 |
"Megpróbáljuk kicsapni a biztosítékot" - fogalmazta meg Geszti Péter a hetedik ARC kiállítás célját. Az idei ARC témája ugyanis a közöny lesz, ami a főszervező szerint a "médiák által agyonnyomott tömeg" egyik legjellemzőbb tünete."
Szegény jó Geszti Péternek igazán elmagyarázhatná már valaki, hogy a „média” kifejezés eleve többes számban van, tehát olyan, hogy „médiák” nincsen. Valamikor a rendszerváltás hajnalán, mikor e szó divatba jött, még elnézhető kis baki volt ez, de mára lassan csak a nemzet Aladárja maradt az egyetlen, aki kitartóan égeti magát ezzel. Mindegy, Petya most jól megmondta a frankót, és ismét nekilátott annak, hogy jól kicsapja. Nyomorult srác nem veszi észre, hogy ezt hosszú évek óta már csak ő élvezi. Meg pár hozzá hasonló belpesti hülyegyerek, akiknek csak megszületni volt nehéz. A karriert, a média-, marketing- vagy a pr-iparban már hozták a szülők Andrássy út 60-ban, vagy Köztársaság téren gyökerező meghitt kapcsolatai, vagy simán a megbízható pedigré. Ezek a srácok ugyan negyvenéves koruk tájára már nagyjából mindent elértek, amiről egy külvárosi vagy vidéki gyerek nem is álmodhat, mégis úgy érzik, valami hiányzik az életükből, úgy érzik – különben joggal –, hogy tartoznak nekünk. Ezért aztán megajándékoznak minket a művészi önkifejezés lehetőségével. Pályázatokat hirdetnek, kiállítást rendeznek iszonyú ronda fröccsentett tehenekből.
Ezekre a pályázatokra aztán tömegével jelentkeznek a hozzájuk hasonló baromarcúak – csak persze fiatalabb kiadásban. Ezek a srácok arról ismerszenek meg, hogy életükben nem voltak még a Műcsarnokban, és Boschról nekik csak a mutter mosógépe ugrik be, de azért igen nagy művészek. Nagyságuk lényegében abból áll, hogy fogják a háromezer éves európai kultúrát, és egy bátor mozdulattal lehúzzák a WC-n. Mit nekik stílus, szorgalom, tehetség! E kifejezéseket hallva nagyvonalúan elhúzzák a szájukat, és legyintenek: „Elavult szarságok.” Ma ugyanis az a művész, aki tabut dönt. Bizony, az elavult, nyárs- és kispolgári, meg mindenféle ciki vallásos tilalmakat, szabályokat áthágó életművész korunk hőse.
 Hun a poén? |
Naná, hogy a népek ópiuma, a vallás is megkapja a magáét. Az egyik képen a Szentatya áldást oszt, közben óvszereket hint hívei közé. Jól megkapta a buta, elmaradott Katolikus Egyház, és – hogy egy igazi, antikrisztiánus klasszikust, Tóta Warangy Árpádot idézzek – a „világ utolsó abszolút uralkodója”, AIDS-es milliók gyilkosa, a pápa is. A legszebb azonban mind közül egy másik díjnyertes remekmű, melynek alkotója igazi belpesti humorral Leonardo utolsó vacsora című alkotását darabolta fel úgy, hogy minden apostol és a Megváltó is egyedül ül.
 Jól meg lett mondva a keresztényeknek is |
Nem a fantáziátlanság, az igénytelenség, és a szegényes témaválasztás a legszánalmasabb ebben a tabudöntögető nagyiparban. Hanem az, hogy milyen számítóan, és átlátszóan válogatják meg a ledöntésre kijelölt tabukat. Mert rasszista az persze, csak a magyar lehet, és buta, babonás, korlátolt csak a keresztény. Mert az persze még véletlenül sem fordulhat elő, hogy a határon túli magyarok tarthatatlan helyzetére hívják fel a figyelmet mondjuk egy részegen motorosokat kergető román rendőrt, vagy a Budapestre tankokon masírozó Slotát ábrázoló karikatúrával. A vallások közül is valahogy mindig csak a kereszténységet találják meg, annak is csak a történelmi egyházait. A krisnások, hülye kántálásukkal, a hitgyülisek, röhejes földön vergődésükkel, vagy ép a zsidók, vallásuk millió mulatságos babonájával és elcseszett terrorállamukkal még véletlenül sem képezhetik e bátor humor heroldok céltábláját.
Nem baj, Péter, csapd csak ki, amíg jólesik. Amíg el nem fogy a biztosíték, és a türelem…
Balogh Gábor
U.I.: Gesztiék a mondatpályázat díját egyszerűen lenyúlták, nem osztották ki, pedig erre a pályázati kiírás nem adott lehetőséget.
