Mélyen tisztelt Igazgató úr!
Levelét olvasva, azt hittem, ez csak egy vicc, mert annyira abszurd, hogy az már nevetséges! Nem tudom, hogy a levél megírásáért kapott-e valamiféle anyagi ellenjuttatást, vagy esetleg a tanfolyamon sajátította el a zsidóimádó levelek írását, mindenesetre a képzés-mint leveléből kiderül- igen jól sikerült. Ha netán kést szorítottak a nyakához, megfenyegetve önt, ha nem írja le, amit diktálnak, akkor baja esik, és emiatt írta le, akkor elnézést kérek, és felajánlom segítségemet, akár még tettlegességig is fajulok, hogy kiemeljem ebből a szellemi fertőből, melybe a „szent földön” került. De mivel én nem vagyok egy alaptalan ember, és szeretem kritikáimat érvekkel is alátámasztani, szemezgessünk egy kicsit ebből a „szent levélből” az teljesség igénye nélkül.
(felhívnám a gyengébb idegzetűeket, hogy csak saját felelősségükre olvassák el a most következő sorokat)
„Idén éppen 10. éve zajlik az Oktatási Minisztérium és Izrael Állam közötti együttműködés, amelynek keretében minden évben 20-20 magyar pedagógus vehet részt Jeruzsálemben a Yad Vashem Intézetben a holokauszt-kutatás, a soá iskolai tanításának módszertani fejlesztésében, a hiteles és valós ismeretek közvetítésének segítésében.”
Nagyszerű ez a jubileum, az én szívem is majd kiugrott a helyéről, mint ahogy az öné. De kérdem én: mi köze az izraelieknek a mi tanítási módszereinkhez, és tanítási kultúránkhoz? És kinek a számára hiteles a holokamu tanítás? Merthogy nem a miénkre az biztos. Az igazságban ugyanis nincsen üzlet, és amiben nincs pénz, az a „szent földön” élőket, vagy távoli rokonaikat nem hozza lázba. Különben a hiteles, és valós ismeretek azok, melyekről az ember saját szemével, fülével megbizonyosodik, hiszen a pletykát sem szabad elhinni, ki tudja hány emberen „ment keresztül”, mígnem elért hozzánk.
„Szerencsére engem is beválogattak a keretbe, és immáron harmadik alkalommal járhattam a Szentföldön, Jeruzsálemben. A város szépsége és nyugalma – minden ellenkező híreszteléssel szemben – jó hatással van az emberre, így aztán azon túl, hogy a szakmai programot sikerrel teljesítettük, a kinn tartózkodásunk 10 napja alatt sikerült lelkileg, szellemileg feltöltődnünk. A hely különlegesen egyedi szellemisége semmilyen más helyhez nem mérhető a világon, ezért nem véletlenül mondják még ma is, hogy szent az a föld.”
Biztos nagyszerű érzés volt kijutni már harmadszorra, de ez újabb kérdéseket vetett fel bennem: nem csak azokat az embereket válogatták be, akik feltétlen szeretettel, és vak odaadással beszéltek, írtak Izraelről, és annak szépségeiről? És hogy lehet, hogy ön már harmadszorra volt, mikor másokat is küldhettek volna? Ezek szerint ön nagyon bevált, és mint zsidóimádó prototípus további tanulmányozásra, mi több klónozásra hívták oda, hogy a kísérleteket folytathassák. Miért nem mérhető a hely szellemisége semmi máséhoz a világon, kedves igazgató úr? Azért mert ez a zsidók lakhelye, és akkor mindjárt ez a legszebb? Szerintem meg nem: egy túrát a Mecsekben, egy sétát a Balaton parton, egy igazi szellemi, és testi feltöltődés Dobogókőn sokkal többre tartok. Vagy annyira átprogramozták, hogy a magyar szó említése már fasisztává tenné önt a szemükben?
