Ne, ne ijedjen meg kedves Olvasónk! Nem egy fiatalon elhunyt ember halálára utal a cím, csak (?) egy nem éppen fiatal rádiómûsor kivégzésére utal.
A Magyar Rádió akkori vezetőinek kérésére 1976. március 4-én indult el a Beszélni nehéz! címû adássorozat, s – a mûsor szignáljaként – néhány hónapja, 2007. május 25-én csendült fel utoljára Kodály Zoltán Galántai táncok címû mûvének utolsó néhány taktusa. Nem gyászbeszédet akarok írni, gyászkeretet se kérek a cikk köré, a mûsor történetét sem kívánom részletesen felidézni, pusztán emlékezetkiesésre hajlamos korunk emberét tájékoztatnám arról, hogy a mûsorhoz kötődő közösségek tagjai és a rádióhallgatók szerint miért volt jóval több a „Beszélni nehéz!” egy 10 perces rádiómûsornál, ennélfogva miért tartjuk károsnak, hogy a Magyar Rádió mûsorszerkezetéből kiiktatták. Idézhetnék a vallomásszerû levelekből; az elérzékenyülésre hajlamos embereket könnyen megríkathatnám a megszüntetett mûsor szerkesztőihez érkezett sorokkal, de inkább pontokba foglalva, tárgyszerûen, könnyen ellenőrizhető tényeket elősorolva írok.
S hogy miért éppen az Édes Anyanyelvünk folyóiratba kívánkozik ez az írás? Nos, az Anyanyelvápolók Szövetsége tagságának nagyobbik fele a Beszélni nehéz! mozgalom tagjaként csatlakozott egyesületünkhöz, illetménylapunk terjesztésében, előfizetők toborzásában fontos szerepet játszanak szakkörvezetőink, szakköröseink; s a Duna Televízió Nyelvőrző címû mûsora mellett az elmúlt években a „Beszélni nehéz!” rádiómûsor számolt be rendszeresen az ASZ rendezvényeiről, ily módon is erősítve a kapcsolatot szervezetünk és annak tagsága között.
Következzenek hát az ígért pontok:
1. Az akkori felelős vezetők 1976 márciusában a Magyar Rádió önkritikai mûsoraként hozták létre a hangzó beszéd és a helyes kiejtés ügyével foglalkozó adássorozatot. Amíg nem programozott gépek, robotok beszélnek, amíg fontos, hogy az emberek értsék és ne félreértsék egymást, addig szükség van a „Beszélni nehéz!” mûsorra és annak tapasztalataira.
2. Sokkal-sokkal többről van szó, mint egy egyszerû rádiómûsorról, hiszen az 1970-es évek vége óta egy sokezres anyanyelvi mozgalom szerveződött köréje, amelynek tagjai éppen a mûsor révén ismerték meg egymást.
3. Ez (volt) az egyetlen rádiós adássorozat, amely a helyes kiejtés kérdéseivel foglalkozik (foglalkozott), s nem csak nyelvhelyességi kérdések taglalásával.
4. Egy-egy adáshoz átlagosan száz megfejtést küldtek a bennünket hallgató beszédmûvelő közösségek és egyéni levelezők, az elmúlt évtizedekben érkezett kb. 70 ezer levelet a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára őrzi. Az alapítók szándéka az is volt, hogy a „Beszélni nehéz!” mûsor segítségével, a levelek tapasztalatainak feldolgozásával írják le a XX–XXI. század beszéd- és magatartás-kultúrájának jellemzőit.
5. A mûsor népszerûségét mutatja, hogy a Magyar Rádióban az Irodalmi Osztály levélforgalmának kb. a fele hozzánk íródott.
6. Levelezőinknek kb. 80 százaléka fiatal (általános és középiskolai tanulók, egyetemisták, főiskolások); a mai tizen-huszonéveseknek az a rétege, amely fontosnak tartja az igényes és helyes magyar beszéd elsajátítását, s mintának nem a kereskedelmi rádió- és tévéadók stílusát, beszédmodorát tekinti.
