Amikor 2010-ben a Fidesz kétharmaddal nyert, nagyon sok nemzeti érzelmű értelmiségi, kultúrával foglalkozó, abban élő ember azt remélte, hogy alapvető szemléletváltozás következik be a támogatások megítélése, egyáltalán az egész kultúrpolitika terén, ideértve a színházakat is, s majd teret kapnak a nemzeti tematikák – nyilatkozta lapunknak Dúró Dóra. Az Országgyűlés Kulturális Bizottságának jobbikos elnöke a Saul fia című film kapcsán elmondta, a folytonos holokausztozásba való belefásultság visszaköszön a nézettségeken is, s ennek is betudható, hogy több holokauszt tematikájú film, így A nagy füzet és a Hajnali láz is hatalmasat bukott. A politikus szerint az emberek fogékonysága ezekre a témákra finoman szólva is megkérdőjelezhető.

– Kakuk György, a DK elnökségi tagja azt mondta, azért készülnek a holokausztról filmek, mert volt holokauszt. Ha ez a feltétele, hogy egy témára jut-e komoly állami támogatás, akkor történelmünk más eseményeit miért nem filmesítik meg?
– A második és a harmadik Orbán-kormány tevékenységében a filmtámogatások ügye szimbolikus üzenetet hordoz a kulturális ágazaton belül is. 2010-ben ezen a téren első intézkedésükként megszüntették a Magyar Történelmi Filmalapítványt, s ezzel Orbán Viktor gyakorlatilag teljhatalommal ruházta fel Andy Vajnát a Magyar Nemzeti Filmalap létrehozásával, amelynek az éves költségvetése hét és fél milliárd forint. Az MTVA-hoz jelenleg is lehet persze pályázni, de ehhez képest elenyésző összegekre. Az állami filmgyártást a Magyar Nemzeti Filmalap határozza meg, ahol azzal takaróznak, hogy az elmúlt öt évben azért nem készültek a magyar történelem más eseményeit, korszakait feldolgozó filmek, amelyek erősítenék a nemzeti identitást, mert nem is érkeznek be ilyen pályázatok.
– Egyébként érkeznek? Ha igen, ezt hol lehet nyomon követni, hogy milyen filmekre kértek támogatást?
– Bárki felmehet a filmalap honlapjára, és szembesülhet vele, hogy igenis vannak ilyen témájú próbálkozások. Az egyik legszimbolikusabb talán, s ez a hír a médiában is teret kapott, hogy elutasították a Toldi-film elkészítésére írt támogatási kérelmet. Azt érdemes tudni, hogy Toldi történetét nem csak Pálfi György, hanem Káel Csaba, a MÜPA igazgatója is szerette volna filmre vinni. Ezen kívül érkeztek be pályázatok Bethlen István, Munkácsy Mihály, Mátyás király, Hunyadi János, Tisza István életét vagy éppen a kuruc kort feldolgozó filmre, mondanom sem kell, mindegyiket elutasították, Munkácsyról például azt állítva, hogy nem érdekel senkit.
– Mit támogatott a filmalap?
– Például a Salamon király legendája című egész estés animációs film gyártási költségeire 200 millió forintot szavaztak meg. Az alkotás végül izraeli–magyar koprodukcióban készül el. Érdemes felsorolni, hogy milyen filmeket támogattak az elmúlt években Andy Vajnáék. Holokauszt-témakörben: A nagy füzet; Saul fia; Hazatérés és a Hajnali láz. Utóbbi több mint 300 millió forint közpénzben részesült annak ellenére (vagy a körülményeket ismerve talán éppen azért), hogy a „posztholokauszt szerelmi történet” középpontjában az a Gárdos Miklós áll, aki a Rákosi Mátyás által kézivezérelt Szabad Nép újságírója volt, írásaival Rákosi rémuralmát, majd a Kádár-rezsimet szolgálta ki. Nem árt tudni, hogy cikkeiben Gárdos Miklós a forradalom résztvevőit bűnözőkként és prostituáltakként aposztrofálta, lelkendezve helyeselte az 1956-ot követő kegyetlen megtorlást. Kifejezetten politikai tartalmú film a hatalmasat bukott, 790 millió forint állami támogatásban részesült Veszettek, és ugyancsak politikai töltetű alkotás a Brazilok, ami az egyik alkotó, M. Kiss Csaba szavai szerint „Magyarország minden etnikai feszültségét egyetlen focipályára sűrűsítő »etnomese«”. A homoszexualitás áll a középpontjában a Coming out, a Viharsarok és a Swing című, ugyancsak államilag támogatott filmeknek.
