Ez az idézet a zsidó állam első miniszterelnökétől, Dávid Ben-Guriontól származik, aki az arab államoktól való beteges félelmében mindent megtett annak érdekében, hogy Izrael atomhatalommá váljon, és az USA akkori elnöke, John F. Kennedy kifejezett rosszallása és ellenállása dacára haladt tovább azon az úton, melynek egyik állomása a szinte törvényszerűen bekövetkező, ebben a percben is zajló palesztin népirtás.
A Ben-Gurion 1963-as lemondása óta eltelt 46 év megmutatja nekünk, hogy az izraeli külpolitika valójában milyen mélységben és eltökéltséggel tette magáévá egykori elnökének gondolatait.
Az évtizedek alatt Izrael számos alkalommal hagyta figyelmen kívül az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatait, bár az esetek döntő többségében az Izraelt elítélő vagy elmarasztaló határozatok - a régi cinkos, az Egyesült Államok jótékony segítségével - el sem jutottak a megszületésig.
Az évtizedek alatt Izrael számos alkalommal hagyta figyelmen kívül az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatait, bár az esetek döntő többségében az Izraelt elítélő vagy elmarasztaló határozatok - a régi cinkos, az Egyesült Államok jótékony segítségével - el sem jutottak a megszületésig.
Izrael tehát bátran zárhatja koncentrációs táborba a Gázában élő palesztin lakosságot, jó szívvel folytathatja a népirtást, és emelt fővel nézheti végig az általa okozott humanitárius katasztrófát, mivel maga mögött tudhatja annak az Egyesült Államoknak a támogatását, mely minden alkalmat megragad a köztük fennálló örök barátság és szövetség demonstrálására.
Persze az, aki veszi magának a fáradságot, és utánajár egy kicsit az amerikai gazdasági-politikai viszonyok vizsgálatára, tudhatja, hogy az USA nevében valójában Izrael Állam áll ki saját maga mellett.
A jól ismert amerikai mondás szerint: "The jewish tail wags the American dog - A zsidó farok csóválja az amerikai kutyát".
Az első pillanatban talán jót mosolygunk a valóban találó és frappáns megfogalmazás hallatán, azonban emögött a mondat mögött sokkal komolyabb és mélyebb tartalom húzódik, mintsem azt egy mosollyal elintézhetnénk.
A jól ismert amerikai mondás szerint: "The jewish tail wags the American dog - A zsidó farok csóválja az amerikai kutyát".
Az első pillanatban talán jót mosolygunk a valóban találó és frappáns megfogalmazás hallatán, azonban emögött a mondat mögött sokkal komolyabb és mélyebb tartalom húzódik, mintsem azt egy mosollyal elintézhetnénk.
Ma már mindenki tudja - csak éppen nem beszél róla -, hogy évtizedek óta egy apró közel-keleti állam határozza meg és szabályozza az USA gazdasági, katonai és politikai irányvonalát.
Természetesen voltak olyan jobb érzésű és hazájukat valóban szerető és azért aggódó amerikai politikusok, akik ezen a torz és veszedelmes berendezkedésen megpróbáltak változtatni.
A teljesség igénye nélkül első helyen említhetjük John F. Kennedyt, az USA 35. elnökét, aki a rá nehezedő óriási izraeli nyomás ellenére is szilárd maradt abbéli elhatározásában, hogy megakadályozza Izrael atomfegyverhez jutását.
A Dealey Plazán 1963. november 22-én eldördült lövések azonban nem csak Kennedy életének vetettek véget.
Azon a napon kivégezték az Egyesült Államok még megmaradt függetlenségét és szuverenitását is.
Kennedy elmozdítása megnyitotta a Fehér Házba vezető utat a zsidó érdekek előtt, és attól a naptól fogva az USA minden döntése mögött felsejlik a háttérhatalom jótékony homályába burkolózó személyek és szervezetek halvány sziluettje.
Természetesen voltak olyan jobb érzésű és hazájukat valóban szerető és azért aggódó amerikai politikusok, akik ezen a torz és veszedelmes berendezkedésen megpróbáltak változtatni.
A teljesség igénye nélkül első helyen említhetjük John F. Kennedyt, az USA 35. elnökét, aki a rá nehezedő óriási izraeli nyomás ellenére is szilárd maradt abbéli elhatározásában, hogy megakadályozza Izrael atomfegyverhez jutását.
A Dealey Plazán 1963. november 22-én eldördült lövések azonban nem csak Kennedy életének vetettek véget.
Azon a napon kivégezték az Egyesült Államok még megmaradt függetlenségét és szuverenitását is.
Kennedy elmozdítása megnyitotta a Fehér Házba vezető utat a zsidó érdekek előtt, és attól a naptól fogva az USA minden döntése mögött felsejlik a háttérhatalom jótékony homályába burkolózó személyek és szervezetek halvány sziluettje.
A napjainkban zajló izraeli-palesztin konfliktus egyenlőtlen erők küzdelme: a cionista rezsim népirtó serege óriási technikai, logisztikai, taktikai fölényben van a védelemre berendezkedett palesztin egységekkel és lakossággal szemben. Nem, a lakosság szó ilyen szövegkörnyezetben való alkalmazása nem tévedés, ugyanis az agresszor szándékosan és tervszerűen, az életkor és a nem teljes figyelmen kívül hagyásával irtja a polgári lakosságot.
A világ közvéleménye egyöntetűen áll ki az izraeli agresszió elítélése tekintetében, csupán néhány ultracionista, gyáva és lelketlen személy, csoport, politikus és kormány örvendezik a lemészárolt, megcsonkított, saját vérében fetrengő palesztin gyermek láttán.
Hát itt tartunk ma, 2009 első napjaiban, a XXI. század első évtizedében.
Az emberi faj, a homo sapiens a maga értelmével, gondolatainak szabadságával, szeretetvágyával, Isten képmására teremtve szó nélkül tűri a tűrhetetlent.
Az emberi faj, a homo sapiens a maga értelmével, gondolatainak szabadságával, szeretetvágyával, Isten képmására teremtve szó nélkül tűri a tűrhetetlent.
George Komor