„Tudom, vannak olyan emberek, akiket sajnos fusztrál, rosszabb esetben ingerültté, még rosszabb esetben agresszívvé tesz a puszta gondolata is annak, hogy Izrael létezik, és köszöni szépen, jól van, hogy az izraeli emberek is nagyon szeretik a békét. De szeretném a saját személyes megtapasztalásom alapján elmondani, hogy nem érdemes sem indulatosnak lenni Izrael nevének hallatán, se ellenszenvvel tekinteni a zsidó emberekre. Sem Izraelben, sem Magyarországon és sehol a világon. Nincsen rá ok. Soha nem is volt. A gyűlölködés, az irigység meg egyszerűen ön- és közveszélyes, nem sajátja sem zsidónak, sem kereszténynek.”
Ez igen! Ennél a résznél gondoltam arra, hogy feladom az írást, de nem bírtam megállni, hogy ne folytassam. Nos, ha önhöz vendégek érkeznek, akkor kiteregeti a családi szennyest, és minden magánéleti titkát felfedi vendégei előtt? Ezt aligha hiszem. Így cselekszenek a „szent föld, szent lakói” is: kedvesek az emberekhez, békét hintenek számukra, altatják őket, míg csendben, fű alatt mindenüktől megfosztják a békéssé tett áldozatokat. Egy olyan állam, melyben a vérengzés, a gyilkolás legális, hisz a Talmudban is benne van, hogy a gójok legjobbjait is meg kell ölnötök, nem lehet a béke, remény szigete. Krisztusban is azért csalódtak, mert nem fegyverrel jött - pedig ugye tudjuk, abban van a pénz -, hanem békével akarta megváltani kiválasztott népét, úgy már nem kellett. Amúgy ki dönti el, hogy ők a kiválasztott nép? Nem Isten mondta róluk, hanem ők saját magukról. Nem tudjuk lenyomozni, hogy tényleg megtörtént-e, és amilyen egy erőszakos nép a zsidó, nem hiszem, hogy Isten ezt az erőszakosságot támogatná, mert Isten jó. Hiszek Istenben, de nem egy gonoszságot, és gyilkosságot támogató Istenben, melyet kreáltak maguknak, hogy a gyilkosságaikat legalizálják. Egy olyan Istenben hiszek, mely minden embert egyenlőnek teremtett, és nincsenek még egyenlőbb emberek, mindenki egyenrangú, ugyanolyan kötelességekkel, feladatokkal, melyeket magukra kell vállalniuk, és nem a hazugságot, és bizalmatlanságot kell elhinteniük mindenhol.
„Azok az emberek, akik nem ismerik Istent, nem ismerik a Szentírást, talán érthető, ha nem szeretik Istent, és nem ragaszkodnak hozzá. Akik viszont megtértek, és megismerték az Örökkévalót, azok tudják, hogy Isten jó, Istennek minden dolga tökéletes, érdemes Őt követni, figyelni az Ő beszédére. Az meg világos tény a Bibliából, hogy Istennek kiválasztott népe a zsidó nép. Aki tehát Istent szereti, és ragaszkodik hozzá, bizony az Ő népét is szereti, és ragaszkodik hozzá. A dolog persze sokszor nem ilyen egyszerű, mert itt van még az Egyház, az Isten terve szerint való Gyülekezet. Ezzel is az a helyzet, mint Izraellel. Isten szereti az Egyházat, szereti azokat, akik őszinte szívvel keresik Őt. Nem lehet tehát kérdés, hogy akik a Biblia alapján élnek, azok egymást is szeretik, ahogyan azt Jézus megparancsolta, legalább annyira, mint önmagukat. Sőt, úgy tudom a Biblia alapján, hogy azt mondta Jézus az Egyház tagjainak, hogy szeressétek az ellenségeiteket, tegyetek velük jót. Vagy nem így van az Egyházban?”
A bibliával csak az a bajom, hogy a zsidók írták, és még ők sem ismerik el az újszövetséget. Akkor ön most a bibliának melyik részére gondol? Arra amiben Jézus Krisztus a megváltó, és a békét hozó, vagy abban, ahol a szegény dolgozni nem akaró zsidó nép fogságban van, és vérrel, gyilkolással, emberáldozattal szerez új hazát, miközben elhagyja Istenét, és bálványokat imád? Nagy a kettő között a különbség: az egyik a gerinces út, a másik a fertő, és szellemi, fizikai leépülés. Ezért sem szeretik a zsidók a keresztényeket: mert mi békés gyülekezet vagyunk, és nem akarunk állandóan háborúzni, ez pedig számukra semmilyen hasznot nem jelent: sem anyagit, sem pedig erkölcsit, mert ezek a zsidók nagyon szeretik megosztani az embereket. Az utolsó mondatáról csak annyit, hogy tegyek jót azokkal, akik meg akarnak ölni engem (lapozza csak fel a talmudot, a zsidók legszentebb írását, melyben rájön majd, hogy mire is gondolok).
