Ha valaki figyelemmel követi a nyugati liberális és konzervatív sajtót, hamar belebotlik a nők és férfiak fizetésében statisztikailag (!) kimutatható különbségről folyó vitába. Röviden arról van szó, hogy a neoliberálisok, feministák, SJW-k (szociális igazságosság harcosok) azt állítják, a fizetések megállapításakor a munkáltatók különbséget tesznek nők és férfiak között előbbiek kárára, miközben az állam és a társadalom félre fordítja a fejét.

Természetesen ez a sarkos állítás nem bontja ki az igazság minden részletét, és olyan statisztikákra, felmérésekre hivatkozik, melyek nem kutatták a számok mögötti ok-okozati összefüggéseket, így könnyen felhasználhatóak „bizonyítékként” a pokoli patriarchátusra (fehér, keresztény), mely a társadalmat átszőve fojtogatja a nőket. Úgy tűnik, hogy ezzel a népek, társadalmi csoportok, vallások után az emberi faj két neme közé próbálnak újabb éket verni. Fontos azt is megemlíteni a feministák, SJW-k és egyéb neoliberális véglények számára a női egyenlőségért folyatott harc határai a (fehér) kereszténységen belül húzódnak, tehát például az iszlámon belüli nemi egyenlőtlenségek tabunak számítanak. Szintén nem rojtosodott el a szájuk azon tény hangoztatásától, hogy átlagosan egy izraeli arab munkás 2014-ben 67,2%-át, 2016-ban már csak 58,6%-át vitte haza zsidó kollégája fizetésének.
Bár a nyugati világban fent említett mozgalmakat és mondanivalójukat a széles többség, mind a nők és a férfiak elutasítják, az nem garantálható, hogy a minket követő generációk is ilyen ellenállóak lesznek, ezért mindenképpen érdemes a témával foglalkozni és felvértezni magunkat alapvető információkkal. Annál is inkább, mert hamarosan a Kárpát-medencébe is meg fogják kísérelni beoltani ezt a gondolatvírust.
A YouTube-on és Facebookon rengeteg videó és cikk terjed a témával kapcsolatban, és sokszor a megboldogult Jerry Springer Show hangulatát idéző viták alakulnak ki, de nem szabad a jelenséget alábecsülnünk. A háttérben tudományos és politikai körökben komoly harc folyik a nők (elő)jogainak kiszélesítéséért. Olyan erős lobbitevékenységről van szó, amelyet a kormányok nem tudnak figyelmen kívül hagyni, és törvényalkotással kénytelenek reagálni rá.
Természetesen a nemi alapon való munkahelyi megkülönböztetést mind az Egyesült Államokban /The Equal Pay Act of 1963/ mind az Európai Unióban /EU Directive 75/117/EEC (Equal Pay) 1975/ jogszabály tiltja. Azonban a neoliberálisok szerint ez nem elég, hiszen a nemi diszkrimináció szinte kiirthatatlan, csakúgy mint a hazaszeretet amire ők általában nácizmusként vagy fasizmusként hivatkoznak, és folytatják a harcot az egyetlen zavaró körülmény, a valóság kizárásával.
A fent említett jelenséget Gender Pay Gap-nek hívják angolul, melyet magyarra fordítva nemek közötti bérrésnek nevezünk. A Wikipédián szerepel egy táblázat az OECD-országokban mért bérrésről, mely a teljes munkaidőben dolgozó férfiak és nők átlagkeresetét vette figyelembe a dúsgazdag vezérigazgatótól a szegény útkaparóig, összevegyítve. Ez a statisztika teljesen figyelmen kívül hagy egy sor fontos tényezőt.
Country Gender gap Year
Korea 36.65 2014
Estonia 26.60 2010
Japan 25.87 2014
Israel 21.83 2011
Turkey 20.06 2010
Finland 19.61 2014
Portugal 18.88 2014
United States 18.88 2015
Canada 18.63 2015
Netherlands 18.60 2010
Austria 17.73 2014
Germany 17.08 2014
United Kingdom 16.93 2015
Chile 16.67 2013
Mexico 16.67 2015
Czech Republic 16.46 2013
Australia 15.38 2014
Ireland 15.17 2014
Switzerland 14.50 2014
France 13.67 2012
Iceland 13.59 2014
Sweden 13.42 2013
Slovakia 13.38 2015
Latvia 13.33 2010
Slovenia 11.63 2010
Poland 11.07 2014
Hungary 9.52 2015
Greece 9.09 2014
Spain 8.65 2012
Norway 7.12 2015
Lithuania 6.96 2010
Denmark 6.77 2013
New Zealand 6.08 2014
Belgium 5.91 2013
Italy 5.56 2014
Luxembourg 4.97 2010
Vegyük például a munkaidőt: sok országban már heti 30 óra munka teljes munkaidőnek számít, és ezek az állások nagyon népszerűek a gyermeket is nevelő nők köreiben. Így természetesen a heti 30 órát dolgozó hölgyek kevesebbet keresnek, mint a 40 órát dolgozó férfiak, de a statisztika szerint mind a ketten teljes munkaidősnek számítanak. Az Egyesült Államok Munkaügyi Statisztikai Hivatala a U.S. Bureau of Labor Statistics kimutatta, hogy a férfiak átlagosan 14 órával dolgoznak többet egy hónapban, és nagyobb hajlandóságot mutatnak túlóra vállalására, mint a hölgyek, akik inkább a családot választják sokszor.
Tény az is, hogy a férfiak gyakran választanak magas fizetéssel járó veszélyes munkákat, például az építőiparban, bányászatban vagy a gyártás területén, ahol ráadásul erős a szakszervezeti lobbi, amely jobb béralku-pozíciót jelent számukra. A hölgyek gyakrabban választanak kevésbé megfizetett karriereket a szolgáltatói vagy szociális szektorban, illetve adminisztrációs jellegű munkákat.
Nagy szerepe van az anyaságnak is abban, hogy ez a statisztika torz képet mutat, hiszen aki gyermekeket szül, más döntéséket kezd el hozni, és a karrierjét háttérbe szorítja. Az otthon töltött idő miatt a hölgyek kevesebbet keresnek életük során, ráadásul kevesebb munkatapasztalatot szereznek, és így a kialkudható fizetésük is csekélyebb lesz a folyamatosan dolgozó, és így években, átlagban több munkatapasztalatot felmutatni képes férfiakhoz viszonyítva.
Megfontolandó lenne az édesanyáinkat nyugdíjban kompenzálni ezért az áldozatért.
Megállapítható tehát, hogy nincs reprezentatív statisztika, amely kimutatja a jelentős nemi diszkriminációt a kereseteket illetően. Talán ez a díszes társaság, feministák, SJW-k és egyéb neoliberális kreatúrák jobban tennék, ha a valós problémák felé fordulnának, mint például az azonos munkáért fizetett nyugat-európai és kelet-európai bérek közti különbség, vagy az elnyomott muzulmán nők százmilliói, akiket férjük törvényesen részesíthet testi fenyítésben, és tanúvallomásuk csak fele annyit ér a bíróság előtt, mint egy férfié.
Zyclon Béla
(A szerző olvasónk)
Források:
Kapcsolódó: