Lovas István nyílt levele a lúzer grúznak és a fő-NBH-snak
2008-09-05. 19:09
A központi hatalom szinte büntetlenül lövethet ki szemet, robbanthat le ujjakat, verhet véresre ellenzéki képviselőt és papot úgy, hogy az utóbbi miatt az ország legnagyobb egyházának, a katolikus egyháznak megfélemlített feje tiltakozni sem mer, és ahol ugyanez a rendőrség a közszolgálati Magyar Rádió udvarára bezárt tömeget verhet kegyetlenül véresre úgy, hogy e rádió minderről tudósítani sem mer.
MIHAIL SZAAKASVILI
Grúzia elnöke
Tisztelt Uram!
Ön a januári választásokat kétes körülmények között nyerte meg. Erről a nemzetközi sajtó is beszámolt, valamint több választási megfigyelő, míg – egyesek szerint amerikai nyomásra - az EBESZ azt tisztának ítélte meg.
Az ön országában az emberi jogok helyzete hasonló, sőt, bizonyos tekintetben rosszabb, mint Magyarországon. Gondolok a gyanús körülmények között meggyilkolt Girgvliani esetére és az Imedi („Remény”) televízió ideiglenes bezáratására is.
Csupán az ön informálására, noha nálunk politikai gyilkosságra eddig nem került sor (feltételezve, hogy egy ellenzéki önkormányzati képviselőnő brutális meggyilkolása mögött nem politikai szándék húzódik), a kormány színfalak mögötti támogatásával működő internetes portálok a kormány által ellenségnek tartott emberek likvidálására uszítanak. A hatalom kábítószert akar belopni a kormánnyal szemben kritikus hírtelevízió munkatársainak kocsijába, hogy azokat azután súlyos börtönnel büntessék és a kormánnyal nem baráti médiát megfélemlítsék.
A központi hatalom szinte büntetlenül lövethet ki szemet, robbanthat le ujjakat, verhet véresre ellenzéki képviselőt és papot úgy, hogy az utóbbi miatt az ország legnagyobb egyházának, a katolikus egyháznak megfélemlített feje tiltakozni sem mer, és ahol ugyanez a rendőrség a közszolgálati Magyar Rádió udvarára bezárt tömeget verhet kegyetlenül véresre úgy, hogy e rádió minderről tudósítani sem mer. A sort a végtelenségig folytathatnám az emberi jogok és az emberi méltóság Európában páratlanul súlyos megsértésének példáival, de akár a szakmai ellehetetlenítés vagy korlátozás olyan eseteivel is, mint amikor Magyarország legismertebb szívsebészét elüldözik munkájából vagy a megrendelők az ország legismertebb építészét nem merik Budapesten felhúzandó épület tervezésével megbízni.
De térjünk az ön által kirobbantott nemzetközi válságra.
Ön a pekingi Olimpiai Játékok megnyitó ünnepségét használta arra, hogy lerohanja Dél-Oszétiát, amelynek lakói a magyarországi jászok édestestvérei.
Ön fővárosuk, Chinvali épületeinek nyolcvan százalékát elpusztította, kétezer ember halálát okozta. A 78 ezerre becsült lakosságból mintegy harmincezren menekültek el az orosz határon túl fekvő Észak-Oszétiába.
Most idézem a világ legnagyobb emberjogi szervezetének, a londoni Amnesty International-nek a megállapítását arra, hogy miként kezdődött a konfliktus: „Az 1992-es tűzszüneti megállapodás orosz, oszét és grúz békefenntartó zászlóaljakat foglal magába. A grúz csapatok láthatóan koordinált katonai támadást indítottak Chinvali, Dél-Oszétia fővárosa ellen, hogy ’helyreállítsák az alkotmányos rendet’”.
Vajon mit tenne egy katonailag is nagyon erős magyar kormány azon feltételezett esetben, ha román csapatok lerohannák Székelyföldet, Marosvásárhelyt megölnek kétezer magyart, lerombolnák az épületek 80 százalékát, beleértve a Közigazgatási Palotát, a Kultúrpalotát és a Vargák bástyáját? És mit tenne egy ilyen képzeletbeli budapesti kormány, ha ezután az ENSZ-hez fordulna, és attól öt napon át semmiféle választ nem kapna?
Ön azt kapta Oroszországtól, amit ön – ostobán felülve a világsajtóban eddig még névvel nem azonosított tanácsadója vagy tanácsadói bíztatására - kiprovokált.
Miután oly sok a párhuzam a grúziai és magyarországi helyzet között, talán megérti, hogy nálunk egyes esetekben a puszta idézés is súlyos politikai inkorrektségnek számít és sokan félnek tőle, ha az ilyen idézéssel a védett kasztba tartozónak számítók érdekeit sértik.
E lapban azonban még szabad szabadon idézni, úgyhogy én is ezt teszem. Idézem azt a nyilatkozatát, amelyet az izraeli Haarec című lap angol nyelvű kiadása augusztus 20-i számában jelent meg, és amely szerint az ön kormányában a döntések „a háborúról és békéről izraeli miniszterei” kezében összpontosulnak. Azt pedig, hogy az ilyen kezek mit jelentenek, jól tudjuk: legutoljára 2006 nyara óta, amikor déli szomszédja fél Libanont pusztította el, több mint ezer libanoni polgárt ölt meg és dobott le a háború befejezését követően több mint egy millió kazettás bombát, amelyek még ma is szedik áldozataikat.
Azt is tegyük hozzá, hogy azok a nyugati vezetők, akik ma krokodilkönnyeket hullatnak az ön országa területi épségének megsértése miatt, egyetlen szóval nem tiltakoztak a 33 napig tartó libanoni háború alatt. Amitől azoknak, akik nem csak saját zsebük és politikai karrierjük érdekében hangoztatnak értékeket, hanem hisznek is bennük, és vetik el a kettős mércét, a gyomruk forog.
