- Ha tudnám, hogy nincs ikertestvére, és nem létezne olyan, hogy két, egymással semmilyen rokoni kapcsolatban nem álló ember a megtévesztésig képes hasonlítani egymásra, azt mondanám, 100 százalékig biztos vagyok abban, hogy korábban találkoztam a későbbi Teréz körúti robbantóval, de mert az említett tényezők nem zárhatók ki teljesen, 95 százalékos biztonsággal állítom: sok évvel ezelőtt volt „szerencsém” a feltételezett elkövetőhöz - magyarázta a névtelenséget kérő férfi, aki az 1990-es évek végén, a 2000-es évek elején fegyver- és robbanóanyag-csempészként tevékenykedett, és mint ilyen, szerb és albán bűnözőkkel is kapcsolatba került.

Elmondása szerint azért, hogy „nyugodtan” tudjon dolgozni, információkkal segítette a rendőrség munkáját. - Tettem bizonyos „szívességeket” bizonyos nyomozóknak, cserébe nem háborgattak, hagyták, hogy pénzt keressek - tette hozzá. - A BRFK két nyomozójával, H.-val és Sz.-szel álltam kapcsolatban, ők az úgynevezett szerb-albán vonalon dolgoztak, rendszeresen találkoztunk, ha lehetőségem volt rá, teljesítettem a kéréseiket.

A férfi emlékei szerint egy alkalommal H. azt közölte vele, hogy „a rendőrség érdeke azt kívánja, hogy magasabb szintre helyezzék a kapcsolatukat”. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a budapesti zsaru bemutatott neki egy fedett nyomozót, akivel a továbbiakban együtt kellett működnie. - A következő találkozónkra magával hozta a fedett nyomozót, aki Tamás néven mutatkozott be, arra nem vennék mérget, hogy valóban ez volt a keresztneve - emlékezett vissza a bűnügyi portál forrása. - Bár konkrétan nem hangzott el, a beszélgetésből számomra úgy tűnt, hogy a fedett nyomozó az ORFK kötelékébe tartozhatott. Arra azonban tisztán emlékszem, hogy erre a randevúra közvetlenül a móri Erste bankfiókban elkövetett vérengzés időpontjában (2002. május 9.) került sor, vagy néhány nappal előtte, vagy néhány nappal utána.

A fedett nyomozóval három alkalommal találkozott a férfi. A harmadik megbeszélésre a rendőr nem egyedül érkezett. - A második találkozónk alkalmával jelezte, hogy bemutat nekem egy embert, az volt a kérése, „hozzam össze” az egyik fegyvercsempész kapcsolatommal - elevenítette fel.

Így is történt, „Tamás” egy férfi társaságában érkezett az Üllői út- Bihari út sarkán lévő Burger King étterembe. - A fickó - akkor! - 23-25 év körüli lehetett (tehát most 37-39 éves - a szerk.), rövid, barna hajú, kb. 170 cm. magas, normál testalkatú. Bemutatkozáskor nem mondott nevet. Ami rögtön feltűnt: a „kölyök” arcberendezése és hozzá a hideg tekintete - mondta. - Rendkívül nyugodtan viselkedett, rezzenéstelen arccal beszélgetett, semmilyen érzelmet nem mutatott. Igazi pókerarc volt. A beszélgetés során fény derült arra, hogy szerb állampolgár, de kitűnően beszélt magyarul, és jól ismerte Budapestet. Nagyon enyhe akcentust lehetett észrevenni a beszédében, talán nem is akcentus volt, hanem kicsit „ízesen” ejtette ki a szavakat. Márkás ruházatot viselt, a karján Rolex óra „virított”, látszott, hogy van pénze. Úgy vettem észre, hogy bizalmi kapcsolat volt a fedett nyomozó és a szerb között.

Kevéssel később a férfi bemutatta a fedett nyomozó által megnevezett fegyvercsempésznek a szerb „kölyökképűt”, és azzal a „lendülettel” a rendőr is és a „pártfogoltja” is eltűnt az életéből.

- 7-8 évvel később, 2009-2010-ben, véletlenül, egy budapesti bevásárlóközpontban futottam össze a szerb sráccal. Üdvözöltük egymást, váltottunk néhány mondatot, ha emlékeim nem csalnak, panaszkodott, hogy „átb.szták a rendőrök”, de konkrétum nem hangzott el a szájából - jegyezte meg a Privatkopo.hu forrása.

- A rendőrség által nyilvánosságra hozott első videofelvétel és fotó nagyon rossz minőségű volt, nem lehetett felismerni a robbantót - magyarázta az informátor. - Úgy emlékszem, október 8-án vagy 9-én, hétvégén néztem meg azokat a jobb minőségű felvételeket, amelyeket a Központi Nyomozó Főügyészség tárt a nyilvánosság elé. Azonnal belém hasított az érzés: valahol találkoztam ezzel az emberrel. Néhány nap elteltével az is „beugrott”, hol, milyen körülmények között.

A Privatkopo.hu azon kérdésére, miért nem az illetékes nyomozóhatóságot kereste meg az információval, a férfi így felelt:

- Korábban nagyon sokat segítettem a különböző bűnüldöző szerveknek, de mindig átvágtak, becsaptak, nem voltak korrektek. Bármilyen apró „szívességet” kértem tőlük, rögtön megígérték a csillagokat is az égről - aztán persze soha nem történt semmi. „Megfeledkeztek” az ígéreteikről. Olyanra is volt példa - nem is egyszer -, hogy „kiment” az általam szolgáltatott információ a rendőrségről, és az „ellenoldalon” landolt - a nevemmel „megspékelve”, hogy tőlem származik. A nyomozókat a pillanatnyi érdekek mozgatják, olykor kifejezetten önös érdekek. Akadnak közöttük olyanok, akik a saját „pecsenyéjüket” sütögetik, a saját „bizniszüket” menedzselik. Ezek az emberek - amennyiben előnyük származhat belőle - gondolkodás nélkül elárulnak. Nem bízom bennük. Nem tudom, mi áll a merénylet hátterében, nem tudom, milyen érdekek bukkanhatnak fel a cselekmény környezetében. Hosszú évek óta tisztességesen élek, családom van, nem szeretnék céltáblává válni. Soha nem ültem börtönben, és mivel ismerem a rendőrségi mechanizmust, pontosan tudom, hogy zsaruk elkezdenének a múltamban vájkálni, néhány nap múlva pedig a bulvárlapokban olvashatnék magamról… Amiket korábban elkövettem, büntetőjogi értelemben elévültek. „Levetettem” a múltamat.

(Privatkopo.hu)