- A demográfia egyik alaptörvénye, hogy a népesedési viszonyok nagyon lassan, ámde folyamatosan és biztosan változnak. Alapvetően három nagy tényező befolyásolja a népesség alakulását, a születések száma, és itt fontos a termékenységi mutató alakulása, a halandóság, melynek alapvető mutatói a halandósági arányszámok, illetve a jólétünket átfogóan jellemző várható élettartam, és végül a vándorlási egyenleg. És habár van egy nagyfokú tehetetlensége a demográfiai folyamatoknak, hiszen, akik például 20 év múlva lesznek szülőképes korban, azok döntő többsége már megszületett, mégis mindig vannak új fejlemények is.

- A termékenység alakulása alapvetően átlagosnak tekinthető európai összehasonlításban, azonban valóban emelkedett ennek mutatója, a teljes termékenységi arányszám. A születések száma viszont nem növekszik, sőt tavaly csökkent, mert időközben folyamatosan csökken a szülőképes korban lévő nők aránya.

A Ratkó-unokák már 40 év felett vannak, és ilyen korban már nagyon alacsony a születések száma, különösen az első születéseké. A jelenleg 30 év körüli nők száma, és ők jelentik a gyermeket vállalók derékhadát, évjáratonként 25-30 ezerrel kisebb, mint a Ratkó-unokák száma. Hiába nő tehát a gyermekvállalási kedv, a születések száma mégis csökken.

A gyermekvállalási hajlandóság nem kiemelkedő, hiszen az 1,49-1,50-ös arányszám az európai átlag alatt van, és a közép-kelet-európai átlag körüli. A magyar termékenységi magatartás kissé később indult el újra növekedésnek, mint más posztkommunista országokban, talán azért, mert nálunk hamarabb köszöntött be a gazdasági válság, ami minden országban a termékenység visszaesését hozta magával.

- Gyakorlatilag nincs változás az ideális vagy a tervezett gyerekszámban, a 2 feletti átlag ma is jellemzi a magyar társadalmat. A 2001 és 2015 között időszakra rendelkezünk erre vonatkozóan adatokkal, és ebben az időszakban a fiatalok körében sincsen csökkenés. Valójában az akaratlagos gyermektelenség továbbra sem jellemző; a fiatalok szeretnének gyermeket, csak később, vagy majd valamikor.

A most megjelent Demográfiai Portréban készítettünk egy összehasonlítást, hogy mikor születnek általában a gyerekek Magyarországon és a sok tekintetben európai mintaországnak tekintett Franciaországban. Nálunk 30-31 év a legjellemzőbb gyermekvállalási életkor a nők körében, a franciáknál viszont 28-29 év, vagyis 2 évvel korábbi. A gyermekvállalás későbbre tolódásának egyik következménye, hogy a tervezett gyerekeknek egy része nem fog megszületni. A családnövekedési valószínűségekből lehet következtetni a gyermektelenség alakulására. Az 1972-76 között született nők körében, 2016-ban, amikor ők 40-44 évesek voltak, a gyermektelenség 15,5 százalék volt. Ezen életkor után már alig születnek első gyermekek, így becsléseim szerint a gyermektelenség ebben a kohorszban maximum 14,5%-ra csökkenhet.

Az a 8 százalékos gyermektelenségi arány, amit 20 évvel ezelőtt jellemezte a 40-44 éveseket, mostanra tehát 14-15%-ra emelkedett. A gyermekszám alakulásában pedig a gyermektelenségnek komoly szerepe van. Közhely, ugyanis, de nem szabad elmenni mellette, hogy csak azoknak születhet meg a második gyermeke, akinek megszületett az első. Ezen túl azt is látjuk, hogy a nők körében nőtt az egy gyermeknél megállók aránya is.

- Valóban, a legerőteljesebb növekedés a harmadik gyerekek megszületésében volt az elmúlt közel 25 évben. Elemzéseink szerint mind a gyet bevezetésének, mind az ezredfordulón bevezetett adókedvezménynek volt hatása a harmadik gyermekek megszületésére. A családnövekedési valószínűségek is azt jelzik, hogy a kétgyermekesből háromgyermekessé váló családok aránya növekszik, ám számuk kevéssé növekszik, mert nőtt az egy- és nullagyermekesek száma.

