Egy áldozat több pózban és ruhában, forgolódó hulla, érdekes...

 

 

Újabb durva cenzúra, alatta a fordítás szövege.

 

M: Emberek ezrei váltak menekültté a Grúziában folyó háború következtében. Egyes források szerint több tíz -, sőt, több százezren. A kereszttűzbe került szerencsétlen civilek között volt egy 12 éves kislány San-Francisco elővárosából, Amanda Kokoeva, aki másfél hónapig tartózkodott a rokonainál Dél-Oszétiában. Egy kávézóban ült, egyszercsak bombák kezdtek hullani. Egy 12 éves kislány. Elbújt a nagybátyja pincéjében, aztán Oroszországba szökött. Sikerült eljutnia Moszkváig, repülőre szállni, hogy hazajusson. A stúdióban Amanda Kokoeva és a nagynénije Lora - egyenes adásban San-Francisco-ból.

- Örülök, hogy látom önöket. Isten hozta itthon.

A,L: Köszönjük.

M: Én ezt el sem tudom képzelni! Az ember ül a kávézóban, és hirtelen bombák... Mesélje el, milyen az, amikor háború kezdődik?

A: Igen. Valóban nagyon megijedtem. Nem tudtam, hogy mi történik. Mi csak úgy ültünk bent, és egyszercsak az utcán elkezdtek szaladni az emberek. Úgy megijedtem!

M: És, mit csinált, hová ment?

A: Hívtuk a nagybácsit az éttermi telefonról, mert a mobilkészülékeink nem működtek. Aztán értünk jött, és magához vitt minket. Az egész éjszakát a pincében töltöttük.

M: És egész éjszaka hulltak a bombák?

A: Én nem láttam. De mielőtt folytatnám, szeretném elmondani: a grúz seregek elől menekültünk, akik bombázták a városunkat, nem az orosz seregektől. Köszönetet akarok mondani az orosz seregnek. Segítettek nekünk.

M: Hol vannak a rokonai, hogy vannak?

A: Néhányan közülük, az unokatestvéreim biztonságban vannak Észak-Oszétiában. de a nagymamám és a nagybátyáim közül néhányan még mindig ott vannak, és mi semmit sem tudunk róluk, hogy élnek-e...

M: Ez háború, én el sem tudom képzelni - 12 éves kislány keresztülmegy mindezen, ez borzalmas kell, hogy legyen.

L: Igen, ez borzalmas volt. Ezt el akarom mondani a televízióban, azt akarom, hogy mindenki tudja meg, hogy ki a felelős ebben az egész konfliktusban. Ezt a háborút Mr. Szaakasvili kezdte, és ő az agresszor, két napon keresztül a népemet, az oszét népet gyilkolták, bombázták, 2000 embert megöltek...

M: Én...

L: Tiltakozom, és...

M: Sajnos néhány másodpercig reklám következik, utána visszatérünk a stúdióba...

L: Tudom, Önök ezt nem akarják hallani...

M: Mindjárt visszajövünk, másodperc...

M: Jó napot, itt ismét San-Francisco, ennek a műsornak egy perc múlva vége, de szeretnék adni Önnek 30 másodpercet, hogy fejezze be a gondolatát.

- Rajta, tessék!

L: A házam Dél-Oszétiában, ahol éltem... mi csak egy embert tudunk hibáztatni...

M: Tíz másodperc.

L: ...és a grúz kormányt. Nem hibáztatom a grúz népet, vádolom a grúz vezetőséget, ami le kell hogy mondjon...

M: Hát igen, éppen ez az, amit az oroszok akarnak. Több időm nincs, adnék, ha lenne még (de úgy is érthető a "you would get it", hogy akkor megkapnátok tőlem a magatokét - a szerk.), de van öt másodperc, köszönöm, egy kislányt láttak San-Francisco-ból, és én értem, a háborúban vannak feke...szürke foltok.