Mindannyian izgatottak voltunk, hiszen nem tudtuk, hogy a regnáló hatalom az előző évi szeptemberi-októberi vérengzése után hogyan fog reagálni a Magyar Gárda létrejöttére. Szorítottunk azért is, hogy legyen meg az 56 fő, hiszen te is tudod, hogy az országnak abban a letargikus állapotában borzasztó nehéz volt összehozni, hogy meglegyen a létszám. Aztán Usztics Mátyás parancsnok irányításával elkezdődött az alakizás, gyakorlás. Te az egyik szakaszt vezetted, miközben mi félrehúzódva figyeltük a történéseket. Már akkor feltűnt nekem, hogy a szomszédos ház kerítésén keresztül egyes „emberek” mobiltelefonon és más eszközökkel rögzítették az eseményeket.

Senki nem tudta, hogy mi fog várni arra a csapatnyi hős emberre, ott fenn a Várban. Tudtuk, hogy lesznek ellentüntetők, hát ebben nem is csalódtunk, hiszen már akkor ott voltak a cigányok, antifasiszták és a másság egyéb képviselői. Aztán biztosan te is emlékszel rá, hogy milyen hihetetlen örömmel és lelkesedéssel vártunk Benneteket a Várban. Felemelő volt az avató ünnepség, és nagyon büszkék voltunk Rátok! Még az sem zavart minket, hogy több tévécsatorna és újságíró volt, mint avatandó gárdista. Majd néhány hét után felhívott Vona Gábor elnök úr, hogy vállalnám-e a Gárda megszervezését Bács-Kiskun megyében. Én mint a bajai Jobbik elnöke igent mondtam, bár fogalmam sem volt arról, hogy „mekkora fába vágtam a fejszét”.

Tudod, István, én mint a Jobbik „megélhetési politikusa”, óriásplakátokat ragasztok (valószínű csak hobbiból – csak a látszat kedvéért). Mindenesetre néhány gárdistának, aki többek között engem is ennek bélyegez, javasolnám, hogy próbálja ki, mondjuk mínusz 10 fokos hidegben ezt a munkafolyamatot, így könnyen megérti a jobbikos „megélhetési politikus” gondtalan életét.

Tény, hogy éjt nappallá téve, a napi munkánkat félretéve dolgoztunk, szervezkedtünk azért, hogy létrejöjjön az októberi avatásra a Bács-Kiskun megyei Gárda. Mondanom se kell, hogy mennyi anyagi, idegi és fizikai áldozatot kellett hoznunk, hogy mindez megvalósuljon, mikor Magyarországon mindenki félti a munkahelyét, iskolai előremenetelét, egzisztenciáját. De hát, nekem, mint „jobbikos megélhetési politikusnak” vagy ahogy magyar zoltán kapitányod írja, „takonygerincű politikusnak”, tudod ez is belefér, elvégre ilyen világban élünk mi most Magyarországon!

Eljutottunk odáig, hogy miután a gyermeket felneveltük, elengedtük a kezét, majd útjára bocsátottuk (lehet, hogy egyedi eset, de mi soha nem szóltunk bele a Gárda ügyeibe, inkább segítettünk, ha kellett, anyagilag is), hálából a gyermek, jól leköpdöste, majd nagyot belerúgott a szüleibe, végezetül abba a tányérba sz…t , amelyikből evett. Az utolsó szavakat a szó szoros értelmében értem, hiszen a bajai Jobbik sokszor vendégül látta a Gárdát, legutóbb kb. 3 hete Dabason a Gárda 1 éves születésnapján. Tehát, a te magyar zoltán kapitányod, még meg sem törölte a száját a bajai halászlé után, majd rögtön bele…t abba a tányérba, amelyből evett, melyet a „takonygerincű jobbikos politikusok” főztek neki. De hát, spongya rá, valahogy így van ez nálunk a Kárpát-medencében!

