A Wall Street Journalban Simon Nixon tekinti át Magyarország helyzetét és Orbán politikáját elsősorban az EU-s dimenzióban. Némi malíciával kezdi Nixon a cikket: nem elég Görögország és a brit EU-referendum, még Magyarország is problémát jelent az uniónak, és itt a múlt heti EP-vitára utal. Orbánt az európai értékek cserbenhagyásával vádolja az Unió, nem először, hisz 2012-ben is lefolyt egy hasonló témájú vizsgálat az MNB függetlensége és a bírák nyugdíjazása miatt, de Orbánt érte már kritika az EU-ból a média megszállása, az internetadó és a lojális emberek közpozícióba emelése és bebetonozása miatt is. Nixon megemlíti a Szabadság téri emlékmű botrányát is, a Putyinhoz fűződő kapcsolatokat, illetve Juncker legutóbbi csattanós reakcióját és diktátorozását is.

Magyarország tagadja az európai értékek megtagadását, sőt Brüsszelt vádolja rugalmatlansággal, és pár szóban kitér kommunista örökségére, és arra, a rendszerváltás után a kezdeti sikereket kiábrándultság követte - az egy főre jutó GDP még ma is csak 40%-a az EU-s átlagnak. Orbán karakterének változását, ahogy fiatal antikommunistából az illiberális állam képviselőjévé vált, Nixon részben a globális válsághoz köti, bár Orbán már jóval 2008 előtt karaktert váltott. A válságból Orbán azt szűrte le, hogy az országnak jobban kell bíznia önmagában, és felsorolja az ennek a jegyében meghozott intézkedéseket a 16%-os szja-kulcstól a svájci frankok forintosításáig - de megemlíti az erőltetett hazai bank-, médiastruktúrára való törekvést is. "Magyarország egy ponton bizonyosan sikeres", mondja Nixon, "az egyensúlytalanságokat csökkentette". Az ország közelebb van az eurozóna kritériumaihoz, mint bármely más eurozónatag ország (arra nem tér ki Nixon, hogy Orbán nem tervezi a belépést az eurozónába).

A kritikusok ugyanakkor azt is elmondják, mondja Nixon, hogy Orbán gazdasági lépései károkat okoznak: a bankok nyögik a hitelek forintosítását, sok befektető elfordul Magyarországtól. Négymillió magyar él a szegénységi szint alatt. De Magyarország ügye nem feltétlenül lesz a görög és brit patthelyzethez hasonló, véli Nixon. Még Orbán Viktor ellenfelei is elismerik, hogy miközben a miniszterelnök belpolitikai előnyszerzésre használja fel az EU-val folytatott vitáit, tudja, hogy mikor visszakozzon. "Eközben az európai uniós tagság támogatottsága továbbra is nagy. Most még a Jobbik is azt állítja, hogy EU-párti párt. Ennek némi köze lehet azokhoz a 5-6 milliárd eurónyi EU-alapokhoz - ez a GDP 5 százalékával egyenlő -, amelyeket tavaly Brüsszelből Budapestnek folyósítottak. Végül is ez egy olyan európai érték, amit mindenki elismer".

(HVG)