Olvasó a cigánykérdésről
2008-05-12. 15:28
Három dolgot kell figyelembevenni a cigányok jövőjének tervezésekor:
1. A cigányok (pontosabban az un. cigány életmódon élők) az eltolt segélyezési politika miatt - már a szigorúbb országokból is osonnak be hozzánk- olymértékben elszaporodtak, hogy a parazitaságuk már a gazdatest, a többségi társadalom létét veszélyezteti. Ehhez járul hozzá az egyre növekvő és egyre agresszívabb bűnözésük is. A segélyezésük költsége és az egyéb terhek, károk amit okoznak, ma meghaladják az évi 2000 milliárdot!
2. Elmondták minden politikai oldal gazdasági vezetői, hogy az ország kb. 2000 milliárddal többet költ ela szociális hálóra, mint amit a jelen államháztartás kibírna. Ráadásul az egész kb. 1,5 milió ember (az államigazgatás, a nem termelő szférák bére és adója ezt a másfél milliót terheli) adójára van bazírozva. A magyar cégek is erősen túl vannak adóztatva.
Azaz az ország fejlődése gyakorlatilag leállt, ill. lejtőre került. Ennek alapvetően az egyik fő okozója a a túlmértezett és rosszul kiosztott szociális háló! Ugyanis pl. amit a cigányokra elköltenek az a pénz soha nem fog hozamot produkálni, rossz, meg nem térülő befektetetés, ráadásul jelen formájában csak a problémát növeli folyamatosan, további terheket okozva ezzel.
3. Nem tartható fenn tovább, hogy mindenféle fajvédő elképzelések miatt az ország semmiért ad valamit. Bárki kerüljön hatalomba, az első lépésének kell lennie: semmiért nem jár semmi. Senkinek. Még a cigányoknak (cigány életmód szerint élőknek) sem!
A szolidaritás ugyanis nem azt jelenti, hogy fejőstehén a többség. Szolidarítani azzal kell, aki letett az asztalra, és most egy ideig valamiért nem tud. De vele is csak addig és olyan módon, hogy a lehetőségéhez képest ismét képes legyen a közöshöz hozzájárulni. De aki soha nem tett le az asztalra semmit, továbbá esze ágában sincs letenni, ellenben egyre növekvő mértékben csak levesz/erőszakkal levesz a közös asztalról, annak a kezére kell nagyot ütni, és messze elzavarni onnan!
Mára ugyanis az a helyzet, hogy az ország gazdasági-mentális kiugrásának az egyik legnagyobb fékje lett a parazita, bűnöző réteg: gazdaságilag is, hangulatilag is. Lehet mindenféléket papolni, sz' a fajvédők még a probléma meglétét is tagadják, de ha azt a 2000 milliárdot termelő beruházásokra lehetne fordítani, akkor a lemaradásunk igen hamar megszűnhetne. A pusztítás intenzitását, amit képesek ezek a hordák okozni jól mutatják azok a környékek ahol többségbe kerülnek. Lett légyen az falu, város. Nem csak Magyarországon, de bárhol a világon!
Ráadásul mindenképpen ki kell szélesíteni az adózók rétegét annak érdekében, hogy az általános adóteher jelentős mértékben csökkenthető legyen, mert -amint a számok világosan mutatják- az ország tovább így nem üzemeltethető. Szégyen, hogy már Románia, Szlovákia a volt CCCP tagállamok is úgy húznak el mellettünk, mint egy Ferrari a Trabant mellett!
A XXI. században nincs szükség írni-olvasni nem tudó, a társadalomba beilleszkedni képtelen, annak törvényeit teljes mértékben negligáló népességre!
A képlet világos: csak valamiért lehet kapni valamit: nincs tovább segély, dolgozni kell. Ha másképpen nem megy, akkor kényszermunka formájában, de tovább nincs élősködés!
Annak a világnak egyszer s mindenkorra vége, miszerint: hát amig a fa..ból megélek, nem dolgozok...
A jelenlegi politikai szisztéma párosulva az általános szavazói érettséggel (természetesen a nem roma többségre gondolok) egész egyszerűen alkalmatlan arra, hogy hosszú távú kérdéseket megoldjon, távlatos stratégiákat vázoljon.
A többséget ezek a dolgok nem érdeklik, nem fog megszavazni olyan programokat, amelyek most áldozatokat kérnek jövőbeni eredmények érdekében.
