A Malévot két évtizeden keresztül káderek jutalmazására használták és fosztogatták a kormányzati hatalmat birtokló pártok és azok gazdasági holdudvarai. A társaság működését ebben az időszakban előnytelen gazdasági szerződések tömkelege és folyamatos vagyonfelélés jellemezte, tulajdonképpen már az is csoda volt, hogy egyáltalán talpon tudott maradni.
 |
A Malév a róla készült Fehér Könyv szerint éves szinten 70 milliárd forint bevételt termelt a magyar költségvetésnek, az utolsó évében már 24 milliárd forint veszteség mellett. Bár a légitársaság önmagában veszteséges volt (két év rablógazdálkodásának ez az egyenes következménye), a fenntartása így is több tízmilliárd forintos többletet termelt a magyar költségvetésnek, túl azon, hogy a társaság emberek ezreinek biztosított jól fizető, bejelentett munkahelyet. A Malév fenntartása tehát a veszteségek finanszírozása ellenére is rendkívül jó üzlet volt a magyar állam számára, elsősorban a turizmusban képződő óriási bevételek miatt.
A Malév életben tartásának fő akadálya az állami vállalatra piócaként rátelepedő politikán túl maga az Európai Unió volt. Az EU ugyanis megtiltotta a légivállalat veszteségeinek állami finanszírozását. Mivel a céggel kapcsolatban levő vállalatok ezzel tisztában voltak (a szaksajtó napi szinten taglalta a légitársaság nehézségeit), az idő előrehaladtával egyre több partnercég ragaszkodott ahhoz, hogy a Malév előre fizessen. A finanszírozási lehetőségek jelentős romlása miatt tehát a nemzeti légivállalat újabb versenyhátrányt szenvedett el, és felgyorsult a hosszú ideje tartó agóniája.
A Malév megmentésére még a haláltusája alatt is lett volna lehetőség. Célzott állami juttatással próbálták a légitársaság veszteségeit kipótolni, ez pedig ellenkezett az uniós versenyjogi előírásokkal. Volner János, a Jobbik frakcióvezető-helyettese ehelyett azt javasolta, nyújtson a magyar állam kifejezetten a légiközlekedésre szabott szektoriális adókedvezményeket, ezek révén ugyanis az állami segítség ugyanígy célba juttatható, ám nem sértette volna az uniós előírásokat. Információink szerint a politikus több embert is megkeresett ezzel, de nem történt semmi, érdemi szándék láthatóan nem is volt a Malév megmentésére. A kormányzati erőfeszítések mindössze arra korlátozódtak, hogy a Malév bedőlését ellenőrzött módon, úgy vezényeljék le, hogy a Váradi József által vezetett WizzAir jusson kedvező helyzetbe. A Fidesz-kormány tehát mindent elkövetett azért, hogy egy olyan magáncéget kedvezményezzen, amelyet a Malév volt vezérigazgatója vezetett, és az igazgatótanácsában egy volt szocialista pénzügyminiszter, Oszkó Péter ült...
Minden jel arra utal, hogy nagykoalíciós alku köttetett a Malév bedöntésére. Azt a kérdést természetesen a Malév-vizsgálóbizottság ülésein sem tudták az illetékesek megválaszolni, vajon hogyan lehetséges az, hogy miközben az állami cégeket romba dönti a menedzsment, ugyanezek az emberek a magánszférában remekül boldogulnak és mesés jövedelmet termelő cégekre tesznek szert...
 |
Az alább olvasható, szerkesztőségünk birtokába jutott levélben azt panaszolja el az igazgatóság elnöke, hogyan okozott "beláthatatlan, rendkívül káros következményeket" a társaság pénzügyi helyzetének sajtótájékoztatójával a nemzeti fejlesztési miniszter - aki ekkor még Fellegi Tamás volt.
A szóban forgó sajtótájékoztatóra 2011. december 5-én került sor, a levél keltezése december 9-i - Fellegi pedig 8-án adta be lemondását. A mór mehetett.
A Magyar Nemzeti Vagyonkezelőhöz címzett levélben Berényi János igazgatósági elnök részletesen leírta, hogyan mért Fellegi végzetes csapást és okozott eurómilliókban mérhető károkat a Malévnak azzal, hogy a társaság bezárását lebegtette meg sajtótájékoztatóján:
 |
 |
(Kuruc.info)
Kapcsolódó:
