– Ha a pályázati eredmények alapján a helyben lakó, gazdálkodó és állami földre pályázó családok, helyi közösségek helyzetét vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy ők – a kormányzati kommunikációval szemben – a bérbe adott területeknek csupán alig több mint egyharmadát tudták a saját településük földjeiből megszerezni, a kétharmadot külső érdekeltségek vitték el a helyi gazdaközösségek elől – állapította meg Ángyán József. Elemzése szerint az egyes települések érdekérvényesítő képességében is jelentős eltérés mutatkozik. Vannak kifejezetten vesztes települések, ahonnan senki sem nyert, s vannak nyertesek, amelyek pályázói nemcsak a saját, hanem más községek vagy városok területeit is meg tudták szerezni. A legnagyobb vesztes a Csongrád megyei Baks – állapítja meg a tanulmány –, amelynek területéből a helyiek elől több mint ezer hektárt adtak bérbe egyetlen csongrádi székhelyű érdekeltségnek. De idesorolható Alcsútdoboz, Bicske, Csincse, Kajászó, Ófehértó, Vál vagy éppen Vértesacsa is, e helységekben nagy, 300 és ezer hektár közötti állami területet kaparintottak meg máshonnét aspiráló pályázók. Erdőtelek, Hajdúszovát, Magyaralmás, Magyarpolány, Óbarok, Tetétlen, Vatta vagy éppen Vereb gazdálkodói elől is elvittek földeket idegenek. Ráadásul a fenti térségek közül jó néhányban már nem áll rendelkezésre több bérbe adható állami földterület, így a reményük is elszállt, hogy majd a második körben „vetnek eléjük” néhány falatot.

A nyertesek rangsorát Felcsút vezeti, amelynek pályázói – Mészáros Lőrinc polgármester, családtagjai és cége, a Búzakalász 66 Kft. (1327 hektár), Flier János és családtagjai (319 hektár), Tóth Ádám (108 hektár), a Friedman család (87 hektár), Schubert László (42 hektár) és Szilágyi János (17 hektár) – révén 37 nyertes pályázattal1900 hektárállami földterület húszéves bérleti jogát szerezték meg. A második helyen Karcag áll (idevalósi a vidékfejlesztési miniszter, Fazekas Sándor – a szerk.), amelynek pályázói 33 nyertes pályázattal1132 hektárállami földterülethez jutottak. A Karcagon meghirdetett földeket, az országos gyakorlattól feltűnően eltérő módon, csakis karcagi pályázók tudták megszerezni – jegyezte meg Ángyán József.

– Sajnálattal kell megállapítanom, hogy a korábbi elemzések alapján már sejtett képet az eddig bérbe adott területek teljes körű közös feldolgozása még kontrasztosabbá teszi, a jelzett problémákat megerősíti. A folyamat a dél-amerikai típusú, kevés érdekeltség kezében lévő nagy latifundiumok által uralt birtokrendszer irányába mutat. Ez nem csak azért szomorú és elfogadhatatlan, mert szöges ellentétben áll a választási és kormányprogramunkban, valamint a Nemzeti Vidékstratégiában meghirdetett „néppárti” föld- és birtokpolitikai koncepcióval, de szembemegy saját hagyományainkkal és az európai agrár- és vidékmodellel is. Ennek tragikus következményei lesznek a helyi közösségekre, a vidékre, annak népességeltartó és -megtartó képességére, de a városokat is súlyosan érintő, nemzetbiztonsági jelentőségű élelmezési és környezetbiztonságunkra is – összegezte tanulmányát Ángyán József.

(Nol nyomán)