Mi, somogyiak is döbbenten figyeltük a délről beáramló sáskahadat, remélve, hogy a kerítés lesz a megoldás, valamint karhatalmaink bátor fellépése.

Tőlünk megkövetelik, hogy betartsunk minden törvényt és szerződést, miközben szomszédaink sorra betartanak nekünk, öntörvényességükkel. A kerítés csak időleges megoldás volt a röszkei határrészen. Mert sajnos továbbra is ott a rés a pajzson. Miután pedig a melldöngető horvát vezetés egy nap alatt összeszarta magát, a migránshad pont az ő „baráti” segítségükkel sétált át a gyékényesi vasúti hídon, pénteken délután öt körül. Bár ez a csapat végigsétálva Zákánytelep, majd Zákányfalu utcáin Nagykanizsa felé vette az irányt, hamarosan érkezett az utánpótlás.

Őket is hamar lefülelték, majd vonatra tették, útnak indítva az „előőrsöt” Nagykanizsára. Pénteken este, mikor Zákányba érkeztünk Szabó Sándorral, aki az ÚMGM nyugati csapatait fogja össze, viszonylag nyugalom volt. Rendőrök mindenütt, a lefülelt migránsok az iskola mellett. Aztán másnap, szombaton már a futballpályára irányították az újabb transzportot, miután az előbbit elszállították. Megdöbbentett a kisgyermekek hatalmas száma! Többségük óvódáskorú, de sok volt a csecsemő. Kiszáradva, étlen-szomjan. Hála a horvát szájhősök „gondoskodásának”.

A férfiak és asszonyok csendben szunyókáltak, ügyet sem vetve a tűző napon játszadozó, és csendesen elszökni próbálkozó csemetéikre. Ezt a feladatot, mármint a lurkók féken tartását a szép számú rendőri erő vállalta magára. Miközben egy, a pályát övező, dróton fennakadt csemetét indítottunk örökmozgó útjára, arrébb egy, az arcát tenyerébe temető szír asszony sírdogált. Vajon a múltját, avagy a jelenét, netán a jövőjét siratta? Ki tudja?

Az ébredező felnőttek az éppen megérkező Ander Balázst rohanták le gőzerővel. Water and food? - kérdezték tört angolsággal, és ezek után a Jobbik országgyűlési képviselője nemcsak a tolmács, hanem a problémamegoldó szerepét is magára vállalta, barcsi harcostársaival együtt. Miközben a telefonja folyamatosan a fülén volt, egyeztetett a megérkező vöröskeresztes aktivistákkal, a kivezényelt rendőri erők vezetőjével, forró vizet is szerzett a környező házakból csecsemőtápszerek elkészítéséhez. Egy kétségbeesett anya érkezett beteg gyermekével, akihez hamarosan mentőt hívtak, amit azon nyomban meg is ostromoltak rendesen. A Vöröskereszt ásványvizet és kekszet osztott, ami itt is csak rendőri segédlettel, némi tülekedéssel sikeredett.

Sokan a dolgukat szerették volna elvégezni, de a focipálya wc-jéből (ha annak lehetett nevezni) a helyi cigányok már hónapokkal ezelőtt elhordtak mindent. Persze ez láthatólag a seregletből senkit nem zavart, s ha mégis, az fittyet hányva a helyi szokásoknak, éppen ott és amikor. Egy szír fiatalember lépett hozzám cigarettát kérve, s miután észrevette nálam a dobozt, szorgalmasan elsorolta az egész családot. Éppen átadták magukat a füstölés élvezetének, amikor mozgolódás támadt pályaszerte. Elindult a gyékényesi vasútállomásról a már megrakott szerelvény, és vonatra szállhat a gyep szélén árnyékba húzódott, maradék pár száz európai honfoglaló. Fegyelmezetten, a rendőrök vezetésével és sorfala közt közelítették meg a lassan beguruló, mintegy 10 kocsiból álló szerelvényt. A síneken átsegített kerekesszékes honfitársukkal az élen a migránsok fegyelmezetten várták a jelet a beszállásra. Odébb négyen, beteg társukat fóliaszerű lepelbe fektetve, emelték be az első kocsiba, melyet két mankóval is alig bicegő társuk követett, egy új világba, új élet reményében. Szép lassan töltötték fel a kocsikat, és csak annyian, ahány ülőhely volt benne. Erre a rendőrök ügyeltek szigorúan. Ander Balázs még egy elhagyott babakocsinak szerezve gazdát pakolta fel azt, miután a szép számú tömeg csendben, nyugodtan várt az indulásra. Senki nem kérdezte meg, hová is megy ez a vonat tulajdonképpen. Tudták, bárhova is indul, ők már Európában vannak! A hosszú úttól meggyötörve, fáradtan, büdösen, betegen, de boldogan. Az arcukra volt írva.

A takaros, csendes kis somogyi település, Zákány, ideig-órákig fellélegezhet. Ez pedig az itt élők arcára volt írva. Addig is a közmunkásoknak van idejük megbirkózni a szeméttengerrel és „egyebekkel”, a fáradt rendőrök talán ehetnek és pihenhetnek egy kicsit, és a mentősök is fel tudják tölteni a gyógyszerkészletüket.

Amíg be nem tolják az új szerelvényt.

Zákányban helyzet van. Dél-Magyarországon helyzet van. Európában helyzet van. Úgy hívják, humanitárius katasztrófa.

(TLT)