De most, hogy mégis szélesítsem a repertoárt - igaz, laikusként, de olyan információk birtokában, melyekbe nem biztos, hogy a társadalom szélesebb rétegeinek belelátása van -, legalább érintőlegesen szót ejtünk a tűzoltókról is.

Mint ismeretes, a Mi Hazánk részéről Duró Dóra és Novák Előd találkozott a Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezetének képviselőivel, ennek nyomán pedig nekem is alkalmam nyílt a későbbiekben szót váltatnom velük, ahol számtalan döbbenetes információt osztottak meg velem.

Úgy érzem, kötelességem erről írni. Világnézetem integráns része ugyanis a társadalmi igazságtalanságok ellen szót emelni. A hazaszeretet, a patriotizmus, mint lelkünk legmélyéből jövő, Isten által belénk oltott törekvés, csak fél lábon nyugszik akkor, ha szégyenkeznünk kell belső viszonyainkon, tehát előbbinél egy jottányival sem alacsonyabb értékű a jól értelmezett szociális gondolat.

Azt gondolom, a legtöbbek számára egyértelmű, s ezt számos közvélemény-kutatás is alátámasztja, a tűzoltói hivatás az egyik legmegbecsültebb foglalkozás az emberek szemében. Ők azok, akik nemcsak a pusztító lángokkal küzdenek, de bárhol baj ér minket, ki kell valakit szabadítani egy összeroncsolódott autóból, és oly’ sok egyéb veszélyes helyről, ott teremnek.

De a társadalom erkölcsi megbecsülésén túl vajon mi jár nekik? A szomorú valóság az, vajmi kevés. A szakszervezetek egybehangzó véleménye szerint három fő pontban csúcsosodnak ki a válság jelei.

1. Mint oly sok helyen, természetesen itt is a bér és a munkaidő. Egy kezdő tűzoltó bére bruttó 230 ezer jó magyar forint, de egy 20 éve szolgáló kollégáé is minimálisan haladja meg a bruttó 300 ezret. Ezért a fizetésért heti 48 órára lehet őket kötelezni, tehát egy hónapban alsó hangon 204 órát dolgoznak. Gyors utánaszámolással átlagban 20%-kal dolgoznak többet a 40 órás munkahéttel összevetve. Könnyen belátható, ilyen feltételekkel nemhogy nem vonzó a tűzoltói hivatás, de még megtartó erővel sem bír. Nem csoda hát, ha legalább 50%-os béremelést követelnek!

2. A másik égető probléma, hogy az Orbán-kormány elvette tőlük a szolgálati nyugdíjat. A régi szisztéma szerint 25 ténylegesen ledolgozott év után, ha betöltötték az 50. életévüket, volt lehetőségük nyugdíjba vonulni. Nyilván a legtöbben evidenciaként rávágnánk, egy 55 vagy 60 éves tűzoltó már nem képes olyan szinten ellátni feladatát, mint fiatalabb társai, de úgy tűnik, a döntéshozók számára ez mégsem volt egyértelmű. Azt ők sem állítják, hogy egyéb, hátrébbvont munkakört ne tudnának elvégezni a tűzoltóság berkein belül, de a beavatkozói állomány esetében követelik, állítsák vissza a régi rendszert.

3. Végezetül pedig elfogadhatatlannak tartják, hogy a tűzoltóságot besorolták a katasztrófavédelem alá. Azt mondják, ezzel csak létrehoztak egy hatalmas és tehetetlen vízfejet, így nagyságrendileg 12 ezer fős az állomány, de ebből ténylegesen csak 7 ezren vannak a tűzoltók. Továbbá a katasztrófavédelmisek és a tűzoltók között jelentős bérkülönbség is feszül. Annak ellenére ők hozzák meg a szakmai döntéseket, hogy javuk nem rendelkezik tűzoltói képesítéssel, vannak köztük rendőrök, határőrök, de a civil életből is jó néhányan. Egyöntetűen állítják, a beszerzések és fejlesztések mind a szakmaiatlanságuk miatt megy vakvágányra, de van, aki szerint a legutóbbi Hableány-sétahajókatasztrófához is hozzájárult a hozzá nem értésük.

A fenti három pont természetesen csak nagyvonalakban ismertette a tűzoltóságon belül szunnyadó problémákat, de azt gondolom, nem csak a magam, hanem minden jóérzésű ember nevében mondhatjuk, ezeket egy valódi nemzeti kormánynak kötelessége volna orvosolnia, mert méltatlan, hogy ez a páratlanul szép és hősies hivatás ilyen körülmények között sínylődik.

Lantos János – Kuruc.info