„Mindenesetre a szellemi feltöltődés mellett a kulturális, történelmi, természeti élmények miatt is nagyszerű dolog Izraelben járni. Élmény volt a Galilei tó partján sétálni, a Golán-fennsíkon járni, a szíriai határon a tengeri barlangokat megcsodálni vagy a Holt-tengert látni. Nem mindennapi élményt jelentett a Földközi-tengerben fürödni Tel-Avivnál, látni Cézáreát, Akkót, a Megiddó völgyét, a Kármel hegyét, a Jordán folyót, túlpartján Jordániát. Jeruzsálem gyönyörű. Ha azok a kövek beszélni tudnának, nekem egy szót sem kellett volna most leírnom, mert a Siratófal, az Olajfák hegye, a Gecsemáné-kert, az Aranykapu, az Óváros, a házak, az utcák mind arról beszélnének, hogy Izrael szép, hogy Izrael az Örökkévaló terve szerint létezik, hogy a zsidó embereket nem lehet nem szeretni!”
A tájak amiket leír, egytől egyig gyönyörűek, ez biztos, mert Isteni teremtések. A Getsemáné kert egyenesen lebilincselő lehetett önnek, hisz az árulás kertje az! Ott árulta el ugyanis Júdás Jézust, ez a zsidónak nemsokára kötelezően látogatandó hely lesz, ahol átélhetik az árulás, gerinctelenség semmihez sem fogható érzését, ahogy ön is átélhette. Szóval önnek ez jelenti a feltöltődést. Nem szívesen lennék a tanítványa, az biztos. Izrael az örökkévaló terve szerint létezik - ez a legnagyobb hazugság, amit ön leírt. Izrael - kedves Tóth úr - éppen hogy csak létezik, az amerikai fegyverek segítségével, ugyanis a zsidók csak a rablásra, fosztogatásra képesek, alkotásra, valami új létrehozására nem! Ezért hát jobban el kéne gondolkodnia egy igazgatónak, hogy mit ír le Magyarországon, mert ez itt még nem Izrael, akármennyire is szeretné, hogy az legyen!!!
És a végére még egy furfangos kérdés, kérem ízlelgesse, és ha már megrágta, és kiköpte, várom válaszát: ha Izrael olyan csodás, és szép, és a kiválaszott nép „szent földje”, miért élnek a zsidók más országokban olyan nagy számban, mint pl. nálunk miért nem mennek a tökéletes földjükre visza, és próbálnak meg ott boldogulni - nélkülünk?
Tisztelettel: V.Á.
Levelét olvasva, azt hittem, ez csak egy vicc, mert annyira abszurd, hogy az már nevetséges! Nem tudom, hogy a levél megírásáért kapott-e valamiféle anyagi ellenjuttatást, vagy esetleg a tanfolyamon sajátította el a zsidóimádó levelek írását, mindenesetre a képzés-mint leveléből kiderül- igen jól sikerült. Ha netán kést szorítottak a nyakához, megfenyegetve önt, ha nem írja le, amit diktálnak, akkor baja esik, és emiatt írta le, akkor elnézést kérek, és felajánlom segítségemet, akár még tettlegességig is fajulok, hogy kiemeljem ebből a szellemi fertőből, melybe a „szent földön” került. De mivel én nem vagyok egy alaptalan ember, és szeretem kritikáimat érvekkel is alátámasztani, szemezgessünk egy kicsit ebből a „szent levélből” az teljesség igénye nélkül.
(felhívnám a gyengébb idegzetűeket, hogy csak saját felelősségükre olvassák el a most következő sorokat)
„Idén éppen 10. éve zajlik az Oktatási Minisztérium és Izrael Állam közötti együttműködés, amelynek keretében minden évben 20-20 magyar pedagógus vehet részt Jeruzsálemben a Yad Vashem Intézetben a holokauszt-kutatás, a soá iskolai tanításának módszertani fejlesztésében, a hiteles és valós ismeretek közvetítésének segítésében.”
