Ebben az időszakban fő célja Adolf Eichmann kézre kerítése volt, bár a Moszad egykori vezetője, Isser Harel véleménye szerint Wiesenthal tevékenysége az egész akció sikerét nem hogy elősegítette volna, hanem egyenesen veszélyeztette. Nevezetesen arról van szó, hogy egy 1947-ben alapított államocska titkosszolgálata egy szuverén állam, Argentína hatóságainak tudta és beleegyezése nélkül elrabolta annak felségterületéről egyik állampolgárát, Adolf Eichmannt, majd a nemzetközi jog lábbal tiprásával egy olyan ország statáriális ítélőszéke elé állította, amely nem is létezett az Eichmannak felrótt bűntettek elkövetésének időszakában, mi több, nem is annak a területén követték el azokat.

Eichmann kivégzése után – hamvait a Földközi-tengerbe szórták, s erre készülnek most Rudolf Hess földi maradványainak halottgyalázással felérő kihantolása után is – 1962-ben Wiesenthal ismét megnyitotta központját, s ezentúl az ún. háborús bűnösök felkutatására fókuszált. Aztán 1977-ben egy holokauszt emlékügynökség az ő tiszteletére a Simon Wiesenthal Center nevet vette fel. Ez a talmudi bosszúállásra rekrutálódott szervezet a különböző „neonáci csoportok szemmel tartását”, valamint „a még élő náci háborús bűnösök felkutatását és kézre kerítését” tartja a legfontosabb feladatának. Történelmi kuriózumként, s Wiesenthal hitelességének érzékeltetése végett állapítsuk meg, hogy ez az ember alkotta meg, majd kürtölte világgá az „emberi zsírból főzött szappan” képtelen, horrorisztikus baromságának a hivatalos holokauszt-történészek által is mesének nyilvánított legendáját. (Vö. még az emberi bőrből készített lámpaernyő egetverő agyamentségének abszurd képtelenségével).

Nos, Wiesenthal immár hat éve Lucifer Styxen túli alvilági sötétség-birodalmának méltó polgára, ám az általa alapított öntevékeny szabadidős szervezet továbbra is virulensen működik, s valamely rejtélyes oknál fogva folyamatosan sakkban tartja és revolverezi az állítólagosan szuverén államok hatóságait a fél glóbuszon. Így természetesen a ma már zsidó gyarmatként működő Magyarország likudista urai a legelőzékenyebb alázattal hajbókolva tesznek eleget a jeruzsálemi Wiesenthal Center jelenlegi vezetője, Efraim Zuroff minden óhajának, aki Izrael, illetve a felvásárló-gyarmatosító zsidók egyfajta budapesti rezidenseként az itteni ügyészséget instruálja és irányítja. (Nem mellesleg, ez a gazember volt az, aki a nagyhatalomnak számító Ausztrália igazságszolgáltatását is megpróbálta arra kényszeríteni, hogy Zentai Károlyt egy állítólagos emberölés miatt – amelyet, még ha el is követte volna Zentai, az ügy 1944 óta már kétszer elévült – kiszolgáltassa Magyarországnak, hogy ott büntetőeljárást indítsanak ellene.)

Mindez teljesen nyilvánvalóvá vált a Képíró Sándor ellen indított gyalázatos, minden jogi alapot nélkülöző, koholmányokra tákolt koncepciós büntetőeljárás esetében. Ezzel kapcsolatban egy igen tanulságos interjú olvasható a Magyar Hírlap 2011. július 25-ei számában az ártatlanul tortúra alá vont idős ember lányával, a jelenleg is Argentínában élő Képíró Magdolnával. A volt csendőrtiszt leánya részben megerősíti az eddig is tudott tényeket, részben új információkkal egészíti ki azokat.

Tehát, miként az közismert, a háború után végül Argentínába emigrált Képíró Sándor 1996-ban a Buenos Aires-i magyar nagykövetségen a Horn-adminisztráció diplomatáitól ígéretet kapott arra, hogy büntetlenül hazatérhet, mert semmiféle eljárás nem folyik ellene itthon mint egykori csendőrtiszt ellen, s ilyentől a jövőben sem kell tartania. Szerencsétlenségére a tisztességben megőszült hazafi hitt a magyarországi hivatalos szervek semmire sem kötelező ígéretének, és hazatelepült szeretett hazájába. Vesztére. 2006-ban egy zsidó „felismerése” nyomán a Simon Wiesenthal Központ – amelynek halállistáján a harmadik helyen áll – a magyarországi igazságszolgáltatás előtt feljelentést tett Képíró ellen, hogy ítéljék el mint háborús bűnöst. A további fejlemények közismertek.

