A testület feltétel nélkül elutasította a "kártérítést" igénylő kereseteket. A bírósági értékelés szerint a felperesek nem tudták bizonyítani azt, hogy Magyarországon nem állnak rendelkezésre megfelelő jogorvoslati lehetőségek. A pert a második világháború alatt elkövetett "náci erőszak áldozatai és örököseik" indították "vagyontárgyaik kisajátítása és visszaszolgáltatásuk elmaradása miatt" nemzetközi jogsértésre hivatkozva 2010-ben az Amerikai Egyesült Államokban.

A bíróság nem értett egyet a felperesek azon érveivel, hogy a magyar bírósági rendszer nem független, vagy ne biztosítaná a tisztességes eljárást, megjegyezve azt is, hogy a felperesi érvek "puszta spekulációra és azon alap nélküli félelmekre épülnek, mely szerint a magyar bírósági rendszer nem tudna számukra fair eljárást biztosítani". Ezen spekulatív felperesi érvek azonban nem voltak elegendőek, hogy felülírják a Hetedik Körzeti Fellebbviteli Bíróság azon megállapításait, hogy "Magyarország egy modern köztársaság és az Európai Unió tagja, amelynek meg kell kapnia a lehetőséget arra, hogy a felperesi követeléseket elbírálja", továbbá "Magyarországnak a saját jogrendje által biztosított eszközökkel kell elsőként elbírálnia a felperesek által állított vagyonelkobzásokat, mielőtt az Egyesült Államok bíróságai ezekkel foglalkozhatnának".

A testület fenti megállapításai értelmében tehát a felperesek kötelesek először Magyarországon megkísérelni jogorvoslatot szerezni, mielőtt követeléseiket megpróbálhatnák az Egyesült Államokban érvényesíteni. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium közleménye szerint a több éve húzódó eljárásban Magyarország következetesen képviselt álláspontja az volt, hogy a magyar jogrendszer megfelelő jogorvoslati, kártérítési és kárpótlási lehetőséget biztosít a "holokauszt túlélői" számára.

(HavariaPress nyomán)

Magyarország és az Egyesült Államok között jogsegélyegyezmények sora van érvényben többek között egyes bírósági határozatok kölcsönös végrehajtása tekintetében is. Az kétségtelen tény, hogy ez a per elvileg egy, a magyar jog szerint kizárólag a belső magyar joghatóság keretei között eldöntendő kérdés, amelyben a világ egyetlen másik országának sincs felülbírálati joga, lévén, hogy Magyarország elméletileg szuverén.

Ámde az amerikai törvényhozás megalkotott egy belső amerikai, Magyarországot ugyan formálisan semmire sem kötelező törvényt, amely szerint azokkal az államokkal szemben, amelyekben a független és elfogulatlan jogalkalmazás működése, a jogállamiság, a tisztességes és pártatlan eljáráshoz való jog elveinek megfelelő gyakorlata nem érvényesül, amerikai bíróságok előtt is lehet igényt érvényesíteni. Ennek feltétele a chicagói bíróság most meghozott határozata szerint, hogy az igénylő lefolytassa Magyarországon a teljes, a jogorvoslati lehetőségeket is kimerítő processzuális eljárást. Csak ha ez számára kedvezőtlen, akkor fordulhat amerikai bírósághoz, amely akkor már jogosulttá válik először általánosságban elbírálni, hogy a magyar bíróság az amerikai normák szerinti jogállami elvek szerint járt-e el, érvényesül-e Magyarországon a tisztességes eljárás és pártatlan elbírálás elve, s ha ebben a kérdésben a bíróság megállapítása nemleges, akkor dönthet a követelés érdemében is, azaz akár meg is ítélheti a követelt kártérítést.

Az amerikai eljárásban meghozott, a magyar államot, a MÁV-ot és az MNB-t esetleg jogerősen elmarasztaló amerikai ítéletet ugyan Magyarországon nem kötelező végrehajtani, de ennek alapján az igénylő végrehajtást és akár zárolást vezettethet a magyar állam Amerikában és máshol, az amerikai bíróságok döntéseit elismerő más államok területén lévő kintlévőségeire, tulajdonára, befektetéseire és követeléseire. Méghozzá az amerikai jog szerint jogszerűen, miközben Magyarországnak – az amerikaitól eltérő jogi szabályozás következtében – hasonló, kompenzációra alkalmas eszköz nem áll rendelkezésére.

"Magyarországnak a saját jogrendje által biztosított eszközökkel kell elsőként elbírálnia a felperesek által állított vagyonelkobzásokat, mielőtt az Egyesült Államok bíróságai ezekkel foglalkozhatnának." – fogalmaz az amerikai Hetedik Körzeti Fellebbviteli Bíróság általános érvényű döntése.

Tetszik érteni, nyájas olvasó, mi fogalmazódik meg ebben a mondatban? Csupán csak annyi, hogy mindazt, amiben hittünk, mindazt, amit értékként kezeltünk, beleértve az államok függetlenségét, a szuverenitást, a nemzetek önrendelkezési jogát, egyenjogúságát, az államok belső önálló joghatóságát, az ENSZ alapításának magasztos elveit, sőt, magát az Alapokmányt is, mindent, mindent el lehet felejteni. Ez maga az Állatfarm, az új világrend Orwell által megálmodott vegytiszta világa: „minden állat (t=m) egyenlő, de vannak köztük egyenlőbbek”.

Az amerikai bíróság ebben a mondatban félreérthetetlenül és nyíltan kimondja: a magyar bíróságok felülbírálati bírói hatóságának tekinti önmagát. A bírói eljárások rendje szerint viszont előbb Magyarországon, az amerikaiakhoz képest alsóbb szintű bíróságoknál kell megkísérelni az igény érvényesítését, s csak ha ez nem vezet eredményre, akkor lehet amerikai bírósághoz fordulni. Majd akkor fogja elbírálni a fölöttes amerikai bíróság, hogy Magyarország jogrendje egyáltalán megfelel-e egy amerikai bíró kényes ízlésének vagy sem, független-e a magyar bíróság amerikai mérce szerint vagy sem, szabályosan, tisztességesen és pártatlanul jár-e el a magyar bíróság (nyilván az amerikai normákhoz képest) vagy sem.

1773 milliárd forintról van szó, amelyet mindössze 300 család követel. Több mint öt és fél milliárd családonként (ilyen szörnyű sorban élt a zsidóság az antiszemita, náci-fasiszta Horthy-Magyarországon?), kétségeink tehát ne legyenek. Hivatalosan is gyarmattá nyilváníttattunk. Amerikai bíróság által.