Utállak! Ez az ÉN véleményem.

Nem a bőröd színével van a bajom. Az életeddel.

Tele vannak veled a börtönök. Ellopod, amiért megdolgoztam.

Bántasz engem, bántod a gyermekemet. A feleségemet molesztálod.

Büdös, mosdatlan vagy.

Ha visszaütök, ha véleményt mondok, meghurcolnak. Benne lesz a
tévében, hogy rasszista vagyok.

Pedig nem azt utálom, aminek születtél. Azt utálom, ami lett belőled.

Ha a vonaton mellém ülsz többedmagaddal, félelem és undor fog el.

Nem tudsz emberek közt viselkedni. Ha tudnál, lenne munkád is.

A jogaiddal tisztában vagy, de a nevedet nem tudod leírni.

Folyamatosan segítő jobbot nyújtunk neked, de kihasználsz. Csak a
segélyt látod.

Nem is akarsz több lenni, mint ami vagy: Cigány.

Cigányból csak akkor lesz roma, ha megtanul EMBERKÉNT ÉLNI!!!!

Van belőled néhány, akiknek sikerült. Mert ő is akarta.

Én őket hívom romának. És elismerem őket. És szívesen dolgozom
velük.

De téged megvetlek. Azt akarom, hogy elmenj!