Nagyszerű ez a jubileum, az én szívem is majd kiugrott a helyéről, mint ahogy az öné. De kérdem én: mi köze az izraelieknek a mi tanítási módszereinkhez, és tanítási kultúránkhoz? És kinek a számára hiteles a holokamu tanítás? Merthogy nem a miénkre az biztos. Az igazságban ugyanis nincsen üzlet, és amiben nincs pénz, az a „szent földön” élőket, vagy távoli rokonaikat nem hozza lázba. Különben a hiteles, és valós ismeretek azok, melyekről az ember saját szemével, fülével megbizonyosodik, hiszen a pletykát sem szabad elhinni, ki tudja hány emberen „ment keresztül”, mígnem elért hozzánk.
„Szerencsére engem is beválogattak a keretbe, és immáron harmadik alkalommal járhattam a Szentföldön, Jeruzsálemben. A város szépsége és nyugalma – minden ellenkező híreszteléssel szemben – jó hatással van az emberre, így aztán azon túl, hogy a szakmai programot sikerrel teljesítettük, a kinn tartózkodásunk 10 napja alatt sikerült lelkileg, szellemileg feltöltődnünk. A hely különlegesen egyedi szellemisége semmilyen más helyhez nem mérhető a világon, ezért nem véletlenül mondják még ma is, hogy szent az a föld.”
Biztos nagyszerű érzés volt kijutni már harmadszorra, de ez újabb kérdéseket vetett fel bennem: nem csak azokat az embereket válogatták be, akik feltétlen szeretettel, és vak odaadással beszéltek, írtak Izraelről, és annak szépségeiről? És hogy lehet, hogy ön már harmadszorra volt, mikor másokat is küldhettek volna? Ezek szerint ön nagyon bevált, és mint zsidóimádó prototípus további tanulmányozásra, mi több klónozásra hívták oda, hogy a kísérleteket folytathassák. Miért nem mérhető a hely szellemisége semmi máséhoz a világon, kedves igazgató úr? Azért mert ez a zsidók lakhelye, és akkor mindjárt ez a legszebb? Szerintem meg nem: egy túrát a Mecsekben, egy sétát a Balaton parton, egy igazi szellemi, és testi feltöltődés Dobogókőn sokkal többre tartok. Vagy annyira átprogramozták, hogy a magyar szó említése már fasisztává tenné önt a szemükben?
„Tudom, vannak olyan emberek, akiket sajnos fusztrál, rosszabb esetben ingerültté, még rosszabb esetben agresszívvé tesz a puszta gondolata is annak, hogy Izrael létezik, és köszöni szépen, jól van, hogy az izraeli emberek is nagyon szeretik a békét. De szeretném a saját személyes megtapasztalásom alapján elmondani, hogy nem érdemes sem indulatosnak lenni Izrael nevének hallatán, se ellenszenvvel tekinteni a zsidó emberekre. Sem Izraelben, sem Magyarországon és sehol a világon. Nincsen rá ok. Soha nem is volt. A gyűlölködés, az irigység meg egyszerűen ön- és közveszélyes, nem sajátja sem zsidónak, sem kereszténynek.”
