 |
A józan hírkövetők előtt remélhetőleg végleg eloszlott az elmúlt 16 évben oly gyakran és magabiztosan emlegetett mítosz, miszerint a szocialisták és a szabad demokraták rendelkeznek a „legjobb szakértői agytröszttel”. Két dologhoz mindenesetre ért ez a „szürke állomány”: válságot csinálni és – mindezt a választókra kenve – menedzselni.
2002 óta – a talpnyaló média hathatós támogatása mellett – a vörös-kék koalíció kormányzás helyett, ahogy az elmúlt hatvan évben szokott: berendezkedett. Első körben megtisztította az államapparátust a „gyanúsan jobboldali” elemektől, emellett némi boszorkányüldözés keretében megfélemlítette a Fidesz-kormány gazdasági holdudvarát, majd nekilátott, hogy külföldi hitelekből finanszírozza a „jóléti rendszerváltást”. Persze az csak keveseket zavart, hogy ez a kampánymódszer önmagában is blaszfémia azoktól, akiknek a vagyona 1989 után az állami tulajdon lenyúlásából keletkezett. Végül is mindezt annyira „átgondoltan és racionálisan” tették, hogy a nagy adakozásból éppenséggel az ország legnagyobb munkahelyteremtőit, a kis- és középvállalkozásokat (kkv) hagyták ki. Könyöradományt kapott viszont a nyugdíjasok több milliós, illetve a láncon tartott közalkalmazottak és köztisztviselők több százezres tábora.
Fekete adósságcsapda
A kkv szektor magára hagyásáért azonban nagy árat kellett fizetni. Az államháztartás túlköltekezését nem volt képes finanszírozni az egyre kevesebb munkavállaló és inaktív „eltartott”, csak a multinacionális bankok, biztosítási alapok és a spekulánsok. Magyarország 2004-re a kommunista-kapitalista Fekete János nevéhez köthető, ’70-es évekbeli adósságcsapdába esett. A hitelek törlesztését újabb hitelek felvételével lehetett csak fizetni, a belső piacon csak a fogyasztás növekedett, a beruházások dinamikáját pedig döntően a külföldi tőkével működő „nagyok” biztosították, akik persze az extra profitjukat a naptári év végén kiutalták az országból. A Medgyessy-Gyurcsány kormányokról kiderült: nem, hogy nemzeti gazdaságpolitikájuk nincs, hanem a költségvetés folyamatos kozmetikázásával megingatták a bizalmat hű pártfogóikban, a nyugati finanszírozókban és az EU bürokratáiban. Erre elindult az állami vagyon maradékának eladása, a MOL-pakett, Ferihegy és számos kisebb portfolió értékesítése, hogy be lehessen tömni a költségvetés folyó hiányát. Persze nem lehetett.
2006-ban, a választások után ütött az igazság órája: ahogy várni lehetett, jött a ködös köldöknézés, a farizeusi beismerés, de úgy, hogy mindezért az elmúlt évtizedek „reformjainak” a hiánya legyen a kommunikáció középpontjában. Mindenki hibás, a nyugdíjasok, a házépítők, a betegek, de legfőképpen az államszervezet, amely túl nagy és haszontalan.
A csomag
A csomag, amelyet Gyurcsány Ferenc júliusban jelentett be a következő évekre, latin-amerikai viszonyokat teremthet Magyarországon, és csak sejthető, hogy a forradalom elcsendesedése esetén újra eret vágnak „szakértői” a magyar háztartásokon.
Amit eddig tudunk: a legnagyobb mértékben a közüzemi díjak emelkednek. A gáz árát már a középső, 15 százalékos áfakulcs 20 százalékra emelése is érinti, de ezen felül, a kompenzációs rendszert is úgy alakították át, hogy átlagosan harminc százalékkal már augusztustól emelkedett a számla.
A vállalkozók terhei tovább nőnek, és a felsőoktatás sem marad ki a nyomorításból, mert bevezetik a tandíjat, amit korábban ugyan tagadtak, de ez most nem számít: kell a reform.
A pénzromlás üteme jelentősen emelkedik már idén is. A májusi inflációs jelentésben közétett, idénre várható 2,2 százalék helyett a csomag hatására már az év végén 3,3 százalékra nő az éves infláció, jövőre pedig a kormány öt százalékos várakozásánál lényegesen magasabb, 6-7 százalék közötti pénzromlással kell számolni a Magyar Nemzeti Bank szerint.
A közszolgák bére
A legnagyobb érvágás viszont rövid távon a közszférában dolgozókat érinti, hiszen a több ezresre tervezett elbocsátás mellett és után elvonnák az alanyi jogon járó, 13. havi bért, valamint a különböző (nyelvi, utazási és egyéb) pótlékokat. Egy biztos: a közszféra személyi juttatásokra jövőre nem költhet többet, mint az idén, és az elbocsátandó közszolgák – csak a minisztériumokban és háttérintézményeikben mintegy 13 ezer ember – bérét nem lehet visszaforgatni a rendszerbe.
Az igazi kísérleti nyúl ugyanakkor az egészségügy lesz. A tervek szerinti több biztosítós modellre való áttérés gyakorlatilag kettészakítja a társadalmat. Aki fiatal és viszonylag magasabb a jövedelme, annak jut valami, a többieknek, a többségnek csak „szegényellátás”. És mindez egy bűvös szó, a reform jegyében.
A befektetők és az elemzők azonban egyelőre hiába is keresnének reformokat a döntően a bevételek fokozására irányuló intézkedések között. Ha pedig a kiadási oldalon az ellátórendszerek átalakítása elmarad, akkor az áldozatvállalás most felesleges, a problémák néhány év alatt újratermelődnek.
Hát így fest most a gyurcsányi nyomorország képe. Ha a következő tél hosszú hideget hoz, tízezrek maradnak áram és fűtés nélkül, és ugyanilyen nagyságrendben kerülnek utcára – a sors fintoraként főleg a szocialistákra szavazó – munkanélküli és alacsony jövedelmű családok.
Kuruc.info