A makroadatokból tudunk a növekedésre következtetni, de az intézkedések hatásának számszerűsítéséhez még nem telt el elég idő. Jónéhány évnek kell eltelnie, hogy egy-egy intézkedésnek meg lehessen becsülni azok demográfiai hatását, ezért egyelőre nem tudunk mit mondani a CSOK demográfiai folyamatokra gyakorolt hatásáról sem.

- A modern társadalom alaphelyzete, hogy a nők és a férfiak iskolai végzettsége növekszik, és azért tanulnak, hogy majd jó állásuk legyen, hogy megélhetésüket biztosítani tudják. Ez igaz nőkre és férfiakra is. Elképzeléseikben központi szerepet tölt be a kétkeresős családmodell, bár néha hajlanak annak támogatására, hogy valamelyik fél, többnyire a nő, részmunkaidőben dolgozzon. Ahhoz, hogy emellett gyermekek nevelkedhessenek, mert ahogy mondtam, a fiatalok szeretnének gyermeket is, a család és a munka összeegyeztetése a kritikus pont. Hogyan tudja egy fiatal család összeegyeztetni, hogy megfeleljen a munkahelyi kívánalmaknak és saját családi elvárásainak is. Nyilván két keresővel lehet a legjobban biztosítani a megélhetést, kevesen akarják és kevesen engedhetik meg maguknak, hogy az apa tartsa el a családot. Ugyanakkor a gyermekneveléshez is kell idő, mégpedig sok idő!

- Hadd kezdjem magunkon. Kulcskérdésnek tartom, hogy a férfiaknak milyen a részvétele a gyereknevelésben. Életmódkérdés is a férfi és a nő közötti feladatelosztás és munkamegosztás. Talán ez járul hozzá ma leginkább ahhoz, hogy egy kiegyensúlyozott családmodell tudjon működni.

De az is nyilvánvaló, hogy minden olyan állami intézkedés, ami segíti a család és a munka összeegyeztetését, és csökkenti a gyermekvállalás költségeit, segíti a gyermekvállalási tervek valóra váltását, hiszen a gyerek minden kétséget kizáróan költség is a boldogság mellett. A népesedéspolitika, a gyermekvállalás támogatása a közösség érdeke is, hiszen a gyermek a társadalom számára is meg fog térülni, a gyerek közjószág is, mert a gyerek felnevelésének olyanfajta előnyei lesznek, ami a társadalomnak is hasznos: dolgozni fog, adót és járulékot fizet és ő is gyermeket vállal a későbbiekben. Emellett részt vesz az innovációban, a felfedezésekben, kreatív munkát végez.

- Alapkérdés a gyermekvállalásban a család és munka összeegyeztetése és ebben fontos szerepet játszik, hogy rendelkezésre állnak-e a bölcsődei, óvodai férőhelyek, a gyermekeinket ott tudjuk-e hagyni, bízunk-e abban, hogy megfelelő ellátást, figyelmet kap-e, nyugodtan tudunk-e dolgozni ennek tudatában.

- Igen, ez mindenképpen egy komoly trendforduló. 36 ezerről 50 ezer fölé nőtt ugyanis a házasságkötések száma, az az arányszám, hogy ma egy fiatalnak milyen az esélye a házasságkötésre a 40-45 százalékról 66 százalékra ugrott. Mindez váratlan, mert a hosszútávú trendek ritkán fordulnak meg, és a házasság népszerűségvesztésének több évtizedes múltja van.

A fordulatban, nagy valószínűséggel három tényezőnek van meghatározó szerepe. Az egyik, hogy itt is volt egy halasztás, és a régóta elhalasztott házasságkötések megköttettek. Van egy kiigazított házasságkötési arányszámunk, ami azt mutatja, hogy mennyi házasság köttetett volna, ha nem később köttetnek, hanem időben. Ez azt mutatja, hogy egyrészt beindult a visszapótlás, az elhalasztott házasságokat elkezdték megkötni. A nők ma nem 24 évesen, hanem 30 évesen házasodnak, a férfiaknál pedig a 27 év 32-re nőtt. Bizonyosan erőteljes szerepe volt a trendfordulóban, és a visszapótlás intenzívvé válásában, a fiatal házasoknak nyújtott adókedvezménynek, és talán a csoknak is. Ezen túl a Ptk.-ban bekövetkező módosítások is szerepet játszhattak. A harmadik tényező, hogy több országban is a válság alatt visszaesett a házasságkötések száma, ezt követően pedig elkezdett emelkedni.