– Kicsit térjünk még vissza a Saul fiára, ami gyakorlatilag most tematizálja a közéletet. Egyrészt lehet örülni a Golden Globe-díjnak, illetve az Oscar-díj-jelölésnek is, hiszen a világ egy magyar sikerként értékeli (mivel jelen esetben a "világ" alatt a belterjes díjátadókat értjük, ez az örömre felhívó megállapítás teljesen helytelen - a szerk.), másfelől viszont sokak véleménye, hogy a siker kulcsa nem csak vagy nem elsősorban maga az alkotás minősége, hanem annak témaválasztása volt. Az Index szerint ilyen össznépi zsidózás rég szabadult el az interneten, mint most a film kapcsán. Akkor most azok, akik nincsenek elájulva a díjaktól, és ennek még hangot is adnak, mind antiszemiták? Úgy fest, a társadalom egy jelentős része úgy érzi, hogy – pestiesen szólva – az elmúlt évtizedekben „túltolták” a holokauszttémát.
– Ez a folytonos holokausztozásba való belefásultság visszaköszön a nézettségeken is, hatalmasat bukott A nagy füzet és a Hajnali láz is. Az emberek fogékonysága ezekre a témákra finoman szólva is megkérdőjelezhető, talán ezért is keményített be a Saul fia rendezője, Nemes Jeles László, aki azt nyilatkozta, „minden kamasznak látnia kell ezt a filmet, nem azért, hogy tele legyenek a mozik, hanem mert sokakból hiányzik az empátia”. Ami valójában hiányzik, az a magyar történelem dicső időszakait bemutató alkotás, pedig nekünk nem is kellene kreálni nemzeti történelmet…
– A szocialista kormányok után sokan sokat vártak az úgynevezett nemzeti kormánytól. Így volt ezzel a szakma is. Tudomása szerint ők hogyan élték meg a kormányváltást, mit vártak, s ehhez képest mit kaptak?
– Amikor 2010-ben a Fidesz kétharmaddal nyert, nagyon sok nemzeti érzelmű értelmiségi, kultúrával foglalkozó, abban élő ember azt remélte, hogy alapvető szemléletváltozás következik be a támogatások megítélése, egyáltalán az egész kultúrpolitika terén, ideértve a színházakat is, s majd teret kapnak a nemzeti tematikák. Ehhez képest emlékezhetünk, az Új színház esetében is micsoda balliberális földindulás volt, hogy a vezetést Dörner Györgyre bízták. Úgy tűnik persze, hogy ez sikeres volt, hiszen a kultúrában a nemzeti tematika dominanciájáról egyáltalán nem beszélhetünk. Sokan csalódtak a Fideszben, s közülük egyre többen veszik fel velünk a kapcsolatot. Ugyanakkor, ahogyan Vona Gábor tavaly a tapolcai dispután is fogalmazott, mi nem akarunk jobbikos, párthű értelmiséget, mi velünk szemben is kritikus, a nemzet ügyét szolgáló emberek, köztük a kultúra képviselőinek együttműködését szeretnénk kérni. Az a tapasztalatunk, hogy ők bíznak bennünk, és egy 2018-as Jobbik-kormánytól azt is remélik, hogy filmügyben nem Andy Vajna osztja majd a lapokat. Azt garantálhatom, hogy ez a vágyuk teljesülni fog.
– Fennáll annak a lehetősége, vagy inkább nevezzük veszélynek, hogy valaki – tudomásul véve az elutasított állami támogatást – mégis belevág egy történelmi tematikájú filmbe? Ez azért veszélyes, mert ha rosszul sikerül, márpedig pénz híján erre van esély, akkor a mostani kulturális fősodrat ujjal mutogathat, hogy „na, ugye, ezért nem kapnak ezek pénzt, mert ilyen filmekre költenék az adófizetők pénzét!”
– Persze, ennek lehet esélye, ugyanakkor azt hangsúlyozni kell, hogy megvannak azok a szakemberek, akik történelmünk jeles eseményeit magas színvonalon tudnák megjeleníteni a vásznon, vagy tudnának írni kiváló forgatókönyveket. Mi is kapcsolatban vagyunk ilyen emberekkel, ám ha most belekerülne a nevük az interjúba, biztosan feketelistára kerülnének a Fidesznél. Sajnos a mostani kormánynak fontosabb a párthűség a szakmai minőségnél és a nemzeti elkötelezettségnél is.
– Optimális esetben hány ilyen jellegű filmnek kellene kijönnie négy év alatt?
– Ha egy ilyen ciklus alatt csak egy, de igényes magyar történelmi tematikájú filmet leforgatnának, már az inspirációt adhatna azoknak, akik ilyen alkotásokban gondolkodnak. Jelenleg azonban sokan inkább nem is pályáznak, mert tudják, hogy semmi esélyük nincsen arra, hogy támogatást kapjanak, most annyit tudnak tenni, hogy az asztalfióknak írnak. Ami egy kis kivételt jelent, az a Fonyódi Tibor forgatókönyvéből, Bokor Attila producerrel tervezett Zrínyi-film, a The Battle of Szigetvár. Az alkotók 2,7 millió forintot kaptak a forgatókönyv első változatának elkészítésére. A klezmer zenészeket bemutató dokumentumfilm, a Soul exodus 200 millió forintot kapott az elkészítésre, kíváncsian várjuk, hogy Zrínyi Miklós is ér-e majd ennyit a filmalapnak.
Balczó Mátyás
(Megjelent a Barikád hetilap 2016. január 21-ei számában.)