Budaházy György és társai szabadlábra helyezési kérelemmel fordultak a bírói tanácshoz. Indoklásukban elmondták, hogy már több éve nem tudnak a szigorú őrizet miatt munkát vállalni, tartalékaikat felélték, és a harmadrendű vádlott ügyvédje szerint az előzetes letartóztatás utáni legszigorúbb korlátintézkedés már nem is az embernek, hanem a szimbólumnak szól.

Az ügyész ezt a vádat személyes érintettségre hivatkozva visszautasította, és elutasította mindhárom vádlott indítványát. Budaházy György kérelmét azzal utasította el az ügyész, hogy az elsőrendű vádlott esetében fokozottan fennáll a bűnismétlés veszélye, mert úgymond "belső meggyőződés társult a bűncselekményéhez".

Közel fél órás szünetet követően a dr. Kenéz Andrea vezette bírói tanács mégis a lakhelyelhagyási tilalom mellett döntött, mely enyhébb büntetés, de az ügyész is, valamint az első rendű vádlott Budaházy György és védője is fellebbezett ellene. Az ügyész fellebbezése indoklásául a bűnismétlés, valamint a szökés, elrejtőzés veszélyére hivatkozott, Budaházy György pedig indoklásában elmondta, lakóhelyén sem a munkáját nem tudja folytatni, sem a több éve tartó mozgáshiány miatt szerzett betegségét nem tudja kezeltetni.

Szaszka esetében a lakhelyváltoztatást a bírói tanács hosszú mérlegelés után után jóváhagyta, azzal a feltétellel, hogy mivel új lakóhelyén, egy Nógrád megyei falucskában helyi rendőrőrs nincs, a legközelebbi település rendőrőrsén köteles heti két alkalommal jelentkezni. A másod- és harmadrendű vádlott a döntést elfogadta.

(Szent Korona Rádió nyomán)