- Továbbra is igaz, hogy házasságban élők körében több gyermek születik, és valószínűleg továbbra is igaz, hogy az élettársi kapcsolatok bomlékonyabbak. Korábbi elemzések egyértelműen kimutatták, hogy a házas családi állapot alacsonyabb halandósági kockázatokkal jár, bár e vizsgálatok adathiány miatt nem tudtak kitérni a tartós, hosszú távú élettársi kapcsolatok szerepére. Egyre nehezebb a különböző párkapcsolati életformák szerepét kimutatni, mert a párkapcsolati életpályák egyre tarkábbak. Persze azt is szokták mondani, hogy házasságban is lehet rosszul élni, és élettársi kapcsolatban is lehet boldogan élni, és ez így is van. Ha összehasonlítanánk a boldog házasságokat és a boldog élettársi kapcsolatokat, lehet, hogy hasonló eredményt kapnánk.

- A népszámlálás adatait felhasználva iskolai végzettség szerint hasonlítottuk össze a 2011-es és 2016-os korspcifikus termékenységi arányszámokat.

Egyelőre nem tudunk szakszerű választ adni arra, hogy milyen folyamatok eredménye ez.

- Igen, az életkor szerinti gyermekvállalási magatartást tekintve. Ez abban nyilvánult meg, hogy egyértelmű növekedés volt a 19-20 év körüliek gyermekvállalási magatartásában. Amellett tehát, hogy a gyermekvállalás későbbi életkorban a legjellemzőbb, a 19 éves életkor körül is megjelent egy lokális maximum. A szülések kor szerinti eloszlásában tehát egy fiatalkori minta is tetten érhető.

- Valóban a népességcsökkenés egyik fő hajtóereje, hogy többen halnak meg annál, mint ahányan születnek. Persze ennek is hosszú története van, hiszen a természetes szaporulat már 1980 óta negatív. Némi optimizmust az jelentett, hogy a várható élettartam növekedése az 1994-es mélypontot követően folyamatos volt. Ám az elmúlt években ez a növekedés megtorpant. Egyik évről a másikra persze lehetnek kis visszaesések, így például a halandóság 2015-ös romlás döntően az influenza számlájára írható, ám 2013-tól inkább a stagnálás jellemzi a várható élettartam alakulását. Azóta a férfiak születéskor várható élettartama 72,3 év körül, a nőké pedig 79,2 év körül ingadozott. E területen az európai viszonyoktól való elmaradás jellemzi az országot. És nem csak az osztrák színvonalhoz mérve, de a közép-kelt európai országok tekintetében is.

- A várható élettartamot három tényező egyértelműen befolyásolja, de ezek hatását nehéz elválasztani egymástól. Az életmód kérdése, az egészségügyi ellátórendszer kérdése és az anyagi viszonyok kérdése. A várható élettartam persze a múltban gyökerezik, hiszen az, hogy valaki korábban vagy később hal meg betegségben, az az elmúlt 5, 10, 20, 30 év életlehetőségeinek és életmódjának, és az ellátórendszer mindenkori működésének következménye. Az ember nyilván az egészségügyi rendszerre gyanakszik, vagy a megelőzés hiányosságaira, de arra is, hogy nem folytatódott, akadályokba ütközik a további életmódváltás.

Kollégáim elemzése szerint a megtorpanás a középkorúak és az idősek halandósági helyzetének stagnálásához köthető. A 45 év alattiaknál folyamatosan és erőteljesen javult a korspecifikus halandósági ráta. Javulás jellemzi a 45-59 éveseket is, ám e korcsoportban relatív elmaradásunk más országokhoz képest, például nem csak Ausztriához, de Szlovákiához képest is fennáll. Az idősebbeknél pedig megállt a halandóság javulása.