7. A Magyar Rádió 1980 óta szervezte meg a „Beszélni nehéz” mozgalom országos találkozóját, ezeken minden évben százak vettek részt.
8. A budapesti Gundel Károly Vendéglátóipari Szakközépiskolában 1991 óta rendeztük meg a Péchy Blankáról, a mozgalomalapítóról elnevezett emléknapot-emlékversenyt. Résztvevői a rádiómûsorral rendszeres kapcsolatot ápoló Kárpát-medencei középiskolák csapatai voltak. Noha intézményenként csak 4–4 fő versenyezhet, kétszáznál is többen voltak ott egy-egy efféle alkalmon.
9. Hasonlóak az 1997 óta megrendezett Anyanyelvi Nap mutatói, ezen az általános iskolás korosztály szakkörösei találkozhattak a budapesti Práter Általános Iskolában.
10. A Beszélni nehéz! körök vezetői évenként változó helyszíneken 1987 óta vehettek részt egyhetes „öntovábbképző” táborban; az idei, a tokaji volt a 21. efféle szakmai találkozó. Kizárólag olyan óvónőket, általános és középiskolai tanárokat hívtunk meg, akik a Magyar Rádió mûsorához kapcsolódtak. (Megjegyzendő: a kollégák többsége a tanév és a szünetek idején is végzett önzetlen, lelkiismeretes munkáért iskolájától semmiféle ellenszolgáltatást nem kapott.)
11. Az 1990 óta megrendezett balatonboglári anyanyelvi táborban azok a határon inneni és túli általános iskolások vehettek részt (egy-egy évben kb. 50-en), akik „Beszélni nehéz!” szakkörökben tevékenykedtek.
12. A nyelvmûvelő mozgalomban kimagasló elismerést jelentő Kazinczy-díjjal és Péchy Blanka-díjjal azokat a pedagógusokat jutalmazzák, akiknek kiemelkedő szakkörvezetői, versenyfelkészítői, mozgalomszervezői munkája évtizednél hosszabb idő óta kapcsolódott a rádiómûsorhoz és a köréje szerveződött mozgalomhoz.
13. A Kazinczy-díj Alapítvány Kuratóriuma által évenként 20–20 beszédmûvelő közösségnek odaítélhető Kazinczy-jutalom alapja a „Beszélni nehéz!” mozgalomban végzett folyamatos, több éven át tartó kiemelkedő tevékenység.
14. Az Anyanyelvápolók Szövetségének csongrádi tagozata által alapított, Bárczi Gézáról elnevezett emlékéremmel azoknak a felnőtteknek a munkáját ismerik el, akik egy évtizednél is hosszabb idő óta dolgoznak szakkörvezetőként vagy a mûsor támogatójaként.
15. Egy – az adássorozatot a kezdetektől fogva figyelemmel kísérő és aktív levelező – békési házaspár (Balogh Imréné és néhai férje) jóvoltából, adományából negyedévenként három-három szakkört és egy-egy egyéni levelező „önkéntes munkatársat” Péchy Blanka-jutalommal díjazhatunk, a rádiós mûsorfolyamban végzett hûséges, lelkiismeretes munkáért.
16. Az 1966 óta zajló Kazinczy-versenyek megyei és országos középiskolai döntőin 1983 óta van írásbeli feladat, ennek bevezetője, feladatmeghatározása így hangzik: „Jelölje a »Beszélni nehéz!« címû rádiómûsor jelölésrendszerével az alábbi példákat!” Vagyis: több mint két évtized óta ezrekben mérhető azoknak a középiskolásoknak a száma, akik a rádiómûsor és az RTV Részletes mûsorújságban megjelent példamondatok segítségével készülnek fel az írásbelire. S nemcsak Magyarországon, hanem a határon túli területeken is!
