1944. május 10.

Berlin, május 10. (Német Távirati Iroda)

Sündermann, a birodalmi kormány helyettes sajtófőnöke „Sztálin és a zsidóság” című cikksorozatában Sztálin gondolkodásmódjával és származásával foglalkozik, és bizonyítja, hogy Sztálin zsidó származású. Az az állítás – írja Sündermann –, amely szerint Sztálin georgiai, csak Sztálin apjáról igaz. Sztálin anyja oszét nő volt, tehát iráni fajból származott, de jelentések szólnak arról, hogy Sztálin anyja egy a Kuta hegységből származó zsidó bőrkereskedő törvénytelen lánya volt. Egyik menseviki jelentéséből, aki Sztálinnal együtt töltött több hónapot szibériai fogságban, kitűnik, hogy Sztálinon jól látszott a zsidó jelleg, és oroszul is enyhe szemita hanghordozással beszélt, úgyhogy az őrök zsidónak tekintették, kigúnyolták és szidalmazták.

Sztálin fejlődésére döntő volt – írja tovább Sündermann –, hogy soha sem kereste meg kétkezi munkájával kenyerét, és nem mint valamilyen kizsákmányolt munkás került a bolsevizmus tévútjára, hanem úgy, hogy már mint kispap a zsidó Marx könyveit tanulmányozta. Már akkori környezete, amely előkészítette Oroszországban a bolsevista összeomlást, csaknem kizárólag zsidó entellektüelekből állott. A tbiliszi bankrablás megszervezése után Sztálin a Pravda szerkesztőségében dolgozott, és itt is csak készséges munkatársa volt a hangadó zsidóknak. A zsidóságnak való e teljes alárendeltségének köszönhette Sztálin a bolsevista párton belüli emelkedését is.

Sztálin keveset hallatott magáról egészen 1921-ig, akkor azonban a zsidó Zinovjev, általános meglepetésre, párttitkárrá nevezte ki. Ugyanebből az okból tették meg őt a zsidók az ismertebb Trockij helyett Lenin utódává, mert a zsidóság, az oroszországi antiszemita áramlatok miatt, nem kockáztathatta meg, hogy a zsidó Trockijt állítsa az élre, és alkalmasabbnak tartotta Sztálint tervei végrehajtására.

A bolsevista világhódítás sikere vagy kudarca – állapítja mag Sündermann – Németországon fordul meg – ezt a moszkvai zsidók már akkor tudták, és tudják ma is. Csak Németországgal együtt lehet Európát és csak Európával együtt a világot bolsevizálni. Oroszország az ugródeszkája, Németország azonban a döntő kulcsállása a zsidó világuralomnak. Csak aki tekintetbe veszi a szovjet politikának ezeket az alapvonalait, az tudja helyesen megítélni azt a fejlődést, amely az elmúlt tíz esztendőben a Szovjetunióban végbement. Az egyfelől a német fejlemények, másfelől az erre bekövetkezett szovjet-zsidó reakció kölcsönhatásának törvényével szemben jelentőségét veszti a Sztálin és Trockij közötti minden viszálykodás.

(MTI)