Ezzel szemben a válság hatására építőipari kapacitások szabadultak fel, az acél ára pedig esett; a 2008. júliusi 1.250 USD-ról 2009. júliusára 300 USD/tonnára. A sokat hangoztatott szűk határidőről pedig kiderült, nem is létezik; a felújításnak 2011 júniusára, más dokumentum szerint decemberére kell elkészülnie.

A jelentős költségnövekedést megszavazó MSZP-s, SZDSZ-es, illetve fideszes képviselőket mindez hidegen hagyta csakúgy, mint az a tény, hogy a magas ár indokolására a Szabadság híd felújítását is példaként hozták, melyről egy Monty Pythonos fordulattal azonnal kijelentették, hogy azzal nem összehasonlítható.

De nem hatott az igen nagy sajtó nyilvánosságot kapott Transparency International Magyarország Alapítvány korrupció kutatásának azon eredménye sem, hogy „a rendszerszerű korrupció 20-25%-kal drágítja meg a közbeszerzéseket.” Vagy, hogy a FŐMTERV nevű tervezőcég szerint egy új híd négyzetméterenkénti ára nem lehet több 1 millió forintnál, holott a Margit híd esetében ez az összeg 1,6 millió forintra rúgott.

Ezen tények – de nagy jóindulattal kétségek – tükrében a közbeszerzési eljárást egyszerűen eredménytelennek kellett volna nyilvánítani!

Így senki sem keverte volna magát a hanyag-, vagy hűtlen kezelés, a jogosulatlan gazdasági előny megszerzése, illetve az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek megsértése bűncselekmények elkövetésének gyanújába, amit ráadásul tetéztek azzal, hogy nem vették figyelembe; a 30 milliárd forintos összköltség már eléri az EU pályázatok úgynevezett nagyprojekt kategóriáját, vagyis így új támogatási eljárásra van szükség, ami a megítélt 6 milliárd forint elvesztését vonja magával.

A Jobbik úgy látja, hogy az ügyben érintetteket már csak a kóros elmeállapotra, mint büntethetőséget kizáró okra, való hivatkozás mentheti meg a felelősségre vonástól, ami a fentiek tükrében – egy jó ügyvéddel – még akár könnyen is bizonyítható.

Gyenge Zsolt s.k.

Terézvárosi önkormányzati képviselő