A hivatkozott interjúban azonban Képíró Magdolna elmondja, miszerint Zuroffék levadászási akciójának kezdetekor – jó okkal – vissza akarta vinni édesapját Argentínába, ahol korábban textiláruval, majd szerszámokkal kereskedett sikeres üzletemberként. Már a repülőjegyet is megváltotta számára, ám az indulás előtt két órával úgy döntött a becsületes hazafi, hogy mégis marad, hiszen ártatlan, semmit sem tudnak kezdeni vele. (Szegény Sándor bácsi a tisztességes emberekre jellemző naivitással nem sejtette, hogy a Zuroff-félék módszere minden korban ugyanaz, mint amit az egyébként kommunista Brecht A kaukázusi krétakör című művének egyik jelenetében örökít meg. Egy békésen vacsorázó családra a Szovjetunióban rátörnek az NKVD pribékjei, s parancsnokuk közli velük, hogy valamennyien le vannak tartóztatva. A családfő rémült kérdésére, miszerint számára érthetetlen az egész eljárás, hiszen nem követtek el semmiféle bűntettet, ezt a választ kapja: – Na látja, éppen ezért!) Képíró Sándor lánya egy közkeletű médiahazugságot is leleplez. Egészen Zuroff hajtóvadászatának megindításáig, vagyis 2011 januárjáig, a hivatalos vádemelésig édesapja korához képest kitűnő egészségi állapotnak örvendett. Ez azonban valóságos lelki csapásként érte, a büntetőper májusi kezdete pedig végképp összetörte. Azok az orvosok, akik ismerték, teljesen megdöbbentek azon, hogy mennyire rossz egészségi állapotba került hetek alatt.

A Képíró-üggyel kapcsolatban mindenképpen felvetődik – sok egyéb mellett – egy nagyon fontos morális, illetve egy kardinális jogi kérdés. A magyarországi jogszolgáltatás – különösképpen az ügyészség, amelynek a vádemelést ab ovo ejtenie kellett volna – több tagja saját, arcátlan bevallása szerint is, abban bízott, hogy a megalázó tortúrának alávetett kiváló hazafi belehal az ellene indított rágalomhadjáratba. Miképpen Képíró Magdolna fogalmaz, ezek a gazfickók abban reménykedtek, hogy „a biológia megoldja a dolgot”. Így bírósági ítélet nem születhetett volna, de örökre édesapján marad a koholt vád stigmája. S a most lezárult bírósági tárgyaláson sárga csillagos ruhában megjelenő zsidó hülyegyerekek hasonszőrű cimboráikkal és szellemi atyamesterükkel, a fehérjehalmaz Zuroffal vihorászhattak volna örömükben.

Falvai Zsolt ügyész szerepe a leggyalázatosabb az egész rémtörténetben. Ez az „ember” arra a klezmerricsajra táncol, amelyet Efraim Zuroff muzsikus bandája ajvékol a fülébe.

Falvai Zsolt ügyész

Jellemző, hogy a véresszájú ügyész az első fokú döntés ellen fellebbezett, amely bizonyítottság hiányában felmentette a derék hazafit. (Egyébként véleményünk szerint bűnösség hiányában kellett volna ezt tennie). Mert az izraeli érdekeket állhatatosan, fanatikusan és elvhűen képviselő „magyar” vádhatóság képviselője az általa, valamint a Wiesenthal-hiénafalka által a sír szélére juttatott Képíró Sándort halála előtt még be is börtönözné. Nem mellesleg, ettől a Zuroff nevű senkiházitól már ismerjük azt a mély értelmű bölcsességet, miszerint a Demjanjuk és Képíró korú és egészségi állapotú emberek „szeretik magukat öregnek és betegnek tettetni”. Ennek analógiájára mondhatjuk, hogy a Zuroff-féle aljas, senkiházi férgek pedig szeretik magukat erényes embereknek és afféle morálcsőszöknek feltüntetni.

Ami pedig a Képíró-per nemzetközi jogi vonatkozásait illeti, az alapkérdést e tekintetben a politikailag korrekt média még csak érintőlegesen sem meri feltenni. Minthogy hírportálunkat a jelenlegi világrend urainak tabusított témái, játékszabályai és inkvizíciós jellegű elvárásai a legkevésbé sem kötik és érdeklik, ezért ismételten feltesszük a kérdést. Miképpen lehetséges az, hogy egy izraeli zsidó polgári öntevékeny csoportocska, illetve annak gyilkos hajlamú vezére rendre utasítgatja az állítólagosan szuverén államok hatóságait saját állampolgáraik meghurcolására, bíróság elé citálására, végül börtönbe csukatására? S még ennél is súlyosabb probléma, hogy ezeknek az államoknak a vezetői lakáji alázattal és szervilizmussal azonnal teljesítik ennek az ószövetségi bosszúra felesküdött grémiumnak minden óhaját és elvárását.

Ceterum censeo: Amennyiben a jelenlegi magyar állam valóban nem cionista távvezérlésű politikai szerveződés lenne, abban az esetben Zuroffot úgy rúgnák ki Budapestről, hogy a Tel Aviv-i repülőtér leszállópályára zuhanva landolna a filiszteusoktól ősei által ideiglenesen elbitorolt földön. S többé be sem tehetné a lábát Magyarországra.

Lipusz Zsolt – Kuruc.info

Kapcsolódó: 

- Zétényi: Zuroff bejáratos az ügyészségre, mintha ott lenne a második irodája

- Párhuzamos életrajzok: a tömeggyilkos zsidó lágerparancsnok és a magyar csendőrtiszt