 Egyetértésben |
A három úriember mélyen egyetértett abban, hogy Kádár hullájának kihantolása az "egyetemes és keresztény értékek" meggyalázása volt, amelyek már Antigoné óta állandóak.
Bayer ugyan felvetette, hogy az '56-os forradalom mártírjait koporsó nélkül, hátra kötött kézzel és arccal lefelé temették el, de aztán közösen megnyugodtak abban, hogy a "Nagy Imre-ügy" Kádár számára komoly lelki megterhelést jelentett. Thürmer ünnepélyesen elhatárolódott Moldova nap-keltés kirohanásától, és nagy kegyesen kijelentette, hogy ő azért nem akasztatott volna '56-ban.
Aztán Bayer az érett kádárizmusról elmélkedve azt a bölcsességet találta mondani, hogy akkoriban már "nemigen kellett félni a rendszertől". A Moszkva-téri fiatalok, a CPG együttes pere, vagy a Bokor közösség üldözése felett kedélyesen átsiklottak.
Ettől a szép idilltől meghatva én türelmetlenül várom, mikor hívják meg ugyanebbe a stúdióba mondjuk Bácsfi Dianát, hogy a máig névtelen sírban nyugvó Szálasi Ferenc végtisztességéről elmélkedjenek. Elítélhetnék a Népbíróságot, amely a kivégzett háborús bűnösök (vagy annak tartottak) esetén még azt is megtiltotta, hogy végső nyughelyük hollétét nyilvánosságra hozzák. Bácsfi megjegyezné, hogy a Nemzetvezető számára komoly lelkiismeret furdalást okozott a(z ún.) holokauszt (nem is hazudnának vele akkorát) , majd bölcsen hozzátenné, hogy, ha rajta múlik, nem akasztják fel Bajcsy-Zsilinszkyéket. Végül közösen felemelnék szavukat amellett, hogy a Fiumei úti temetőben emeljenek síremléket Szálasinak. Antigoné és az egyetemes értékek szellemében...
Bekes Gáspár