Visszatérve a történtekhez, e kis monológ után, biztosan emlékszel, István, arra szeptember 9-i napra, amikor téged kineveztek. Ezen az összejövetelen két fontos esemény volt, az egyik a Gárda megyei szervezőinek tájékoztatója, a másik a te főkapitánnyá való kinevezésed. Jó néhányan a szervezők közül ellenezték a kinevezésedet, mert akkor derült ki, hogy édesapád volt a munkásőrség utolsó parancsnoka. Csak Vona Gábor elnök úr határozott fellépésének köszönheted a kinevezésedet, aki keményen kitartott melletted, és bízott benned.

Aztán teltek-múltak a hónapok, mi a bajai Jobbik a Bács-Kiskun megyei Gárdával közösen tettük a dolgunkat, mikor jan. 26-án Kiskunhalason találkoztunk egy demonstráción. Te mint vezérszónok, én mint vendég jobbikos előadó álltunk az emelvényen, és én mint „takonygerincű politikus” igyekeztem háttérben lenni, mert ez elsősorban a Gárda rendezvénye volt. Te, szó szerint idézem, a következőket mondtad nekem: „Gyere, Tibor, állj ide előre mellém, tudod a politika az politika, itt mellettem a helyed!” Kérdem én, akkor még lehetett hinni a tisztességes politikában?

Legközelebb febr. 2-án találkoztunk Baján egy Jobbik–Gárda rendezvényen, melyen rengetegen voltak, és emlékszem, hogy a Turul Dalárdával közösen énekelted a Gárda Indulót. A júliusi Bajai Halfőző Fesztiválon még nagy megtiszteltetésnek vettem, hogy a bajai Jobbik vendége voltál! Aztán sok minden megváltozott! Mint derült égből a villámcsapás ért engem a szept. 14-i értekezlet utáni nyilatkozatod a Hír TV-ben.

Nem tudom pontosan mi történt szept. 14-én, mert nem voltam ott, de bármi is történt, nem lehet ok arra, hogy nyilatkozataiddal bemocskold azt a pártot és elnökét, amely a Magyar Gárdát kitalálta, megalkotta. Te, aki mélységi felderítő tisztként Rezi bázison szolgáltál, ugye nem gondolod komolyan, hogy 1200 gárdistával forradalmat lehet csinálni 200 ezer felfegyverzett In-Kal Securitis, a nemzetellenes rendőrség, és a NATO zsoldban lévő magyar hadsereggel szemben. Kijelentetted, hogy „az a párt, amelyik képes beülni a zsinagógává züllesztett parlamentbe, és kollaborálni a zsidókkal, az vajon akar-e igazi rendszerváltást”, közben a legnagyobb cionista TV-adónak (ATV) és újságoknak (Népszabadság) nyilatkozol a Jobbikot és annak vezetőit folyamatosan mocskolva, miközben a balliberális média körbehordoz a tenyerén. Szerinted, István, ez kiknek az ügyét szolgálja?

Ebben a történelmi helyzetben, mikor lényegében az ország gyarmatosítása folyik, a Nemzetben és Hazában gondolkodó emberek egyetlen reménye a Jobbik és a Magyar Gárda. Ezt a reményt sikerült néhány nap alatt romba döntened, a személyedhez nem méltó nyilatkozataiddal. Lassan odáig jutunk, hogy Magyarországon a Jobbik lesz a legnagyobb közellenség, közben a népnyúzó hatalom röhög a markába. Ha így megy tovább, te mint mélységi felderítőtiszt kideríted, hogy 2006. okt. 23-án a Jobbik verte a tömeget, és lőtte ki az emberek szemét. Tudod, ezek után már ezen sem csodálkoznék!

De mi, jobbikosok, nem adjuk fel, beindítottuk az Atilla Király Népfőiskolát, sorra alakulnak alapszervezeteink, és nagy örömömre újabb jelentkezők vannak a Dósa István főkapitány nélküli Gárdába is. Végezetül, de nem utolsó sorban, a rokkantnyugdíjas – megélhetési „takonygerincű jobbikos politikus” – Albinnál azért kapcsolták ki a gázt, mert nem tudta kifizetni a gázszámlát, ugyanis az utolsó pénzét is a Gárdára költötte.

Ezek után, Dósa István, ha nem tartod magad „takonygerincűnek”, mikor teszed meg, hogy te és követőid nyilatkozatai után Albin szemébe nézzél?!

Ambrus Tibor
a Jobbik bajai elnöke