Teljesen mindegy, hogy Hende Csaba ért-e a honvédelemhez, vagy hogy akárcsak a legalapvetőbb szinten is tájékozódott-e arról, pontosan mi is történik Afganisztánban. Hiszen nincsen önálló magyar haderő (mint ahogy önálló magyar kül-, gazdaság- és kultúrpolitika sincsen), és Magyarország oda küld katonákat és „kiképzőket”, ahová a világbirodalom urai megparancsolják. Hende Csaba pedig boldog, hogy végre ennyire fölvitte az Isten a dolgát, és ezért eszébe sem jut akadékoskodni.


De hát miért is akadékoskodna? Elvégre olyan egyértelmű és világos minden. Vannak ugyebár az elvetemült terroristák, akik ellen harcot folytat a „nemzetközi közösség”. A „nemzetközi közösség” pedig a demokratikus, humanista és békeszerető országokból áll. Már George Bush is megmondta, hogy a „terrorellenes háború” hosszú ideig fog tartani. A soron lévő feladat most, amelyet meghatároztak a kizárólag a „demokráciát” és az „emberi jogokat” védelmező NATO vezetői: alkalmassá kell tenni a „törvényes” afgán kormányt, illetve az irányítása alatt álló hadsereget és rendőri erőket arra, hogy „fenntartsák a biztonságot”. De ehhez előbb nagyszabású hadműveleteket kell kezdeni, vagyis még több katonát kell Afganisztánba vezényelni, és sok-sok katonai kiképzőt, akik megtanítják a „törvényes” afgán hadsereg tagjai számára, miként kell „fenntartani a biztonságot”. A NATO és a „nemzetközi közösség” alig várja, hogy kivonulhasson végre az országból, és átadhassa a hatalmat a „törvényes” afgán „katonai és rendőri erőknek”. De addig még el kell intézni egy s mást. És nekünk vállvetve kell küzdeni a „szövetségeseinkkel”, hiszen mi is „demokráciát” és az „emberi jogokat” védő államok „nagy családjának” részei vagyunk. Márpedig a „családtagok” ugyebár segítik egymást.
Olyan szép ez az egész, szinte már megható. Nehezemre esik kínos kérdéseimmel megzavarni a gyönyörű, már-már idilli „afganisztáni szerepvállalást”. Apropó, „szerepvállalás”: így nevezik manapság a gyarmatosító, hódító háborúkat. De forgalomban vannak más eufemisztikus kifejezések is: így például „rendfenntartásnak”, „békefenntartásnak”, „terrorellenes háborúnak” is nevezik más népek földjeinek elfoglalását, erőforrásaik megkaparintását és a civilek halomra gyilkolását. Magyarország örök, soha el nem múló szégyene, továbbá az 1956-os szabadságharc szellemének megcsúfolása, hogy részt vesz ebben a piszkos háborúban, amely kizárólag a világ meghódítására törekvő cionista bankároligarchia érdekeit szolgálja.
Természetesen semmiféle logika nincsen abban, hogy a Fidesz-kormány növelni szándékozik az Afganisztánba küldött magyar katonák létszámát. Emlékezzünk csak vissza: annak idején a Fidesz, ha óvatosan is, de ellenezte, hogy magyar honvédek részt vegyenek a NATO iraki hadműveleteiben. Később pedig Orbán Viktorék az Irakban szolgáló magyar katonák hazahozatala mellett tették le a garast. Nos, jól tudom, igen sokan vannak a nyugati világban, akik az iraki háborút értelmetlennek és elfogadhatatlannak tekintették, ezzel szemben Afganisztán lerohanását és megszállását helyeselték. Teljes mértékben ostoba és képmutató álláspont: végtére is mi a különbség az iraki és afganisztáni háború között? Talán az, hogy Oszama bin Laden egykor Afganisztánban tartózkodott? Csakhogy már régen nincs ott, sőt, alighanem – az amerikaiak és az izraeliek legnagyobb bánatára – régen meg is halt már. Az al-Kaida harcosainak legnagyobb része pedig kivonult Afganisztánból, és más államokban (főleg Jemenben, Szomáliában, egyes észak-afrikai országokban) vert tanyát. Amerikai becslések szerint Afganisztánban jelenleg egy-kétszáz fő lehet az al-Kaidához tartozó fegyveresek létszáma. A harc tehát nem az al-Kaida ellen folyik, és már régóta nem beszél senki Oszama bin Laden kézre kerítéséről sem. A NATO erői a tálibok ellen küzdenek, akik legnagyobb részben pastu nemzetiségűek, és semmi közük sincsen sem az al-Kaidához, sem a szeptember 11-i merényletekhez, sem pedig semmiféle terrorizmushoz. Egész egyszerűen csak a szülőföldjüket védik az idegen hódítóktól.
Abba kellene hagyni végre a hazudozást. Úgy tűnik azonban, a „kétharmados forradalom” külpolitikai térre nem terjed ki. Hiszen szó nincs itt semmiféle „békefenntartásról” meg „terrorellenes” akcióról: Amerika és Izrael, csatlósaik támogatása mellett, egy gyarmati, hódító, piszkos háborút folytat mind Afganisztánban, mind Irakban. A cél az, hogy a NATO-haderő jelenléte révén megszilárdítsák, illetve kiterjesszék az izraeli-amerikai befolyást a közel-keleti és közép-ázsiai térségben. Afganisztán és Irak birtoklása révén a nyugati hatalmak sakkban tarthatják a cionistákkal szembeszegülő Iránt is, és természetesen roppant fontos szempont, hogy az olaj- és földgázlelőhelyek felett is kizárólag az Izraeli-Amerikai Birodalom rendelkezzen.
Magyarországnak semmi keresnivalója nincs Afganisztánban, melynek tartós megszállása számunkra semmiféle haszonnal nem kecsegtet. Csak hát annak a világbirodalomnak vagyunk a gyarmata és áldozatai, melynek érdekeiért a Fidesz-kormány minden fenntartás nélkül feláldozná a magyar katonák életét.
Perge Ottó – Kuruc.info