Ez igen! Ennél a résznél gondoltam arra, hogy feladom az írást, de nem bírtam megállni, hogy ne folytassam. Nos, ha önhöz vendégek érkeznek, akkor kiteregeti a családi szennyest, és minden magánéleti titkát felfedi vendégei előtt? Ezt aligha hiszem. Így cselekszenek a „szent föld, szent lakói” is: kedvesek az emberekhez, békét hintenek számukra, altatják őket, míg csendben, fű alatt mindenüktől megfosztják a békéssé tett áldozatokat. Egy olyan állam, melyben a vérengzés, a gyilkolás legális, hisz a Talmudban is benne van, hogy a gójok legjobbjait is meg kell ölnötök, nem lehet a béke, remény szigete. Krisztusban is azért csalódtak, mert nem fegyverrel jött - pedig ugye tudjuk, abban van a pénz -, hanem békével akarta megváltani kiválasztott népét, úgy már nem kellett. Amúgy ki dönti el, hogy ők a kiválasztott nép? Nem Isten mondta róluk, hanem ők saját magukról. Nem tudjuk lenyomozni, hogy tényleg megtörtént-e, és amilyen egy erőszakos nép a zsidó, nem hiszem, hogy Isten ezt az erőszakosságot támogatná, mert Isten jó. Hiszek Istenben, de nem egy gonoszságot, és gyilkosságot támogató Istenben, melyet kreáltak maguknak, hogy a gyilkosságaikat legalizálják. Egy olyan Istenben hiszek, mely minden embert egyenlőnek teremtett, és nincsenek még egyenlőbb emberek, mindenki egyenrangú, ugyanolyan kötelességekkel, feladatokkal, melyeket magukra kell vállalniuk, és nem a hazugságot, és bizalmatlanságot kell elhinteniük mindenhol.
„Azok az emberek, akik nem ismerik Istent, nem ismerik a Szentírást, talán érthető, ha nem szeretik Istent, és nem ragaszkodnak hozzá. Akik viszont megtértek, és megismerték az Örökkévalót, azok tudják, hogy Isten jó, Istennek minden dolga tökéletes, érdemes Őt követni, figyelni az Ő beszédére. Az meg világos tény a Bibliából, hogy Istennek kiválasztott népe a zsidó nép. Aki tehát Istent szereti, és ragaszkodik hozzá, bizony az Ő népét is szereti, és ragaszkodik hozzá. A dolog persze sokszor nem ilyen egyszerű, mert itt van még az Egyház, az Isten terve szerint való Gyülekezet. Ezzel is az a helyzet, mint Izraellel. Isten szereti az Egyházat, szereti azokat, akik őszinte szívvel keresik Őt. Nem lehet tehát kérdés, hogy akik a Biblia alapján élnek, azok egymást is szeretik, ahogyan azt Jézus megparancsolta, legalább annyira, mint önmagukat. Sőt, úgy tudom a Biblia alapján, hogy azt mondta Jézus az Egyház tagjainak, hogy szeressétek az ellenségeiteket, tegyetek velük jót. Vagy nem így van az Egyházban?”
A bibliával csak az a bajom, hogy a zsidók írták, és még ők sem ismerik el az újszövetséget. Akkor ön most a bibliának melyik részére gondol? Arra amiben Jézus Krisztus a megváltó, és a békét hozó, vagy abban, ahol a szegény dolgozni nem akaró zsidó nép fogságban van, és vérrel, gyilkolással, emberáldozattal szerez új hazát, miközben elhagyja Istenét, és bálványokat imád? Nagy a kettő között a különbség: az egyik a gerinces út, a másik a fertő, és szellemi, fizikai leépülés. Ezért sem szeretik a zsidók a keresztényeket: mert mi békés gyülekezet vagyunk, és nem akarunk állandóan háborúzni, ez pedig számukra semmilyen hasznot nem jelent: sem anyagit, sem pedig erkölcsit, mert ezek a zsidók nagyon szeretik megosztani az embereket. Az utolsó mondatáról csak annyit, hogy tegyek jót azokkal, akik meg akarnak ölni engem (lapozza csak fel a talmudot, a zsidók legszentebb írását, melyben rájön majd, hogy mire is gondolok).
„Mindenesetre a szellemi feltöltődés mellett a kulturális, történelmi, természeti élmények miatt is nagyszerű dolog Izraelben járni. Élmény volt a Galilei tó partján sétálni, a Golán-fennsíkon járni, a szíriai határon a tengeri barlangokat megcsodálni vagy a Holt-tengert látni. Nem mindennapi élményt jelentett a Földközi-tengerben fürödni Tel-Avivnál, látni Cézáreát, Akkót, a Megiddó völgyét, a Kármel hegyét, a Jordán folyót, túlpartján Jordániát. Jeruzsálem gyönyörű. Ha azok a kövek beszélni tudnának, nekem egy szót sem kellett volna most leírnom, mert a Siratófal, az Olajfák hegye, a Gecsemáné-kert, az Aranykapu, az Óváros, a házak, az utcák mind arról beszélnének, hogy Izrael szép, hogy Izrael az Örökkévaló terve szerint létezik, hogy a zsidó embereket nem lehet nem szeretni!”
