Ezúton köszönöm „Trianon folytatódik!” c. cikkét, melyet ma a Népszabadság közölt, s melynek támája a Budakeszin lengedező Árpádsávos zászló.

Azért tartozom köszönettel, mert arra ébresztett rá, hogy már nem izgat fel, ha egy Önhöz hasonló hungarofób újabb próbálkozásával találkozom nemzeti identitásunk gyöngítésére. Sőt: mosolyra fakadok a hasonló cikkeiken s már provokációnak sem tartom. 

Ugyanis ezek már csak gyenge próbálkozások olyan célzattal, hogy lelkiismeret-furdalást kelljen amiatt éreznem, hogy magyar, vér szerinti magyar vagyok. Levele pitlák kis kötözködés, a szokásos csúsztatásokkal és részinformációk alkalmazásával, valamint a saját meggyőződének egyedüli  igazságként történő beállítása, egy kis holokausztozás, nácizás majd Orbánozás, mindez megspékelve a kolerikus „Ez tűrhetetlen.” és „De azonnal.” nyomatékosítással, bár most sandán felkiáltójelek nélkül.

Budakeszi lakosként még csak érintve sem érzem magam, hogy olyan kitételeket olvasok cikkében, miszerint „Budakeszi deklarálta, hogy kiválik a Magyar Köztársaságból”.  Nem tud megsérteni, hogy a zászló szó helyett a „vászon” szót használja, s már azzal sem, hogy annak lengetőjét gyávának titulálja.

Mindent tudunk Önről és az Önhöz hasonlókról. Ismerjük már módszereiket, kettős mércéjüket, beskatulyázásaikat, támadásaikat, állandó síránkozásaikat és távolabbi céljaik is egyre erőteljesebben körvonalazódnak. 

Viszont van egy ennél is rosszabb hírem: már nem tudnak gyengíteni minket! Minden aljas támadásuktól erősebbek, tisztánlátóbbak  és összetartóbbak leszünk!

S ha Ön most azt hiszi, hogy egy szélsőjobbos levelét tartja kézben, akkor nagyot téved: a mai Magyarországon már nincs értelme a beskatulyázásnak, ne is erőltesse, mert felborultak és értelmüket veszítették ezek a klisék és sémák. 

Érzések és érzelmek vannak, amibe a racionalizmus próbál belecsapni. A hazánk iránti meleg és mély érzelembe, az Önök által ismeretlen hűségbe próbálnak Önök ilyen kirohanásokkal belepiszkítani és azt a kötődést és büszkeséget gyöngíteni, amit én még Nagyszüleimtől, Édesapámtól és tanáraimtól kaptam csodálatos és mindig megújuló ajándékként.

De újra mosolygok magamban: nem fog sikerülni, ne erőlködjenek! Csak az ellenállásunkat szítják föl és a gerincünket egyenesítik föl újra és újra. Egyre jobban érzem magam, hogy nem a köldökömet kell szemlesütve néznem, hanem egyenesen előre nézhetek! 

Üdvözlettel:

Ui.: Akik még nem jártak Budakeszin, azokat szeretettel hívom városunkba: Budapest felől jöjjenek, s mielőtt kibújnának a budai erdők öleléséből, szembetalálják magukat egy csodálatos, büszkén az ég felé törő országzászlóval. Lassítsanak kérem, s forduljanak balra, álljanak meg a kis téren, ahol pedig a Himnusz szobor várja az igaz magyarokat. Énekeljék el magukban a Boldogasszony Anyánk ősi himnuszt, ha pedig véletlenül nem ismernék, örülni fogunk a Szózat sorainak is.

S ha ott állna véletlenül TGM is, ne féljenek: énekük el fogja nyomni a szájából felhangzó Inernacionálé dallamát…