A történelem tanúsága szerint „őfelsége ellenzékét” időnként hatalomra is engedik. Hiszen a látszatra ügyelni kell, ezen kívül arra is, hogy a radikálisokat megtévesszék, nehogy valamiféle „náci” mozgalmat alapítsanak egy „új Hitler” vezényletével. Csakhogy „őfelsége ellenzéke” előtt mindig ott vannak a tilalomfák: nem eshetnek neki a hatalom legfőbb gyakorlóinak, egy alkotmányos monarchiában például a királynak, illetve a monarchia intézményének. Keresztény királyság esetében pedig a kereszténységet sem lehet az (ál)ellenzék részéről szidalmazni. Nos, érdemes megvizsgálni: a nyugati világ kétpártrendszerében engedélyezett konzervatív ellenzék elé miféle tilalomfákat állítottak? (Hogy kik állították a tilalomfákat, arról szó se essék.) De előbb vegyük sorra azokat az témákat, amelyekben egy bizonyos határig ugyan szabad a „keresztény-konzervatív-nemzeti” erőknek ellenkezniük, de azért ott vöröslenek azok a titokzatos kezek által meghúzott vonalak is, amelyeket átlépése teljes politikai – újságírók esetében szakmai - öngyilkossággal ér fel.

1. Szavakban a konzervatívok kiállhatnak a nemzeti értékek, hagyományok mellett. A kultúra, az oktatás területén uralkodó liberális hegemóniát megtörniük viszont nem szabad, igaz, erre lehetőségük sincs, erőforrásaik ehhez nem elégségesek. A nemzeti gazdaság megerősítése a globális tőkestruktúrák rovására viszont már szigorúan tiltott!

2. Hozhatnak az őshonos fehér nemzetek demográfiai katasztrófájának mértékét némileg csökkentő intézkedéseket, amelyek révén azonban legfeljebb lassítani lehet az adott nemzet kihalásának ütemét. Engedélyezett viszont a családpolitikát középpontba állító politikai stratégiát meghirdetni!

3. A konzervatív politikusok és médiumaik piedesztálra emelhetik a családi értékeket, szidalmazhatják az LMBTQ-lobbit, sőt egy-két (látszat)intézkedést is hozhatnak ellenük (még az iskolákból is kitilthatják őket). Azonban sem a felvonulásaikat, sem propagandájukat nem korlátozhatják, legfőképpen pedig nem lehetetleníthetik el azokat a civilnek álcázott szervezeteknek a működését, amelyek a genderpropaganda terjesztéséért felelősek.

4. A lehető leghangosabban szabad dicsőíteni a keresztény értékeket, annyival is inkább, mivel legalább van ellensúly a kultúra és média területén uralkodó kereszténygyűlölő liberalizmussal szemben. (Nem az ellensúly a lényeg persze, hanem a megosztottság fenntartása, sőt növelése.) Az anyagi lehetőségek hiányában azonban a liberális hegemónia megtörése eleve lehetetlen. Adminisztratív úton fellépni a liberális és globalista hálózatokkal szemben viszont már fővesztés (vagyis kormánybuktatás) terhe mellett szigorúan tilos!

5. Az Ukrajna területén zajló háborúval kapcsolatban a konzervatívok számára némi ellenkezés megengedett, így például lehetséges mondogatni, hogy a „Nyugat a szankciókkal lábon lőtte magát” és a béke az egyetlen megoldás. Ami persze igaz is, ezzel szemben az USA-birodalom évek óta zajló ukrajnai térfoglalásáról, a NATO keleti irányú terjeszkedéséről, az Oroszország térdre kényszerítésére, sőt felosztására irányuló nyugati törekvésekről, az ukrajnai oroszok terrorizálásáról már nem ajánlott (politikusok számára szigorúan tiltott) értekezni.

6. „Őfelsége ellenzéke” kiállhat a „nemzetek Európája” mellett, sőt még azt is elnézik nekik, ha támadják az „Európai Egyesült Államok” eszméjét, de az Európai Unióból illetve a NATO-ból történő kilépésre buzdítani a politikusi, újságírói, tudományos karrier végét jelenti.

Ugyanakkor több olyan téma is van, amellyel kapcsolatban a hatalom birtokosai nem ismernek tréfát, vagyis még csak részlegesen sem szabad eltérni a hivatalos narratívától. Lássuk:

1. A „láthatatlan háttérhatalom” megnevezése, valamely etnikai csoporthoz kötése a legiszonyatosabb bűn, amit az emberfia elkövethet. Erre még csak gondolni sem szabad. De úgy általánosságban sem célszerű a „megnevezhetetlen háttérhatalom”, az „államok feletti hatalom” emlegetése, politikusoknak legalábbis egészen biztosan nem.

2. A 1945 utáni világrend szellemi alapját képező holokauszttörténetről csakis a hivatalosan engedélyezett keretek között, az előírt nyelvezettel lehetséges szólni. Holokauszt-emlékhelyek meglátogatása minden sikerre szomjazó konzervatív politikusnak melegen ajánlott!

3. A cionizmus feltétlen elfogadása alapvető követelmény, amelyhez a konzervatívoknak is szigorúan tartaniuk kell magukat: Izraelt kritizálni, a palesztinok ügye mellett a legcsekélyebb mértékben is kiállni, vagy akár csak velük esetenként együttérezni semmilyen formában nem szabad!

4. A Covid-járvány ügyében pedig a vírus eredetével kapcsolatban kérdéseket feltenni, az oltások hatékonyságával kapcsolatban kételyeket hangoztatni, azok mellékhatásait emlegetni, vagy a gyógyszerlobbi mesés profitját felhánytorgatni még számára sem megengedett!

(A szerző olvasónk.)