Feküdtem a nappaliban és játszottam az 5 hónapos fiammal, Leventével a nyitott ablaknál. Egyszer csak égett műanyagszag kezdett terjedni a szobában. Felálltam és kimentem az udvarra, nézzem meg, ki ilyen bunkó, hogy környezetkárosító műanyagot éget, pláne Szent István ünnepén. Nagyon fel voltam háborodva.

Hát persze, hogy egy kínai volt, aki rizsbort (amit ő csak „rizsbónak” mondott) főzött, és az egész utca bűzlött tőle. Persze az illegális szeszfőzés rá nem vonatkozik. Mint ahogy az adóbefizetési kötelezettség sem. Egy szó, mint száz, átmentem.

Elmondtam neki, hogy ez nem jó, mert környezetszennyező, és ma augusztus 20-a van, Szent István Ünnepe. Ünnepnapokra meg amúgy is tűzgyújtási tilalom van életben.

Szépen kértem, tartsa ezt tiszteletben, és oltsa el. A reakció nem maradt el, de annál váratlanabb volt.
Mit szólok bele az ő dolgába, nem érdekli az ünnep – szó szerint.
Erre én: több tiszteletet a magyarságnak, ha már itt és belőlünk él.
Kínai válaszol: nem érdekel.
Én: rendben, akkor szólok rendőrségnek, ők majd jobb belátásra bírják önt.
Ismét kínai reakció következik, de ez már hevesebb, mint az előzőek: leszarom rendőrséget, is minekünk van SOK PÉZ, mi nagycsalád, te NÁCI !

Dobtam egy hátast. Mit lehet tenni ezzel a jelenséggel?

Itt van Gyurcsány és brigádja, akik gyilkolják az országot. Itt vannak a zsidók, akik kifosztanak bennünket gazdaságilag. Itt vannak a cigók, akik kifosztják nagyanyáink nagyapáink portáit és gyermekeinket.
És itt az újabb adalék, a kínai maffia, amely csempészi a gagyit, adót csal, ráadásul tiszteletlen a magyar szomszédjával MAGYARORSZÁGON.

Üdv, egy XVII. kerületi lakos