Kiéhezteti a rákot! – a ketogén diéta csodája; Mobilsugárzás – testközelben rombol; Halálos fájdalomcsillapítás; Mammográfia – mégsem ment életet?; Agyserkentő módszerek (gyerekeknek). Ez csak néhány az „Amiről az orvos nem mindig beszél” című magazin első számának címlapján szereplő címekből. Talán ezek alapján is sejthető az újság (melynek alcíme: Dönts helyesen – segítünk!) tematikája és célközönsége. A Kossuth Kiadó egy másik kiadványába helyezett szórólap szerint a lap tartalma nem más, mint „megbízható válaszok, nyugtalanító kérdésekre – tabuk nélkül”.

Minthogy a magyar kiadvány licenctermék, nem érdektelen megvizsgálnunk az eredeti kiadványt, a What Doctors Don’t Tell You-t (WDDTY), illetve a működését övező kétes ügyeket. Merthogy dacára a magyar szórólap jól hangzó szlogenjének („Új, rendhagyó magazin, az egészségtudatos emberek kedvence világszerte”), az angol WDDTY-ban közölt cikkek megítélése minden, csak nem egyöntetűen pozitív. Már az angol címe (Amit az orvos nem mond el neked) sem hagy kétséget célja felől: az egész kiadvány másról sem szól, mint a „hivatalos”, magyarul bizonyítékokon alapuló orvoslás hiteltelenítéséről, és a gonosz, pénzéhes orvosokkal és gyógyszercégekkel szemben lázadó „gyógyítók” (és pénzért kapható termékeik) reklámozásáról. További tipikus címek a brit verzióból: Hogyan hazudott az Egyesült Királyság az MMR-döfésről [a csalók által autizmusokozással vádolt MMR-oltást próbálják gúnyolni]; Hogyan élheted túl a kórházi kezelést?; A kemoterápia korai áldozatai; A varázslatos étrend-kiegészítő problémás gyerekek számára; Tíz szuper étel az Alzheimer-kór megelőzésére; A horrorsztorim – Lotte Amit a HPV-oltása óta nem tud rendes életet élni.

De ne rohanjunk ennyire előre, nézzük meg, hogy hogyan ragadtathatta magát a brit újságírás egyik legpatinásabb intézménye, a The Times a következő címre néhány évvel ezelőtt: Felhívás a rémhírterjesztő magazin betiltására. A cikk egy tudósok, orvosok és a józan eszük birtokában lévő átlagemberek által indított kampányról szól, amellyel a nagy újságárusító hálózatokat próbálták rákényszeríteni arra, hogy ne forgalmazzák a WDDTY-t (mint utóbb kiderült, részben sikeresen). A kampányt ismert, a legnagyobb lapoknak is rendszeresen író szakértők is támogatták, mert, mint a cikk emlékeztet, a magazin „azt állítja, hogy a C-vitamin gyógyítja a HIV-fertőzöttséget, a homeopátia kezeli a rákot, és utalt arra, hogy a méhnyakrák elleni vakcina több száz lányt ölt meg.”

A magazinban ez utóbbi állítás ebben a formában jelent meg, idézi föl az ismert (és korábban lapunknak is interjút adó) író, Simon Singh: „Az orvosod és a lányod iskolai nővére nem valószínű, hogy elmondja neked, hogy Amerikában száznál is több lány halt meg közvetlenül azután, hogy megkapta a HPV-oltást.” A kampány indításakor a WDDTY épp arra figyelmeztette a szülőket, hogy ne oltassák be gyerekeiket kanyaró ellen. A brit reklámügyi felügyelet a Times-cikk megjelenésekor 54 törvénysértő reklámot tartott számon a magazinban. Mert azért ne legyen kétségünk, hogy miről szól e kiadvány: rávenni a cikkek által meggyőzött embereket a magazinban hirdető „alternatív” egészségügyi szolgáltatások megvásárlására. A magazin persze – ahogy ez szinte automatikus – azonnal cenzúrát, a véleménynyilvánítás jogának sárba tiprását és a nagy orvosi összeesküvés aknamunkáját kiáltotta. De azért, hogy a kevésbé elmés rajongók is értsék, hogy mit szeretnének, a sajtóközlemény végére odaírták, hogy mindenki gyorsan fizessen elő rájuk, mielőtt eltűnnek az újságárusok polcairól. A Tesco és néhány újságárus-hálózat később valóban kidobta a WDDTY-t, „a vásárlói visszajelzésekre” hivatkozva.

