Különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás, ha bűnszövetségben vagy üzletszerűen követik el, 5 évtől akár 10 évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető. Még ez a lehetőség is benne van az Európai Unió csalás elleni hivatalának (OLAF) jelentésében, amely az Elios Innovatív Zrt. tarolásának hátterét vizsgálta a 2009 és 2014 között kiírt uniós finanszírozású közvilágítási pályázatokon - írja a 24.hu.

Az ügyet különösen kényessé teszi, hogy a cég Orbán Viktor vejének, Tiborcz Istvánnak az érdekeltségében állt. Az OLAF-vizsgálat kezdetén is ez volt a helyzet, csak néhány hónappal később, 2015 áprilisában szállt ki belőle. (Előzőleg a Simicska Lajos-féle Közgép befolyása is érvényesült a cégben.)

Nemrég derült ki, hogy az OLAF kifejezetten komoly szabálytalanságokat talált az Elios Innovatív Zrt. által különböző önkormányzatoktól elnyert 35 közvilágítási projektje kapcsán. Olyannyira, hogy 43,7 millió euró, azaz több mint 13 milliárd forint uniós támogatás megvonását javasolta a szervezet.

A csalás elleni hivatal nem magányos résztvevőket fedezett fel a történetben, hanem egész hálózatot, az Elios Innovatívval tulajdonosi vagy személyi szálakon összekapcsolható cégeket és tanácsadókat. Némelykor összeférhetetlen szerepkörben.

Az OLAF komplett jelentést készített a visszaélésekről, amit a magyar kormánynak is megküldött, azt javasolva, hogy indítsanak vizsgálatot az ügyben, amit az ügyészség el is rendelt. A cég ügyei miatt egyébként nem először nyomoznak, az LMP feljelentésére már 2014-ben elkezdődött az első vizsgálat. A kormány nem akarta a mostani OLAF-vizsgálatot nyilvánosságra hozni – szemben azzal, amit a négyes metró beruházásáról készített a hivatal.

A 24.hu viszont megszerezte a jelentést. Cikksorozatuk első részében azt dolgozzák fel, milyen pályázati visszaélések fordultak elő, milyen módszereket alkalmaztak, illetve milyen csalási mintákat térképezett fel az OLAF.

Az Elios Innovatívhoz kötődő közbeszerzések közül a vizsgált 35 projekt mindegyikében felmerült a visszaélés gyanúja, de az esetek felében, 17 pályázatnál egyenesen úgy találta az OLAF, hogy

A szóban forgó, 2012-es csomagba tartozó pályázatokat egyrészt úgy írták ki, hogy a feltételeknek az Elios Innovatív vagy konzorciuma feleljen meg. A hasonló közvilágítási projekteknél többnyire csak annyira szokták megszabni a feltételeket, hogy bizonyos számú és típusú lámpára van szükség. Ezeknél a projekteknél viszont elvárták, hogy a pályázó cégnek legyen LED lámpákkal kapcsolatos komolyabb előélete. Márpedig az Elios volt az egyetlen cég, amelynek 2012-ben volt már nagyobb LED-es tapasztalata, még a legelső, hódmezővásárhelyi tenderből.

A pályázatoknál visszatérő „rendszertelenségek” jelentkeztek, amelyek ismétlődése miatt szervezett csalást gyanít az OLAF.

Ott van például az, ahogy 17 pályázatban nagyon hasonló módon játszották ki a feltételeket. A pályázatot kiíró cég megkérte a jelentkezőket, hogy számolják ki a belső megtérülési rátájukat, vagyis azt, hogy milyen feltételek mellett térül meg a befektetés.

Az Elios minden esetben olyan pályázatot adott be, amelyik nem felelt volna meg az elvárt megtérülésnek, ha nem alkalmaznak egy apró trükköt az utolsó pillanatban.

