Rapcsányi László, a Kádár-rendszer, majd a rendszerváltásnak nevezett paródia utáni korszak futtatott rádiós és televíziós újságírójának két nappal ezelőtt bekövetkezett haláláról olvassuk a számos nekrológot. Életútját méltatva néhol kiemelik az elhunyt újságíró „nemzeti magyarságát”, „hívő kereszténységét”. Tudjuk, nem lehet, talán nem is lenne illendő egy halott emberről megírni a teljes valóságot úgy, hogy ezzel ne sértsünk kegyeletet. Ám ezúttal mégis ki kell egészítenünk az életútról mások által fölvázolt képet.

Rapcsányi László művelt, katolikus vallású, tehetséges rádiós és televíziós újságíró volt. Az is igaz, hogy a múlt század '70-es éveinek elején a Magyar Rádióban sugárzott beszélgetésekben, majd utána könyv alakban A Biblia világa, Beszélgetések a Bibliáról címmel ő készíthetett, írhatott elsőként nem marxista megközelítéssel magas szintű ismertető sorozatot a Szentírásról. Ez jellemezte az Aczél György irányította húzd meg, ereszd meg kultúrpolitikát. Mint ahogyan az sem volt véletlen, hogy egy évtizeddel később, 1981-ben Rapcsányi lehetett a nyugati kölcsönökért ácsingózó budapesti kormány Izrael felé nyitásának egyik első kivitelezője. Újabb egy évtizeddel később, a '80-as évek végén pedig az ügynök Győri Bélával együtt a Magyar Rádió Vasárnapi Újság című műsorában megint csak Rapcsányi lett az új kor hírnöke, a kommunizmus bűneinek nagy leleplezője. Sokak szerint azért ők, hogy ne mások leplezzenek le másokat.

Az 1981-es első izraeli küldetése során Rapcsányi természetesen szigorúan kulturális kapcsolatfölvételre szorítkozott, hiszen a budapesti politika irányítói, akárcsak a mostaniak, akkor is ló túloldalán álldogáltak. A szentföldi utak gyümölcseként 1984-ben a Gondolat Kiadó megjelentette Rapcsányi egyoldalú, cionista szenvelgéssel átitatott, tárgyi tévedésektől sem mentes Jeruzsálem című könyvét. Ekkortól a szerző már olyan gyakorisággal járogatott ki Izraelbe, mint például Julis néni a Klauzál téri piacra. Rapcsányi a hazai és az izraeli zsidók kegyelt díszgoja lett, s ennek megfelelően egymás után jöttek az elismerések, díjak. 1989 óta Rapcsányi a Magyar-Izraeli Baráti Társaság elnöke, s amíg ereje engedte, állandó megtisztelt vendége volt az izraeli nagykövetségen és más zsidó intézményekben megtartott rendezvényeknek, holomegemlékezéseknek.

Rapcsányi László aktív korában a Magyar Rádió Nemzetközi vallási híradójának vezetőjeként állandó tudósítói rovatot biztosított a magyarok és a zsidók vegyes házasságát a zsidókra nézve még a holokausztnál is nagyobb csapásnak tartó, magyargyűlölő Naftali Krausnak, akit ezért Hiller István a Pro Cultura Hungarica-emlékplakettel személyesen tüntetett ki Izraelben. A változatos elnevezésű díjak és jutalmak között Rapcsányi megkapta a Szenes Hanna-díjat, illetve azt a Pulitzer-emlékdíjat, amelyet zsidók osztogatnak zsidóknak. Rapcsányi László társaságában a Pulitzer-emlékdíjat eddig a „magyarság” olyan közismert tisztelői kapták, mint például Aczél Endre, Baló György, Bodor Pál, Bolgár György, Kertész Péter, Mihancsik Zsófia, Révész Sándor, Váradi Júlia, Vitray Tamás és Szilágyi Ákos. A Pulitzer-emlékdíj kurátorai közül pedig elég megemlíteni Bárándy Pétert, Kepes Andrást és Rangos Katalint.

Rapcsányi Lászlót tehát kár és teljesen felesleges nagy magyarként, rendszerváltóként és hívő keresztényként bemutatni. Újságíróként, magán- és közéleti emberként egyaránt tökéletesen kiszolgálta azokat, akik nem a magyarság javán munkálkodnak.

Mikó Áron – Kuruc.info