Magyarországon a különböző büntetésvégrehajtási intézményekben 18 ezer fogvatartott van, közülük 4 ezren előzetes letartóztatásukat töltik. A legtöbb szabadságvesztés ítéletet börtön fokozatban hajtják végre, a többit fogház és fegyház fokozatban. Közel 300 főt ítéltek életfogytig tartó szabadságvesztésre, közülük 40-50 fő soha nem szabadulhat.

A 18 ezer fogvatartott 130 százalékos telítettséget jelent a büntetésvégrehajtási intézetekben. Arra nincs lehetőség, hogy egyszemélyes elhelyezésbe kerüljön mindenki, jellemzően többszemélyes zárkában töltik a szabadságvesztésüket. Szabadulásuk után nincsenek könnyű helyzetben, már ami a társadalomba való visszailleszkedésüket illeti.

Pedig a reintegrációs folyamat már a befogadási eljárás során megkezdődik. Minden egyes tevékenység arra irányul, hogy minél hamarabb elinduljon a felkészítés a szabadulásra. Az ezzel kapcsolatos új törvény számos olyan lehetőséget, jogintézményt kínál, amivel jó esély kínálkozik arra, hogy a társadalom visszakapja a megtévedt, de hasznos embereket. Nagyon fontos ugyanakkor a fogvatartott együttműködése is, ezt ugyanis csak közösen lehet megvalósítani - mondta dr. Bogotyán Róbert ezredes, a Büntetés-végrehajtási Szervezet Fogvatartási Ügyek Szolgálat vezetője a Kossuth rádió Közelről című műsorában.

Már a normális bevonulás is együttműködési hajlamról árulkodik. Ha ezt megtartja az elítélt, akkor létrejön az a közös pont, amellyel elkezdődhet a reintegrációs tevékenység. Utána áttekintik azokat a szegmenseket, ahol később vissza lehet majd vezetni a társadalomba, kiderül, mire van szüksége, és milyen potenciális veszélyforrásokkal kell szembenéznie - magyarázta.

Lemérik azt is, hol akadt el az oktatásban, majd lehetőséget kap a tanulásra. Tavaly általános és a középiskolai képzésben mintegy ezer-ezer fogvatartott vett részt, 1500 fő pedig szakmát tanult. Ezek olyan piacképes szakmák, amelyekkel a szabadulás után el lehet majd helyezkedni.

Dr. Bogotyán Róbert ugyanakkor elismerte, hogy a szabadulókkal szemben előítéletes a magyar társadalom, ezért a civil partnerek fogadókészsége nélkül önmagában a büntetésvégrehajtás nem tudna hatékony lenni. Szükség van a karitatív szervezetekre, az egyházi jogi személyekre, a különféle civil szervezetekre és az önkéntesekre is.

Az integrációs tevékenységben kulcsfontosságú szerepet töltenek be a pártfogó felügyelők is. Hidat képeznek a börtön és a szabadvilág között, majd ők fogják az elítéltek kezét, amikor kiengedik őket. Segítenek nekik a munkakeresésben, vagy visszakerülni az oktatásba, a képzettségi szintjük emelése érdekében.

A segítség ellenére a visszaesési ráta még mindig 50 százalék, vagyis a szabadulásuk után rengetegen újra visszakerülnek a börtön világába. Ez arról árulkodik, hogy a nevelés folyamatban valami nem sikerült, és még hatékonyabbá kell tenni a rendszert, amiben a pártfogókra nagy szerep hárul.

A többi között ők készítik a környezettanulmányokat is, amelyek komoly segítséget nyújtanak a későbbi döntésekkor. Ha ugyanis a szabaduló egy bűnözői körbe jut vissza, az biztosan nem segíti elő a reintegrációját - hangsúlyozta az ezredes.

Mivel minden eset egyedi, külön kell mindet megvizsgálni, nincs egységes gyógyszer rájuk. A civil szervezetek ezért olyan módszereket próbálunk bevinni a folyamatba, amelyek lehetővé teszik az egyéni helyzetek kezelését.

Ráadásul hiába kezdődik már meg a folyamat a büntetésvégrehajtási intézményen belül, a problémakör sokkal komplexebb annál, hogy kizárólag a fogvatartottakra irányuljon a fejlesztés - jegyezte meg Kóka Ágnes, az Add a kezed az esélyegyenlőség megteremtésének segítése az oktatásban és a munkaerőpiacon Közhasznú Egyesület elnöke.

A büntetés ugyanis nemcsak egy ember problémája, hanem a közvetlen környezetéé is. Mindennap megélik az előítéleteket, és azokat az érzelmi, fizikai, vagy akár anyagi problémákat, amelyeket a családtag kikerülése okoz. Ezért a kezelés is komplex, tartani kell a kapcsolatot a fogvatartottakon felül a családokkal is, kiemelten a gyerekekkel - tette hozzá.

A szabaduláskor a visszailleszkedés sikeréhez nagyon fontos, hogy az a társadalmi környezet és közeg, ahonnan az adott egyén bevonult, megfelelően fel legyen készítve az érkezésére, és tudatos segítséggel, támogató tevékenységgel forduljon a fogvatartott felé - emelte ki Kóka Ágnes.

Ha valakinek nincs hová visszamennie, akkor kérheti a pártfogója segítségét. Ha százból egy visszailleszkedés megtörténik, már azzal is sokat segítünk a társadalomnak. Kell is a sikerélmény, amely azonban csak közösen: a büntetésvégrehajtási szervezet, az elítélt és a közvetlen környezetének összefogásával lehetséges - húzta alá dr. Bogotyán Róbert.

(Híradó)