„Mindkét ülésen azzal kezdtem, hogy a megjelentek tisztában vannak-e a témával. Miután mindenki igennel válaszolt, megkérdeztem, kér-e valaki titkos szavazást. Senki sem kért, ezután feltettem a kérdést szavazásra” – mondta az Origónak Gyárfás Tamás, a Magyar Úszószövetség elnöke arról, hogyan zajlott le az a két ülés, amelyen a szövetség vezetői és az edzőbizottság tagjai bizalmat szavaztak Kiss László szövetségi kapitánynak.

A szövetség azért hívta össze az üléseket, hogy a két testület döntsön arról: szövetségi kapitány maradhat-e Kiss László azok után, hogy kiderült, 1962-ben csoportos nemi erőszakért elítélték.

Arra a kérdésre, hogy volt-e bármilyen vita, Gyárfás Tamás azt mondta: nem akarta, hogy legyen, mert akkor aki erőteljesebben érvel, elnyomhatta volna azt, aki kevésbé”.

Ő maga sem mondta el a véleményét előzetesen, „mert az nyomásgyakorlás lett volna”. A szavazás után viszont hosszan beszéltek az ügyről – tette hozzá.

„Ha ’64-ben kérdeznek meg engem, hogy javaslom-e Kiss Lászlót edzőnek, akkor alighanem másképp foglalok állást, mint ma, hiszen senki sem akar a gyereke közelében tudni valakit, akit nemi erőszakért elítéltek. De még ’70-ben is így döntöttem volna” – ismerte el.

„Kiss László azonban azóta bizonyította, hogy történt, ami történt, méltó erre a pozícióra. Van-e jogalapunk azt mondani, miután sikert sikerre halmozott, hogy alkalmatlan erre a szerepkörre?” – tette fel a kérdést az úszószövetség elnöki posztját 1993-ban, tehát egy évvel Kiss legnagyobb edzői sikere (egyebek között az Egerszegi Krisztina három aranyérmét hozó barcelonai olimpia) után elfoglaló Gyárfás.

Arra a felvetésre, hogy Kiss László szakmai sikereit senki sem vitatja el, egészen más a probléma, a szövetség elnöke azzal reagált: „Van-e erkölcsi alapunk arra, hogy miután 55 évig bizalmat adtak, adtunk neki, most elítéljük? Szerintem ennyi idő után így dönteni abszurd volna. Pláne, hogy ezzel azt mondanánk, nem lehet megjavulni, holott még jogilag is mentesült időközben a büntetés következményei alól, nem számít már büntetett előéletűnek.”

Arra a kérdésre, el tudja-e képzelni, hogy a szerdai kiállás után Kiss László mégis távozni kényszerül a posztjáról, Gyárfás Tamás azt felelte, egy ilyen egyhangú szavazás után szerinte nem időszerű ez a kérdés. Megjegyezte: másfél éve megvan Kiss kijelölt utódja (az utánpótlás jelenlegi szövetségi kapitánya, Hargitay András), ezért ha most másképp alakult volna a szavazás, „akkor sem lett volna kapkodás”.

Közben az Origó megtudta, hogy Kiss László a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadsági Hatósághoz fordult a róla megjelent információkkal kapcsolatban. A testület még nem döntött arról, hogy milyen típusú vizsgálat indul az úszókapitány ügyében, de a hét második felében születhet meg a döntés.

Egy ilyen bejelentésnél a hatóság nem mérlegelhet, hanem köteles megindítani a hatósági eljárást – akár az előzetes vizsgálati eljárás nélkül is –, ha a jogellenes adatkezelés személyek széles körét érinti, különleges adatokat érint, vagy nagy érdeksérelmet, kárveszélyt idézhet elő.

A csoportos nemi erőszakot elkövető Kiss László és úszótársainak 1961-es börtönbüntetésének híre annak idején a nemzetközi sajtóban is megjelent. A Times Daily egyik korabeli lapszáma az AP hírügynökségre hivatkozva hozta le a hírt 1961. október 13-án.

Magyar úszókat nemi erőszak miatt ítéltek el címmel közölték a hírügynökségi jelentést az elsőfokú ítélethirdetés után. 1962-ben ítélték el őket másodfokon. Az akkor 21 éves Kiss és másik két társa a Ferencváros úszói voltak, és csoportos nemi erőszak miatt valamennyiüket elítélték.

A hírügynökség a Magyar Nemzetre hivatkozva írta meg, hogy a kommunista Magyarország három válogatott úszóját, Kiss Lászlót és két másik társát börtönre ítélték, közülük ketten kiváló pillangóúszók voltak. A hír megjelent a Daily Record aznapi számában is, és több más lapban is.

Az AP most is követte az ügyet, szerda délutáni hírükben hozták le, hogy az úszószövetség megerősítette Kiss Lászlót.

Mindeközben Kissék baráti köre ellentámadásba ment át, és védelmébe vette az elítélt kapitányt. Az MLSZ korábbi sajtófőnöke, Serényi Péter újságíró is Kiss László barátja, a Facebookon megírta a letartóztatás körülményeit.

Serényi szerint „aki a '60-as évek elején újságot olvasott, néhány millió ember, az tudott róla. A nyilvánosság előtt zajlott az egész ügy. A három úszót a margitszigeti Sportuszodából vitték el egy San Remó-i válogatott verseny előtt.”

Az Index kérdésére tovább részletezte: „Edzőtáborban volt a válogatott a Tárogató úton (talán SZOT-iskola volt ott, nem biztos...), busszal jártak a Szigetre edzésre, az egyik után indultak volna vissza, amikor megjelent a rendőrség (nyomozók) és elvitték őket. San Remóba készültek mindhárman egy olasz–magyar páros versenyre.”

A nagyfai börtönről hozzátette, inkább volt munkatábor, mintsem börtön, és megerősítette, hogy pár hónap után már szabadok voltak, ezért indulhatott Kiss az 1963-as országos bajnokságon.

Kiss-sel tudjuk, mi történt, a másik elkövető (L. L.) sportújságíró lett. A harmadik (V. L.) az egyik legmenőbb, legnagyobb honi szövetkezet maximálisan megbecsült dolgozójaként ment nyugdíjba.

Serényi úgy tudja, hogy hivatalosan rehabilitálták őket, mi több: közölték velük, hogy ügyük valamennyi iratát megsemmisítették. Ez nyilvánvalóan nem igaz, hiszen a Privatkopó.hu akkori dokumentumok alapján írta meg a történetet.