Videók: lelepleződött cenzúra, "adásszünet" és hamisítás - így mutatja be Amerika a grúz-orosz háborút
2008-08-29. 23:43

Az első videón felteszik a kérdést a feka külügyérnek, milyen jogon ítélik el a szintén a saját biztonságát és állampolgárait védő Oroszországot a 9/11 után megtett amerikai lépések fényében. Mit ad Isten, "megszakad" az adás. Meg is értjük, elvégre azon szörnyű technikai fejletlenség közepette, ami ott tombol...

Egy áldozat több pózban és ruhában, forgolódó hulla, érdekes...

Újabb durva cenzúra, alatta a fordítás szövege.

M: Emberek ezrei váltak menekültté a Grúziában folyó háború következtében. Egyes források szerint több tíz -, sőt, több százezren. A kereszttűzbe került szerencsétlen civilek között volt egy 12 éves kislány San-Francisco elővárosából, Amanda Kokoeva, aki másfél hónapig tartózkodott a rokonainál Dél-Oszétiában. Egy kávézóban ült, egyszercsak bombák kezdtek hullani. Egy 12 éves kislány. Elbújt a nagybátyja pincéjében, aztán Oroszországba szökött. Sikerült eljutnia Moszkváig, repülőre szállni, hogy hazajusson. A stúdióban Amanda Kokoeva és a nagynénije Lora - egyenes adásban San-Francisco-ból.

- Örülök, hogy látom önöket. Isten hozta itthon.

A,L: Köszönjük.

M: Én ezt el sem tudom képzelni! Az ember ül a kávézóban, és hirtelen bombák... Mesélje el, milyen az, amikor háború kezdődik?

A: Igen. Valóban nagyon megijedtem. Nem tudtam, hogy mi történik. Mi csak úgy ültünk bent, és egyszercsak az utcán elkezdtek szaladni az emberek. Úgy megijedtem!

M: És, mit csinált, hová ment?

A: Hívtuk a nagybácsit az éttermi telefonról, mert a mobilkészülékeink nem működtek. Aztán értünk jött, és magához vitt minket. Az egész éjszakát a pincében töltöttük.

M: És egész éjszaka hulltak a bombák?

A: Én nem láttam. De mielőtt folytatnám, szeretném elmondani: a grúz seregek elől menekültünk, akik bombázták a városunkat, nem az orosz seregektől. Köszönetet akarok mondani az orosz seregnek. Segítettek nekünk.

M: Hol vannak a rokonai, hogy vannak?

A: Néhányan közülük, az unokatestvéreim biztonságban vannak Észak-Oszétiában. de a nagymamám és a nagybátyáim közül néhányan még mindig ott vannak, és mi semmit sem tudunk róluk, hogy élnek-e...

M: Ez háború, én el sem tudom képzelni - 12 éves kislány keresztülmegy mindezen, ez borzalmas kell, hogy legyen.

L: Igen, ez borzalmas volt. Ezt el akarom mondani a televízióban, azt akarom, hogy mindenki tudja meg, hogy ki a felelős ebben az egész konfliktusban. Ezt a háborút Mr. Szaakasvili kezdte, és ő az agresszor, két napon keresztül a népemet, az oszét népet gyilkolták, bombázták, 2000 embert megöltek...

M: Én...

L: Tiltakozom, és...

M: Sajnos néhány másodpercig reklám következik, utána visszatérünk a stúdióba...

L: Tudom, Önök ezt nem akarják hallani...

M: Mindjárt visszajövünk, másodperc...

M: Jó napot, itt ismét San-Francisco, ennek a műsornak egy perc múlva vége, de szeretnék adni Önnek 30 másodpercet, hogy fejezze be a gondolatát.

- Rajta, tessék!

L: A házam Dél-Oszétiában, ahol éltem... mi csak egy embert tudunk hibáztatni...

M: Tíz másodperc.

L: ...és a grúz kormányt. Nem hibáztatom a grúz népet, vádolom a grúz vezetőséget, ami le kell hogy mondjon...

M: Hát igen, éppen ez az, amit az oroszok akarnak. Több időm nincs, adnék, ha lenne még (de úgy is érthető a "you would get it", hogy akkor megkapnátok tőlem a magatokét - a szerk.), de van öt másodperc, köszönöm, egy kislányt láttak San-Francisco-ból, és én értem, a háborúban vannak feke...szürke foltok.