A tájak amiket leír, egytől egyig gyönyörűek, ez biztos, mert Isteni teremtések. A Getsemáné kert egyenesen lebilincselő lehetett önnek, hisz az árulás kertje az! Ott árulta el ugyanis Júdás Jézust, ez a zsidónak nemsokára kötelezően látogatandó hely lesz, ahol átélhetik az árulás, gerinctelenség semmihez sem fogható érzését, ahogy ön is átélhette. Szóval önnek ez jelenti a feltöltődést. Nem szívesen lennék a tanítványa, az biztos. Izrael az örökkévaló terve szerint létezik - ez a legnagyobb hazugság, amit ön leírt. Izrael - kedves Tóth úr - éppen hogy csak létezik, az amerikai fegyverek segítségével, ugyanis a zsidók csak a rablásra, fosztogatásra képesek, alkotásra, valami új létrehozására nem! Ezért hát jobban el kéne gondolkodnia egy igazgatónak, hogy mit ír le Magyarországon, mert ez itt még nem Izrael, akármennyire is szeretné, hogy az legyen!!!
És a végére még egy furfangos kérdés, kérem ízlelgesse, és ha már megrágta, és kiköpte, várom válaszát: ha Izrael olyan csodás, és szép, és a kiválaszott nép „szent földje”, miért élnek a zsidók más országokban olyan nagy számban, mint pl. nálunk miért nem mennek a tökéletes földjükre visza, és próbálnak meg ott boldogulni - nélkülünk?
Tisztelettel: V.Á.
*
Igazgató úr!
Shalom!
Elképesztő, hogy iskolaigazgató létére ilyen nyíltan és nagy hévvel beszél egy olyan országról, ami erőszakban, vérben és mocsokban született meg. Nem tudom, hogy ön milyen szakos pedagógus, de egy kis történelem lecke ráférne önre.
Tudja-e ön, hogy Izrael állam létrehozásához egy népet, a palesztinokat fosztottak meg saját földjétől?
Tudja-e ön, hogy a palesztinok a mai napig a világban szétszóródva élnek, és a szülőföldjükön maradtakat pedig Izrael embertelen módon elnyomja, megfosztja legalapvetőbb jogaiktól, és ok nélkül terroristáknak bélyegzi őket?
Tudja-e ön, hogy a zsidó (elnézést, izraelita) telepesek nap mint nap erőszakos módon, a békés egymás mellett élés elemi szabályait felrúgva terrorizálják a szülőföldjükön élő palesztinokat?
Még lehetne sorolni a tényeket igen hosszan.
Javaslom, menjen el egy körútra a Gáza-övezetbe, Ciszjordániába, a Golan fennsíkra, vagy esetleg egy libanoni palesztin menekülttáborba. Ott tájékozódjon, ne csak a kibucokban, és ne héber vezetőt fogadjon, hanem helyi, palesztin kalauzt, aki majd felvilágosítja önt az érem másik oldaláról.
Ön áldozata lett annak a szemfényvesztésnek, amelyet a zsidók a külföldi turistáknál alkalmaznak: csak a szépet és jót mutogatják meg.
Ön az egyik volt főnökömre emlékeztet, aki orosz szakos volt, de gyorstalpalón hirtelen angol szakos lett, viszont azt se tudta, hogy a Magna Carta-t eszik-e vagy isszák.
Pedagógus lévén megengedhetetlennek tartom, hogy ön, mint iskolaigazgató ilyen nyíltan reklámozzon egy erőszakos országot. Tudja, nekem is megvannak a saját nézeteim a világról, de amikor tanítok, akkor arról mélyen hallgatok. Egyrészt mivel ez egy szigorúan magánjellegű dolog, másrészt pedig mert tiszteletben tartom mindenkinek a véleményét és azt, hogy mit vagy miben hisz. Nem erőszakolom másokra a nézeteimet, mint azt a kommunisták tették, teszik.
Ön ordenáré módon, nyilvánosan fényesre nyalja a zsidó állam hátsó felét. Ejnye, ejnye igazgató úr! Azt gondoltam, hogy egy iskolaigazgató sokkal okosabb, intelligensebb ennél!