A megtérülési rátát 50 ezer világított órával, 15 évre kellett volna kiszámolni, mert ennyi lett volna a lámpák élettartama. A pályázat beadása előtti utolsó pillanatban viszont lehetőségük volt egy végső módosításra. Ezért a képletben használt 50 ezer világított órát minden pályázatban átírták százezerre. Mivel a valóságban ezeknek a lámpáknak az élettartama csak körülbelül 60 ezer óra, a pályázat beadásánál jelzett kapacitás 40 százaléka elvileg megmarad, hiába nem létezett sohasem. Így viszont a lámpáknak van 40 százaléknyi maradványértéke, és mivel a beadott pályázat belső megtérülési mutatója épphogy megfelel az elvártnak, a duplázott kapacitással a pályázat költségei is a duplájára ugrottak. Így sikerült elérni azt, hogy elvileg megfeleljen a szerződés az elvárt alacsony energiaáraknak, de a lehető legtöbb munkaköltséget számolták fel érte.

Több helyen is szakértőkkel auditáltatták azt, hogy a lámpák valóban képesek-e százezer órán át világítani. Már csak azért is, mert a százezres felső határt nem technikai dokumentumokra hivatkozva adták meg, hanem ez a felső határ, amit a magyar hatóságok engedélyeztek. A lámpákat adó Tungsram-Schréder 2012-es katalógusa, amit az OLAF-hoz eljuttattak, szintén jóval alacsonyabb, 60 ezer és 80 ezer közötti számokról ír. Mivel az auditáló szakértők egy része elfogadta az Elios százezres adatát, másik része nem, a magyar hatóságok úgy döntöttek, hogy nincs konszenzus az élettartamban.

Az OLAF szerint ezzel az egész módszerrel eleve baj van, mert a pályázatokat így nem a piaci körülményekre vagy ajánlatokra hivatkozva írták meg, hanem pont fordítva.

Minden pályázatnál az volt a lényeg, hogy még éppen megfeleljenek az elvárt feltételeknek, de a lehető legnagyobb költséget fizesse értük az önkormányzat.

Aztán a saját ajánlatukhoz képest szerezték be a független indikatív ajánlatokat. Sőt, a pályázat beadásáig nem is fáradtak azzal, hogy ilyen ajánlatokkal támasszák alá a saját árazásukat. Ezeket kizárólag a közbeszerzési eljárás hiánypótlási időszakában adták be.

De ezek sem igazi ajánlatok voltak, az OLAF jelentése szerint ugyanaz a személy, ugyanazon a számítógépen írta őket, ugyanazt a matematikai egyenletet használva.

A második és harmadik legjobb ajánlat minden egyes esetben pontosan 5 és 7 százalékkal volt magasabbra árazva, függetlenül a költségektől és a lámpák árától. Balatonfüred volt az egyetlen kivétel, ahol 12 és 21 százalékkal árazták túl a vesztes ajánlatokat.

A feltételezett szervezett csalás értelmi szerzői nem feltétlenül a kedvezményezettek, azaz a közvilágítási beruházásokat megrendelő önkormányzatok voltak, hanem inkább a tanácsadók. Erre jutott a csalás elleni hivatal a tanácsadók, a pályázatot kiírók és a nyertes cégek között fellelhető kapcsolatok alapján.

Például, hogy a két jó barát, Hamar Endre és Tiborcz István üzlettársak voltak, de mindketten üzleteltek az Eliosban is.

Valamint hogy Hamar tanácsadó cége, a Sistrade Kft. közösen írta meg a beadott Excel-táblákat az Elios Innovatív munkatársával, Mancz Ivettel. Ezekben szerepeltek a korábban említett belső megtérülési ráták.

Hamar Endrének arra is lehetősége volt, hogy a kiírások feltételeit befolyásolja. Sőt, az Elios és a Tungsram-Schréder között is szoros kapcsolat volt, mert utóbbi gyakran féláron adta a lámpákat az Eliosnak a többi céghez képest. Ez azért fontos, mert a Tungsram-Schréder a legfontosabb szereplő a magyar köztéri világítási piacon.

A 17 pályázatnál feltárt machinációk az OLAF olvasatában a költségvetési csalás bűntettével írhatók le a magyar törvények szerint. De a csalás elleni hivatal azt javasolja, a magyar hatóságok vizsgálják meg azt is, a történtek nem felelnek-e meg a szervezett bűnözés feltételeinek is.