 |
 |
 |
Körmenet
Mindenki hallgat.
A Népszabadság honlapján annyit olvashattunk, ítéletidő tette tönkre a Szent Jobb-körmenetet, a Magyar Hírlapén semmit, képeket láthatunk az üres térről, és a csúszós kövezeten elesőkről, Hír TV szél borogatta székekről és a vihar elől tető alá menekülő emberekről ad képeket. Annyi még belefér, hogy Erdő Péter bíboros celebrálta a misét. Ha az MTV1 nem közvetít, utólag már nem tudunk meg semmit.
Arról valahogy nem akaródzik hírt adnia senkinek, hogy Bábel Balázs Kalocsai Érsek miről beszélt. Ahogy szelíd kézzel levette a szemfedőt a politikai hullákról, és elmondta Magyarország minden baját. Azt, hogy az ingovány az ország szájáig ér már. Azt, hogy a katolikus egyház nevében kimondja, ez így nem mehet tovább. És azt is, hogy hiába lesnek keselyűk, nem csaphatnak le tetemünkre, mert túléljük, hiába lógnak rajtunk piócák ezerszám, és hiába marnak hiénák, megmaradunk. Az eső az áldáskérés alatt öt percig esett, csöndesen, meleg csöppekben mint a könnyek. Aztán elállt. A Szent Jobbot a téren körbevitték.
Sokan voltunk, Árpád-házi zászlókkal, vármegyés zászlókkal, Horthy Miklós képével, a Szent Korona másolatával, igaz magyar emberek, akik áldást kérnek és kapnak a Magyarok Istenétől. Ezrek énekelték a Boldogasszony anyánk kezdetű templomi éneket, a Szózatot, a Székely himnuszt. A szertartás véget ért, és akkor valóban leszakadt az ég. Mindenki keresett valahol egy zugot, ahol meghúzódhatott, és újra énekeltünk: „…éljen a magyar szabadság, éljen a haza!”
Erről mindenki hallgat.
Kucsera Zsuzsa
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A Szent Jobb ünnepéről
Rossz előérzettel indultam a Bazilikához. Az egyházak – tisztelet a kivételnek – nem álltak mellénk az eltelt esztendőben, békepapjaik ugyanúgy butították, félrevezették a híveket mint ahogy a rádiók a televíziók, újságok tették hatalmas pénzeket bezsebelő, magukfajta, idegenszívű tollnokaik által.
De amikor a Szent István térre értünk, helyreállt a lelkivilágom. Szinte megdöbbentem, és örültem mint egy gyerek, mikor az édesanyja meglepi ebédre kedvenc ételével.
Rengeteg ember gyűlt össze, sok ezer egyenes tartású, tisztességes magyar ember. Csodálatos zászlóerdő fogadott bennünket. A vármegyék, különböző rendek, a Nemzetőrség és a történelmi Magyarország becses zászlai lengtek az akkor még enyhe szélben, és velük békében és barátságban több tucat Árpád-házi lobogó.
Bábel Balázs Kalocsai Érsek beszédének nagy részét akár a Kossuth téren is elmondhatta volna tavaly ősszel.
Közöttünk volt, őrizett minket a Szent Korona egy szép másolata, és Boldogasszony anyánkat énekeltünk, Magyar Himnuszt, Szózatot, Székely Himnuszt. Az egyházi méltóságok lehozták közénk a Szent Jobbot, a Magyarok Istene megvárta, amíg felmennek a Bazilika lépcsőjén, azután jött az égi áldás bőséggel.
Boldog emberek kerestek menedéket a környező utcákban, kapualjakba, erkélyek oltalmába húzódtak az eső elől. Pillanatok alatt tudtuk, mi a dolgunk, előkerült a Kossuth nóta, aztán a „tolvaj bandát” és társait visszhangozták a vén belvárosi falak.
Hogy a média mit visszhangzott ma reggel? Semmit. A Hír TV szerint kétezren voltunk, a Magyar Nemzet „közleménye” nem több egy időjárás-jelentésnél. A többiről nem érdemes beszélni.
Azt mindnyájan nagy örömmel, bocsánat, kárörömmel harsogják, hogy a körmenet elmaradt.
Végleg bebizonyosodott, hogy ezeket annyira érdekli a magyarság sorsa mint egy vak lovat a közlekedési lámpa.
Félnek. Ez így van rendjén.
Mi pedig erősödünk testben és lélekben, ahogy ezt a mi Istenünk tőlünk elvárja.
Szebb jövőt.
Papp Sándor
 |
 |
 |
 |
Kuruc.info
