyiségből kimenekült, de a Palotás Ferenc csendőrnyomozó és a sebesülten utána futó Cselényi Antal detektív lövéseitől eltalálva holtan összeesett. Dr. Ságvári Endre Szabados nevű társát sikerült elfogni.” – Részlet a m. kir. rendőrség budapesti főkapitánya 1944. július 28-án kelt kitüntetési előterjesztéséből.
Aztán az, hogy a későbbiekben hogyan faragtak belőle mártírt a kommunista rendszer működtetői, hogy a rendszerváltás után miképpen kezdett süllyedni nimbusza, lehetett már tárgyilagosan beszélni személyéről és tevékenységéről, túlmutat jelen cikk határvonalain. Maradjunk annyiban, egy bolsevik felforgatót nem tekinthetünk nemzeti hősnek.
Tekerjük azonban most néhány évtizeddel előrébb a történelem kerekét, értekezzünk Kuncze Gáborról, ki az Istennek hála, a ma már kimúlt Szabad Demokraták Szövetségének volt elnöke. Eddigi életpályája is főként ebből a kontextusból értékelhető és értékelendő, ugyanis ő és pártja volt az, mely a 90-es években igyekezett meghonosítani azt a fajta nyugati típusú liberalizmust, melyre tömegeiben fogadókészség ugyan nem volt a magyar népben, viszont az MSZP-vel alakított koalíciós kormányokban nemzetstratégiailag rendkívül fontos tárcákat kaparintottak meg, hatással bírva ezzel a magyar szellemi és kulturális életre.
Zoom
Fotó: klubradio.hu
1950. november 4-e
De szintén emlékezetes Kuncze azon kijelentése, mellyel tulajdonképpen megágyazott a cigánybűnözés mosdatásának, ez a fogalom pedig nem volt más, mint a „megélhetési bűnözés”.
Az SZDSZ bukása után hátrébb húzódva, de azért mégis megmaradva a liberális térfélen vállalt szerepet például a Klub Rádióban és az ATV-ben műsorvezetőként. Az önkormányzati választások alkalmával látott balliberális előre nyomulás után pedig azt látjuk, például Karácsony Gergely, Budapest újdonsült főpolgármesterre sorra kukázza ki és helyezi pozícióba a régmúlt leszerepelt figuráit, úgyhogy nem volnánk meglepve, ha Kuncze is sorra kerülne.
A bolsevizmus és a liberalizmus (főként annak modern válfaja) számos eltérő vonása ellenére rokonlelkű ideológia, ha erkölcsi-szellemi alapjait vizsgáljuk és közös ellenségképüket, pusztán módszertani eltérések voltak tapasztalhatók. Mert ha kijelentjük, a kommunizmus célul tűzte ki, hogy kiirtja az emberek lelkéből az Isten és haza ideáját, tűzzel-vassal üldözte, úgy azt látjuk, a neoliberális irányvonal legenyhébb képviselői is minimum nevetségesnek tartják a fenti két értéket, de rosszabb esetben ők is igyekeznek elnyomni, csak nem a vörösökhöz hasonló, terrorisztikus (még!) módszerekkel, hanem a kulturális, szellemi térben kiszorítással. Ennek volt harcos gyakorlati megvalósulása az SZDSZ.
E törekvés köti össze a három november 4-ét.
Lantos János – Kuruc.info
Reklám




Friss hírek az elmúlt 24 órából
Kereső
Időkép
Hőtérkép
Legolvasottabb hírek
Dossziék

Készült a Kuruc.info által, minden jog fenntartva © 2006-2019 | Impresszum | Hirdetési ajánlat | Privacy Policy | About Us
CSS váltás feketére CSS váltás fehérre
Hírfolyam Lapszemle ipv6 ready