A szenátus február 4-ei, azóta későbbre halasztott ülésére Rózsás Péter András gazdasági főigazgató által készített előterjesztés szerint az idei év finanszírozási hiánya mintegy 3 milliárd forint. Mindez azt jelenti: a 2012-es évhez viszonyítva 30 százalékos kiadáscsökkentésre kényszerül az intézmény, különben „a szervezet működése végképp ellehetetlenül". A hiányzó összeget a karoknak, az egyéb szervezeteknek és a szolgáltató egységeknek a gazdálkodásából kell lefaragni, a személyi kiadásokat - ide értve az oktatókat, kutatókat és más dolgozókat érintő kiadásokat is - egységesen és arányosan 29 százalékban kell leépíteni, vagyis fűnyíró-elv szerint.

A gazdasági főigazgató javaslatában szerepel, hogy február elején be kell jelenteni a csoportos létszámleépítést. A tervezett elbocsátás mértéke és módja kizárja, hogy szakmai szempontok érvényesüljenek, mindez méltatlan a patinás intézményhez, amely még mindig a hazai felsőoktatás egyik legnépszerűbb és legkeresettebb intézménye.

A lap szerint az elkerülhetetlennek látszó leépítés keretszáma nem tartalmazza a nyugdíjazásokat. Az elmúlt napokban a felsőoktatásban teljes volt a bizonytalanság azzal kapcsolatban, hogy az egyetemi oktatókra is vonatkozik-e a 62 éves korban a kötelező nyugdíjazás. Az egymásnak ellentmondó rendeletek értelmezése feladta a leckét. Kormányzati körökből kiszivárgott kósza híreket lehetett hallani 65, majd 70 éves egyetemi oktatói nyugdíjkorhatárról is. A Figyelő Online információja szerint jelenleg az a verzió él, hogy az egyetemi oktatóknak is nyugállományba kell vonulniuk 62 éves korukban, ám az intézmény vezetője az egyes oktatók esetében kérelmezheti az aktív állományú továbbfoglalkoztatást a szaktárcától. Az oktatók egyharmadának elbocsátása mindenesetre olyan vérveszteség lenne, amely egyes vélemények szerint az intézmény alapvető működését veszélyezteti. Erre utalt felszólalásában Rostoványi Zsolt, a BCE rektora január 23-án az egyetemen tartott nemzetközi konferencián, amikor arról beszélt: a felsőoktatás nehéz, esetenként válságközeli helyzetben van. „A helyzet tarthatatlan, átfogó reformra lenne szükség, de az irány nem világos" - tette hozzá Rostoványi.

Maruzsa Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának helyettes államtitkára vitába szállt a rektorral, és az intézmények stabil helyzetéről beszélt. A Corvinushoz hasonló helyzetben lehet a felsőoktatási intézmények többsége. Mindenütt úgy tervezik az idei működést, hogy még az elmúlt napokban is változott az államilag finanszírozott szakok köre és keretszáma. A kormányzat minden napra tartogat valami meglepetést.

Hoffmann Rózsa, oktatásért felelős államtitkár tegnap, január 30-án a szegedi egyetemen tartott fórumon bejelentette: 27 milliárd forintot szán a kormány a felsőoktatás költségvetési hiányának kompenzációjára. A legnagyobb gond az, hogy nem lehet tudni: mely intézménynek, mennyi és milyen címen jut ebből a keretből. Sokan úgy látják: a rektorok egyéni kijáróképességétől függ most az egyetemek és főiskolák sorsa. Az intézmények vezetői ahelyett, hogy a költségvetés által biztosított, szükséges mértékű forrásokkal tervezhetnék a 2013-as évet, most kénytelenek a kormányzat kegyét keresni.

A Budapesti Corvinus Egyetemen a fenyegető helyzet összefogásra késztette az oktatókat. Hétfőn együttműködési megállapodást kötött a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete (FDSZ) és az Oktatói Hálózat (OHA). A mai szakszervezeti bizottsági ülést követően közösen fogalmazott nyílt levelet tesznek közzé, amelyben többek között tiltakoznak a fűnyíró-elv alkalmazásával szemben. Az OHA továbbra is ragaszkodik a decemberben a felsőoktatás átalakítása ellen tiltakozó oktatói és diákszervezetek által elfogadott hat ponthoz. Ebben szerepelt a hazai felsőoktatás átfogó reformjának és az egyetemi autonómia tiszteletben tartásának, valamint a finanszírozás megoldásának követelése - amelyben még nem született megállapodás a kormányzattal.

(Figyelő nyomán)