A New York Polgári Kör ezúton tiltakozik a Magyar Gárda feloszlatását elrendelő végzés  ellen. Követeljük, hogy a bíróság haladéktalanul állítsa vissza a Magyar Gárda Egyesület legális státuszát. Hagyjon fel a kirakatperek rendezésével és a regnáló hatalom kiszolgálásával.

Amennyiben ezen követelésünknek nem tesz eleget, az egyenlő bánásmód jegyében követeljük, hogy az MSZMP és a KISZ kommunista vészkorszakot idéző funkcionáriusait szintén tiltsák el a közéletben való részvételtől.

Követeljük továbbá azon balliberális uszító, félelemkeltő médiák letiltását is, amelyek felelősek a jelen helyzet kialakulásáért.

Követelésünk érvényesítésére jogállami kereteken belül minden lehetőséget felhasználunk, még a népszavazás intézményét is, noha Seres Mária óta tudjuk, hogyan lehet a népakarat legegyszerűbb mondatban megfogalmazott követelését  is aljasul ellehetetleníteni.

Tiltakozásunkat a következőkkel indokoljuk.

A július 4-i gárdaoszlatás embertépéssé aljasított rendőri intézkedésével harmadik világbeli szintre alacsonyította hazánkat a jelenlegi rendszer.

A Gárda feloszlatásához vezető vádak alaptalanok és hamisak.

A gárda helyenkénti felvonulása nem azért kelt félelmet egyes csoportokban, mert ők valaha is valami törvénytelenséget elkövettek, hanem azért, mert  megjelenésüket a “liberális” média félelemkeltőként harangozta be.

Az a szervezet, amelyéhez a Gárda ruházatát pánikkeltésként hasonlítják, fegyveres szervezet volt. A Gárda nem az. 
Ezzel  szemben a közéletben a “rendszerváltást” követő húsz évben is tevékenykedő volt MSZMP- és KISZ-funkcionáriusok nemcsak megjelenésükben emlékeztetnek a kommunista vészkorszak borzalmaira, hanem személyesen is felelősek ezen korszak bűneiért.

Amíg a Gárdát néhány ezer ember érzékenységére hivatkozva tiltották be, addig a fent említett kommunista vezetők állandó közéleti jelenléte milliók érzékenységét sérti.

A bíróságtól joggal várható el, hogy ne csak bizonyos rétegek érzékenységére legyen fogékony.
Ezen személyek minden egyes megnyilvánulása, média-megjelenése azonnali félelmet és rettegést vált ki milliókból, akik megszenvedték a Kádár, az őt megelőző és az ezen személyek átmentett politikai  hatalmából fakadóan az MSZMP-rezsim mai napig tartó fizikai, anyagi és szellemi terrorját. Magyarország  vészkorszakában a kommunisták fizikailag semmisítették meg a másként  gondolkodókat. Később ők, vagy ma is élő szellemi örököseik párthűség függvényévé tették az egzisztenciális előmenetelt. A KISZ-tagság jószerivel kötelező volt, s aki mégis ellenszegült a rezsim állította “normáknak”, az egy életre szóló megbélyegzéssel, társadalmi, kulturális és gazdasági kirekesztésben, a társadalom perifériájára szorulva élte le életét. Követeljük, hogy ennek a sok millió magyar embernek is óvja érzékenységét a bíróság.
A kommunisták által kinevelt lakájmédia folyamatos és minden háztartásba könnyedén eljutó uszítása összehasonlíthatatlanul nagyobb félelmet kelt a magyarságban, és magyargyűlöletet a cigányságban, mint a Magyar Gárda néhány alkalommal történő, békés felvonulása. Ezek a “hírek”,  a Gárda masírozását itt-ott szemlélő pár tucat emberrel ellentétben, minden egyes, és még a legutolsó cigányputriba is eljutnak az ott üvöltő elemes Sokol rádión keresztül, iszonyatos haragra és bosszúra serkentve az attól távol egyébként sem álló népréteget. 
Ezen rádiók és médiák, amelyek minden bizonyíték hiányában, minden cigány ellen elkövetett bűnesetet követően azonnal a magyarság elleni lázításba kezdenek, félelmet  keltenek a magyarságban azzal, hogy rasszista szándékokat feltételeznek ezen bűnesetek  mögött, és ezen véleményüket sokszor már szinte tényszerű közlésként sugározzák az  éterbe.

Tekintettel arra, hogy a magyarságnak nincs Magyarországon képviselete, ezek a sérelmek csak akkor orvosolhatóak, ha kifejezetten személyes jogokat sértenek. Ezen ritka alkalmak egyikére került sor július 3-án a Klubrádióban, ahol Vicsek Ferenc remegő hangon kért elnézést /hang/ a félretájékoztatásért a tatárszentgyörgyi ügyben. Ha azonban a helyreigazítást megelőzően a februárban közölt álhíren felbőszült néhány helyi cigány “öld meg a magyart” üvöltéssel meglincselte volna a polgármester asszonyt /interjú/, akkor az orvoslás már nem fedhetné el a felelősséget. Szögi Lajos óta tudjuk, hogy ennek esélye fennáll, és csak idő kérdése tényleges bekövetkezése, ha a dolgok változatlanul maradnak.

Erre ugyanis  már volt példa, arra azonban még nem, hogy a Gárda felvonulását  követően feldúlt magyar falusi nyugdíjasok hada “öld meg a cigányt” csatakiáltással megrohamozta volna a cigánysort.

Nem a társadalom perifériájára szorult cigányság a fő probléma, hanem az őket állandóan ál és csúsztatott “hírekkel” hergelő média és az a “liberális” politika, amely az uszítások következményeiként megtörtént bűnesetek elkövetőit mentegeti, és óvja az igazságszolgáltatástól, ezzel bátorítva az egyre durvább bűncselekményeket is. Ezért  követeljük, hogy a bíróság lépjen fel azok ellen, akik okozói ennek a kialakult  helyzetnek, és ne azok ellen, akik  megoldásokat keresnek a jelenlegi állapotok  enyhítésére, és a fenti médiák által elviselhetetlenségig felfokozott helyzetet elszenvedni kényszerülő, védtelen honfitársaink védelmére sietnek.

Követeljük ezt a magyar kommunisták által évtizedeken át a mai napig meghurcolt csendes többség nevében, amely nem önszántából, de a rákényszerített cenzúra és  politikai nyomás alatt hallgat, és nem a társadalmi anomáliákkal szembeni közömbösség, vagy éppen az azzal történő összekacsintás okán szótlan.

Szilágyi Ákos
a New York Polgári Kör nevében