Mindezt előre bocsátva és mindennek ellenére, én önnek köszönöm ostobaságát és országa alapvető érdekeire (területi épségére) nézve is súlyos következményekkel járó lépését. Magyar nemzeti érdek ugyanis – és ez megingathatatlan meggyőződésem – azon amerikai birodalom mihamarabbi gyengülése, amelynek köszönhetően ma Magyarországot egy olyan csoport érdekeit képviselő kormány és ideológia uralkodik a számára átjátszott gazdasági, kulturális és médiahatalomra támaszkodva, aminek végzetes következményeit önön kívül e levél olvasói a saját bőrükön tragikusan jól ismerik.
Azzal, hogy az ön támadása és etnikai tisztogató akciója kiváltotta Oroszország váratlanul kemény visszacsapását, és ez a korai jelek szerint újabb hidegháború megindulásához vezethet, ön felgyorsítja a multipoláris világ kialakulását, azaz az Egyesült Államok gyengítését. Ugyanis ezután már Oroszországtól nem várhatja el a Nyugat, hogy az Irán, a Hamasz, a Hezbollah, a terror elleni globális háború, az atomfegyverek terjedése, az európai piacok kőolajjal és földgázzal való ellátásban legalább az eddigi mértékben segítse az atlanti szövetségeseket. Sőt: Moszkva azonnal megkezdte fegyverszállítási tárgyalásait Szíriával.
A Bush-korszak végén az Egyesült Államok hadban áll Irakban és Afganisztánban. A tálibok az előbbi országban és Pakisztánban is vészesen erősödnek. Miután a Bush-kormány Teheránnak megtette azt a szívességet, hogy térségbeli ellenségeit – Szaddam Huszeint és a tálibokat – meggyengítette, Irán egyre inkább regionális hatalommá válik. A stratégiailag kulcsszerepet játszó Törökországban az Amerika-ellenesség soha nem látott méreteket ölt, akár a hatalmas arab világban, elsősorban a nyomorgó és etnikai tisztogatásnak kitett palesztinok elnyomói számára nyújtott egyoldalú amerikai segítség miatt.
Amerika és az évi tíz százalékos gazdasági fejlődést felmutató Kína viszonya mind feszültebb. És most ön volt szíves az atomfegyverekkel állig felszerelt Oroszországot is szembeállítani az őt a határain amerikai támaszpontokkal és a NATO terjeszkedésével provokáló Washingtonnal.
Köszönöm, Szaakasvili.
LABORC SÁNDOR
a Nemzetbiztonsági Hivatal vezetője
Budapest
III.
Tisztelt Uram!
Ennek a levélsorozatnak a célja annak bemutatása, hogy sem az Egyesült Államokat, se NATO szövetségeseit nem zavarják a volt kommunista nomenklatúra olyan tagjai, mint ön, ha az ő politikájukat támogatják. A jobboldal számos politikusa ezt még 18 évi keserű tapasztalat után sem érti meg, és makacsul azt hiszi, hogy atlanti hűsége napi, mind forróbb kifejezése ezt a helyzetet megváltoztathatja.
Mint már leírtam, az ön kinevezése a magyar titkosszolgálatok élére nem váltotta ki a Nyugat tiltakozását a Gyurcsány-kormány ellen. Ez akkor sem következett be, amikor rotációs alapon ön, az egykori KGB-s hírszerző diák lett a NATO hírszerzési főnöke. A Fideszhez közelálló Budapest Analysis (BA) számos elemzésében ennek az ellenkezőjét állította. Az önhöz írt levelemben sorra végigmegyek az állításokon és önre, valamint e levél olvasóira bízom, hogy döntsék el, vajon az atlanti szövetség tagjait valóban zavarja-e az ön kinevezése. Aminek egyébként az augusztus elején kirobbant grúz-orosz konfliktus külön pikantériát ad, hiszen önről bárki feltételezhetné, hogy NATO-titkokat ad át Dzserdzsinszkij-akadémiás egykori osztálytársainak.
Mivel az élet szinte mindig érdekesebb a papírnál, ahogyan levelem harmadik folytatásába kezdtem, rápillantottam a Magyar Hírlap mai, augusztus 30-i, szombati számára. Ennek címoldalán ez olvasható: Laborc személye előtérben – Az orosz kezek az olajcsapon, a Nyugatot a KGB volt akadémistája védi. A cikkből és az e tárgyban írt, a lap második oldalon megjelent beszámolójából kiderül, Demeter Ervin szerint az ön múltja „és Moszkva iránti szokatlanul megengedő álláspontja nemzetbiztonsági kockázatokat rejt magában a kiszélesedő NATO-orosz konfliktusban.” Demeter hozzáteszi: „A volt titkosszolgálati miniszter szerint eljött az ideje, hogy a NATO komolyan vegye az ellenzék Laborccal kapcsolatos korábbi jelzéseit”. Amely kijelentés közvetetten e levelem alapvető állítását erősíti: vagyis hogy a Nyugatot az ön múltja hidegen hagyja. És Demeter Ervin a nyugati hatalmakat most fel kívánja rázni tompultságából. Ami – ha ezt eredménnyel teszi meg – szememben komoly fordulat lesz. Olyannyira, hogy alapvetően felülvizsgálom eddigi nézeteimet.
Ugyanakkor Demeter Ervinnek a Nyugat éberségének felélesztésére irányuló újabb kísérletének ismertetése a helyszűke miatt ismét a jövő hétre kell halasztanom az International Herald Tribune-ban megjelent, önről szóló cikk éppen megkezdett elemzésé.
(Folytatás a jövő héten.)
(Lovas István - Demokrata) |