Márpedig ezeket a kérdéseket most áldozatok nélkül megoldani nem lehet, tehát nem fogjuk tudni őket megoldani. Ha emiatt társadalmi összeomlás, gettósodás, az ország akár fizikális szétszakadása, etnikai villongások, uram ' bocsá végül népirtás vár ránk - akkor sem.
A roma ámokfutás megállítása egy egész sereg, ma politikailag vállalhatatlan, egyes esetekben egyenesen alkotmánymódosítást igénylő lépést igényelne. A segélyrendszer, a büntetésvégrehajtás teljes átgondolását, a gyermektámogatási-népjóléti szisztémák gyökeresen új alapokra helyezését.
Hogy mikor omlik össze végérvényesen a gazdaság, a szociális elosztórendszerek? Ki tudja. Nem tudom mikor, és azt sem, hogyan. Itt és most több olyan nagy ellátórendszer van, amelyik belátható időn belül a jelenlegi formájában biztosan finanszírozhatatlan lesz. A legelső a nyugdíjrendszer, utána jönnek a különböző segélyrendszerek.
A dolog kimenetele azonban többféle is lehet. A nyugdíjrendszer bedőlése megtörténhet úgy, hogy időben korrigálunk, fizikálisan csökkentjük a kifizetett nyugdíjakat, emeljük a korhatárokat (és ezt be is tartjuk), de nem engedjük a reálgazdaságot túlterhelni. Ez persze ott és akkor rossz lesz a nyugdíjasoknak, de hosszú távon életben marad a gazdaság - meg a nyugdíjrendszer is.
Meg tehetjük úgy is, mint most, hogy az így is világelső nagyságú adókat-járulékokat még tovább tekerjük feljebb, míg végül esetleg valóban kollapszusszerűen összeomlik a gazdaság, elmenekül az országból minden épkézláb, valamihez értő aktív korú munkaerő, és az ország egyszerűen összerogyik, becsődölt Afrikai banánköztársaságok módjára. No akkor mindenki (aki itt maradt) rosszul jár.
Ugyanez a romakérdés, a segélykérdés kimenetelének perspektívája is. Jelenleg ebben az országban egy alacsony iskolázottságú embernek egyszerűen nem éri meg dolgozni. Az aktívak jövedelmét igazán emelni nem tudjuk, nincs mire fel, az ország nem termeli ki, így sem igazán versenyképes már. Tehát a munkát vonzóvá csak a segélyek csökkentésével lehetne tenni - ettől viszont sikítógörcsöt kap a tisztelt szoclib oldal.
Közben meg a tisztelt cigányság szaporodik, mint a nyúltelep. Ellenben a többségi oldal demográfiája egyenesen katasztrofális.
A mostani trendeket kivetítve az látható, hogy a század végére ez az ország kb: 7 milliós lesz, amiből kb: 4-4.5 millió lesz nyugdíjas, és az aktív korúak legalább fele cigány lesz. Ez a mostani mentalitás és elosztási szint mellett teljes képtelenség, a végül ténylegesen versenyszférában dolgozó 5-700 ezer ember 300%-os adóelvonás mellett sem lesz képes ennek a fedezetét - a mostani elvárások mellett - kitermelni, tehát ez a folyamat valamikor sokkal-sokkal előbb összeomlik.
De hogy hogyan? Szélsőséges esetben az ország totálisan összedől, polgárháborús viszonyok lesznek, minden épelméjű elmenekül, a maradékot vagy felosztják a szomszédok, vagy valamiféle ENSZ/EU protektorátus lesz belőle, mint most Bosznia. Még ez is kinézhet. Ha önerőből stabilizáljuk, akkor az aktív, dolgozó kisebbség egész jól ellesz védett lakóparkokban, azon kívül vadnyugat, az idősek vagy takarékoskodtak életükben, vagy nyomorognak, a kajovák nagy része meg törvényen kívüli útonállóként tengeti életét.
És persze ha itt és most idejében lépünk, akkor megállítható a lecsúszás, a rossz demográfia és korlátozott gazdasági mozgástér miatt a szűkösebb nyugdíjasévek már nem tűnnek elkerülhetetlennek, de azért világvégének sem kell bekövetkezni, és a cigánykérdés tovább eszkalálódása is megállítható - lenne. Talán.
Egyelőre azonban minden folyamat arrafelé robog, hogy végül a falnak menjünk.
(Levelemhez felhasználtam Vanquisher Bobbins és advocatusdiaboli legújabb cigánytopicos hozzászólásait) |