Ami viszont bűn, hogy ön e nézeteit olyan fiatalok körében terjeszti, akik még fogékonyak sok mindenre, könnyen lehet őket befolyásolni. Csak nem akarja őket izraelita hitre téríteni? Vegye tudomásul, hogy Magyarország egy keresztény ország! Ha önnek ennyire tetszenek az izraeliek és az erőszakra épült országuk, lelke rajta, felőlem akár körül is metéltetheti magát! De ne hangoztassa nyilvánosan a magánvéleményét, azt tartsa meg magának! Az iskolaigazgatói poszt megkíván némi felelősségteljes magatartást. nem jó színben tünteti fel magát, hogy magáról néha ennyire megfeledkezik.
Shalom!
BB
római katolikus keresztény, magyar állampolgár
Shalom!
Elképesztő, hogy iskolaigazgató létére ilyen nyíltan és nagy hévvel beszél egy olyan országról, ami erőszakban, vérben és mocsokban született meg. Nem tudom, hogy ön milyen szakos pedagógus, de egy kis történelem lecke ráférne önre.
Tudja-e ön, hogy Izrael állam létrehozásához egy népet, a palesztinokat fosztottak meg saját földjétől?
Tudja-e ön, hogy a palesztinok a mai napig a világban szétszóródva élnek, és a szülőföldjükön maradtakat pedig Izrael embertelen módon elnyomja, megfosztja legalapvetőbb jogaiktól, és ok nélkül terroristáknak bélyegzi őket?
Tudja-e ön, hogy a zsidó (elnézést, izraelita) telepesek nap mint nap erőszakos módon, a békés egymás mellett élés elemi szabályait felrúgva terrorizálják a szülőföldjükön élő palesztinokat?
Még lehetne sorolni a tényeket igen hosszan.
Javaslom, menjen el egy körútra a Gáza-övezetbe, Ciszjordániába, a Golan fennsíkra, vagy esetleg egy libanoni palesztin menekülttáborba. Ott tájékozódjon, ne csak a kibucokban, és ne héber vezetőt fogadjon, hanem helyi, palesztin kalauzt, aki majd felvilágosítja önt az érem másik oldaláról.
Ön áldozata lett annak a szemfényvesztésnek, amelyet a zsidók a külföldi turistáknál alkalmaznak: csak a szépet és jót mutogatják meg.
Ön az egyik volt főnökömre emlékeztet, aki orosz szakos volt, de gyorstalpalón hirtelen angol szakos lett, viszont azt se tudta, hogy a Magna Carta-t eszik-e vagy isszák.
Pedagógus lévén megengedhetetlennek tartom, hogy ön, mint iskolaigazgató ilyen nyíltan reklámozzon egy erőszakos országot. Tudja, nekem is megvannak a saját nézeteim a világról, de amikor tanítok, akkor arról mélyen hallgatok. Egyrészt mivel ez egy szigorúan magánjellegű dolog, másrészt pedig mert tiszteletben tartom mindenkinek a véleményét és azt, hogy mit vagy miben hisz. Nem erőszakolom másokra a nézeteimet, mint azt a kommunisták tették, teszik.
Ön ordenáré módon, nyilvánosan fényesre nyalja a zsidó állam hátsó felét. Ejnye, ejnye igazgató úr! Azt gondoltam, hogy egy iskolaigazgató sokkal okosabb, intelligensebb ennél!
Ami viszont bűn, hogy ön e nézeteit olyan fiatalok körében terjeszti, akik még fogékonyak sok mindenre, könnyen lehet őket befolyásolni. Csak nem akarja őket izraelita hitre téríteni? Vegye tudomásul, hogy Magyarország egy keresztény ország! Ha önnek ennyire tetszenek az izraeliek és az erőszakra épült országuk, lelke rajta, felőlem akár körül is metéltetheti magát! De ne hangoztassa nyilvánosan a magánvéleményét, azt tartsa meg magának! Az iskolaigazgatói poszt megkíván némi felelősségteljes magatartást. nem jó színben tünteti fel magát, hogy magáról néha ennyire megfeledkezik.
Shalom!
BB
római katolikus keresztény, magyar állampolgár