- A halálozások megközelítőleg 50 százaléka a szív- és érrendszeri megbetegedésekre vezethető vissza, és itt az elmúlt években csak lassú javulás történt. E területen nem csak Ausztriához, vagy az Európai Unió átlagához nem közelítünk, de a szlovákiai halandósági arányok is kedvezőbbnek látszanak. A legújabb Demográfiai Portréban részletesen foglalkoztunk a magyarok egészségi állapotával és egészségmagatartásával is. A népességcsökkenésről gondolkodva nem szoktuk eléggé hangsúlyozni, hogy ha évente nem 125 ezren halnának meg, hanem sokkal kevesebben, akkor nyilván másképp alakulna a népességszám is. Persze akkor növekedne az idősek száma, és bizonyára több lenne az ellátásra szoruló beteg is, de a várható élettartam javulásával együtt, ha nem is ugyanolyan ütemben, de növekedni szokott az egészségben leélt várható élettartam is. Vagyis az idősödés nem növeli automatikusan az ellátásra rászorulók számát.

- Van egy prognózisunk arra, hogy 2070-re 30 százalék körül lesz a 65 év felettiek aránya, de biztos vagyok abban, hogy 30 év múlva nem a 65 év lesz az a korhatár, amikortól az öregkort számoljuk. 15 évvel ezelőtt a magyarok a 65 évet tekintettek az öregkor határának, most pedig 68 évet. Nyugat-Európában pedig már 70 felett van több országban is az idős kor határát mutató szubjektív mutató. Az egészségben várható élettartam növekedésével kitolódik az idős kor határa.

- Magyarország egészen 2010-ig befogadó ország volt, azt követően indult el erőteljesen a kivándorlás, aminek növekedése ma is tart, de a növekedés dinamikája 2014 óta csökken. Bár az elmúlt 1-2 évben becsléseink szerint csökkent a kivándorlás növekedési üteme, de az nem azt jelenti, hogy a vándorlási egyenleg többletbe váltott volna.

Azt is látni kell ugyanakkor, hogy a kivándorlás Magyarországról sokáig sokkal kisebb volt mint más közép-kelet-európai országokban, és szinte mindegyik ilyen ország negatív kivándorlási egyenleggel rendelkezik. Mára azonban Magyarország arányaiban lassan közelíti a lengyel helyzetet, a romániai, vagy a balti országokat jellemző helyzettől viszont ebben a tekintetben nagyon messze vagyunk.

- Nem könnyű ezt a számot megbecsülni, de az új Demográfiai Portréban részletesen foglalkozunk a kérdéssel. A főbb fogadó országok tükörstatisztikái alapján készült becsléseink szerint a legutolsó évben 80 ezer fő körül volt azon magyarok száma, aki az Európai Unió főbb országaiba mentek. Ez a szám csak kicsit kevesebb, mint a 2-3 évvel ezelőtti nagyságrend. Emellett vannak visszavándorlók is.

- Németország és Ausztria esetében kíséreltük meg a visszavándorlás nagyságát megbecsülni. Azt látjuk, hogy ez az arányszám Németország esetében 60 és 80% közötti intervallumban mozgott, Ausztria estében pedig az adott év kivándorlóinak felét tette ki, és az arányszámok az utóbbi években valamelyest növekedtek.

A kivándorlók persze általában nem kivándorlóknak nevezik magukat, hiszen az ő elsődleges céljuk hazai anyagi helyzetük javítása, a pénzkeresés. Ha Magyarország javul a munkapiaci helyzet, azaz van munka és növekednek a bérek, és külföldről mérséklődik a húzóerő, azaz ha a külföldi munkavállalás anyagilag kevésbé attraktív, akkor természetes a visszavándorlás. A motivációkban ugyanis továbbra is meghatározó szempont az anyagi különbség, mennyit lehet külföldön keresni és ebből mennyit lehet félretenni.

- Ha a honosított állampolgárokat, a határon kívül született és állampolgárságot megszerzett magyarokat is ide számítjuk, akkor a bevándorlók száma valamelyes növekedett. Száma évente 40-45 ezer fő, és noha többségben vannak köztük a szomszédos országokból érkezők, szép számmal vannak kínaiak, ázsiaiak, ukránok, németek, és más EU-s állampolgárok is.

Korábban írtuk: 2070-re hatmillióra fogyhat a népesség - de milyen etnikai arányokkal a KSH által is elismert cigány baby-boom fényében?