De korántsem ez volt a magazin első kétes ügye és találkozása a valósággal. Simon Singhet is hitelrontási perrel fenyegették meg, miután a közíró azzal vádolta meg őket, hogy hamis állításaik veszélybe sodorják az olvasókat. A The Guardian tudósítása szerint Singh megfenyegetésekor éppen a következő című cikk volt olvasható a magazinban: „A népszerű napvédő készítmények bőrrákot okoznak – mondják kutatók”. Az idézett cikkek megjelenésekor, 2012–13-ban Angliában sokat foglalkozott a sajtó a WDDTY-val, így főszerkesztőjét a BBC rádióba is meghívták. Ott elmondta, hogy a magazint a „35-55 év közötti intelligens nőknek” szánják, és céljuk, hogy megtörjék a konvencionális orvoslást szerinte körbelengő „hallgatás összeesküvését”. Végül a Singh elleni hitelrontási fenyegetésekből nem lett semmi.

Nagy-Britanniában akkora lett a felháborodás a lap körül (ezzel sajnos hatalmas ingyenreklámot biztosítottak a magazinnak), hogy a világ egyik legtekintélyesebb orvosi folyóirata, a British Medical Journal (BMJ) is fontosnak tartotta kritikai recenzió alá vetni egyik számukat. Ők többek között a következő cikkeket emelték ki (és nem azért, mert annyira tetszettek volna nekik): Hogyan kerültem el a méheltávolítást diétával; Bizonytalan nagyi? A gyógyszerektől esik el, nem az öregségtől. A WDDTY-ban akkoriban állandó rovata volt egy „nyugdíjas háziorvosnak”, aki immár „szabadon beszélhet az unortodox, de nagyon sikeres módszeréről a gyógyíthatatlan [betegségek] kezelésére.”

A BMJ írója megvizsgál egy cikket a magazinban, amely azt állítja, hogy a kakukkfű hatékonyabb a pattanások kezelésére, mint a receptre kapható krémek. Ez mondjuk nem olyan komoly és veszélyes betegség, mint a bőr- vagy méhnyakrák, de ha megnézzük a cikk állításainak forrását, könnyen megérthetjük a WDDTY szerkesztőinek praktikáit. Az írást egy konferencián kiadott sajtóközleményre alapozták, amely mögött nem volt szakfolyóiratban publikált eredmény. A kutatók nem embereken, még csak nem is állatokon, csak Petri-csészében kísérleteztek, és a mellékhatásokkal nem is foglalkoztak. Így teljes csúsztatás volt úgy beállítani a dolgot, hogy az biztosan működik embereken is. De fel lehet hozni a magazin szinte bármelyik szenzációs cikkét, szinte mindről kiderül, hogy azok szándékosan vagy ismeretek híján félreértelmezett kutatásokon alapulnak.

Természetesen a HPV-vakcina sem öli meg az ártatlan kislányokat, akiket a szüleik – nagyon helyesen – beoltatnak vele. Ellenben a humánpapilloma-vírus által okozott méhnyakrák rengeteg nőt öl meg világszerte – és ugyanilyen gyilkos lehet az a cikk is, amely rémhírek terjesztésével lebeszéli arról a gyermekükért aggódó anyákat, hogy megvédjék lányukat. Természetesen a What Doctors Don’t Tell You semmiféle jogi felelősséget nem vállal az általa okozott károkért. A kétes értékű egészségügyi kiadványokhoz méltó módon ott olvasható benne az önfelmentő mondat:

És ezt a terméket tartották érdemesnek Magyarországon is megjelentetni. Persze üzletileg kétségtelenül sikeres lehet a vállalkozás, hiszen a célcsoport tetemes. Rengeteg a tudományosan tájékozatlan, viszont kétségbeesett beteg, azaz könnyedén befolyásolható ember. Nekik szinte bármit be és el lehet adni. A kérdés az, hogy szabad-e.

(MNO)