Murányi Marcell gázolási ügye váratlan fordulatot vett, hiszen úgy tűnik, a kerékpáros férfi a baleset után 28 nappal elhunyt.
Zoom
Mint arról mi is beszámoltunk, Murányi Marcell március 30-án hajnalban gázolta el a kerékpárost a Rottenbiller és az István utca sarkán. A Blikk egykori, a Népszabadság jelenlegi főszerkesztője a sajtóhoz eljuttatott közleményében azt állítja, hogy "egyszerűen nem vette észre", hogy elgázolt valakit, nem pedig cserbenhagyta a biciklistát és amikor észlelte, hogy az autó oldalán sérülés található, visszament a helyszínre, ahol már a rendőrök fogadták. Ez jogilag akár cserbenhagyásnak is tekinthető, amellett, hogy tipikus ballib hazugság. Hiszen ha úgy történt, ahogy állítja, akkor honnan tudta, pontosan hova kell visszamenni? Egyáltalán: honnan tudta, hogy gázolt?...
Az ügyben továbbá újabb fordulat állt be: a Ripost online bulvármagazin kérdésére a BRFK sajtóosztálya az alábbi nyilatkozatot tette:
A Budapesti Rendőr-főkapitányság Közlekedésrendészeti Főosztálya eljárást indított segítségnyújtás elmulasztása bűntett megalapozott gyanúja miatt M. Gábor Marcell 48 éves budapesti lakossal szemben, akit gyanúsítottként hallgattak ki. Kihallgatása során a terhére rótt cselekményt elismerte. A kerékpáros a balesetet követően több nappal életét vesztette. A rendőrség igazságügyi orvos szakértő bevonásával vizsgálja, hogy a halála összefüggésbe hozható-e a közúti közlekedési balesettel.
Azt egyelőre nem lehet tudni, hogy az áldozat a balesettel összefüggésben vesztette-e életét. Az Index információi szerint a férfi a gázolás után kómába esett, amiből ezek szerint már nem ébredt fel. A halál április 28-án következett be, amiről Murányi Marcell valószínűleg nem tudott, hiszen ha tudott volna, a tegnapi közleményben nem fejezte volna ki együttérzését az áldozatnak.
Az ATV eközben kiderítette, hogy a baleset áldozata egy ötvenes évei végén járó férfi, aki egyedül élt, szerény körülmények között, szülei már régebben meghaltak. Két sarokra lakott a baleset helyszínétől. Felkeresték a férfi szomszédait, akiktől megtudták, mindig kerékpárral közlekedett, gyanús is volt a lakóknak, hogy már hetek óta nem találkoztak vele, lakását pedig az utóbbi napokban elkezdték felújítani, kicserélték az ajtót, ablakokat.
(Kuruc.info - Ripost - Index - ATV nyomán)
Frissítés: Murányi közleménye:
Ma reggel, a sajtóból értesültem a megrendítő hírről, hogy időközben elhunyt az a férfi, aki abban a balesetben sérült meg, amelynek részese voltam.
A mai napon a Népszabadság főszerkesztői posztjáról lemondtam. Döntésemről tájékoztattam a lap és a kiadó vezetését.
2. frissítés: súlyos agykárosodásba halt bele a kerékpáros
Megszólalt a Velvetnek annak a kerékpárosnak a volt élettársa, akit Murányi Marcell, a Népszabadság lemondott főszerkesztője gázolt el a Rottenbiller és az István utca sarkán március 30-án. Mónika szerint az 59 éves B. Tibor a balesetben agykárosodást szenvedett. Amikor bevitték a kórházba, még eszméleténél volt, de rövidesen kómába esett, és már nem tért magához többé.
Mónika 10 évig volt Tibor élettársa, de hiába mentek szét, minden nap beszéltek. A férfival a baleset előtt, délután fél négy körül ő beszélt utoljára. Amikor 21 óra felé újra hívta, már egy nővér vette fel a telefont a kórházban. Így tudta meg, hogy B. Tibort elgázolták.
„Én nagyon messze lakom, ezért nem tudtam bemenni hozzá. Egy barátomat kértem meg, hogy nézze meg, mi van vele. Ő körülbelül 20 perccel később ért oda. Tibort éppen akkor vitték a műtőbe, már nem volt a tudatánál. Az orvosok szerint agykárosodást szenvedett" – idézte fel a nő. Mint mondta, a sérülése olyan súlyos volt, hogy ha életben maradt volna, akkor is újra kellett volna tanulnia mindent.
Tibort gépekkel tartották életben, összesen négy hétig volt kómában, majd április 26-án hunyt el. A kórházban csak néhány barátja látogatta meg.
Tibornak meglehetősen tragikusan alakult a sorsa. Már korábban is többször elgázolták, a Damjanich utcai lakása pedig 2013. november 7-én teljesen kiégett. A tűzben súlyosan megsérült: két hétig akkor is kómában volt, és összesen hat hetet töltött a kórházban. Azóta kénytelen volt a Nefelejcs utcai hajléktalanszállón meghúzni magát.
Az élete most fordult volna jobbra, otthonában elkezdték kicserélni az ajtókat és az ablakokat, így már alig várta, hogy visszaköltözhessen. Tibornak szinte senkije nem maradt: szülei meghaltak, és csupán egy nagynénje volt, de vele sem tartották a kapcsolatot. Lakását Mónika gyermekeire akarta hagyni.