17. Az „Édes anyanyelvünk” nyelvhasználati verseny megyei és országos döntőjén megoldandó feladatlap egyik kérdése ugyancsak egy – a 16. pontban vázolt – kiejtésjelölési feladat.
18. A Kárpát-medence több országában rendeztek tanfolyamokat, előadás-sorozatokat az ottani magyar pedagógusszervezetek, hogy kollégáink fel tudják készíteni növendékeiket a kiejtésjelöléssel kapcsolatos feladatok megoldására.
19. A „Beszélni nehéz!” rádiómûsorhoz kapcsolódó közösségek (a korábban felsorolt országos rendezvényeken kívül) regionális, megyei, iskolák közötti találkozókat rendeznek, ezekről adásainkban rendszeresen beszámoltunk. Ez a 10 perces mûsor a kapocs a Hegyeshalomtól Kézdivásárhelyig és Sátoraljaújhelytől Óbecséig a Kárpát-medencében szerveződött beszédmûvelő körök között.
20. Ha pusztán csak a nyelvtudomány, a nyelvmûvelés egyik fontos ágával, a helyes kiejtés törvényszerûségeivel foglalkozott volna mûsorunk, már az sem volna kevés; de évtizedek óta fontosnak tartottuk, hogy szóljunk a magatartás- és érintkezéskultúra ügyéről is; eldurvuló, türelmetlen, trágár világunkban a fiatalok nevelése szempontjából ezt elengedhetetlennek, létfontosságúnak tartjuk.
21. Az 1989-ben szerveződött Anyanyelvápolók Szövetsége kb. kétezres taglétszámának mintegy 40%-a helyi csoportokban tevékenykedik, ezeknek a közösségeknek kb. a 90%-a a „Beszélni nehéz!” körök tanáraira, tanulóira épül.
22. S hogy mûsorunk nem egy szûk – életkora, foglalkozása alapján könnyen meghatározható – réteghez szólt csupán, azt mutatja, hogy rendszeres levelezőink között voltak ötödik osztályos (10 éves) gyerekek és 80 év fölötti nyugdíjasok is.
Amint a bevezetőben ígértem, könnyen ellenőrizhető tényeket soroltam föl, nehogy az a vád érhessen: az érzelmeim diktálták ezt az írást. Sajnálatos, hogy a döntéshozókat az észérvek sem hatották meg, így a 813. adással lezárult a Magyar Rádióban az egyik legrégibb mûsor története.
Zárásként azért érdemes ideidéznünk a címadó könyv szerzőjének, a mûsor- és mozgalomalapító mûvésznőnek, Péchy Blankának szállóigévé vált végakaratát, azt a gondolatot, amelyet alapító- és alkotótársa, a 31 éven át a mûsort szerkesztő Deme László professzor úr mondott az utolsó adás végén: „Folytassátok!” Majd hozzátette: ahogy lehet. Bizakodva írom: folytatjuk, ahol és ahogy lehet. Máshol, másképpen, de folytatjuk, mert továbbra is fontosnak tartjuk, hogy a XXI. század emberét is arra biztassuk: értsük, ne pedig félreértsük egymást!
Kerekes Barnabás
(Megjelent az Édes Anyanyelvünk 2007. októberi számában)
Kuruc.info kommentár: A Magyar Rádió már a nevéből is kigyomlálta a magyarságot, hiszen csak mr1 Kossuth stb. a neve. (Népünknek pedig Such rádióelnököt - bûntársaival együtt -, sőt az őt beszavazó mûellenzéket kéne kigyomlálnia.) A Beszélni nehéz! mûsort át kellene vegye valamelyik kereskedelmi adó, már csak hallgatottsága miatt is megérné, a Kuruc.info pedig ezúton ígér egy kis ingyenreklámot hozzá.
Kapcsolódó cikkünk:
Requiem az elnémított Ki nyer ma? zenei játékért – Írja alá a tiltakozást!
