Gyászos gyászmenetet tartottak Budapesten: a feketébe öltözött klímakihalók szimbolikusan mindent eltemettek, amire modern, élhető civilizációnk épül – mindezt Kendernay János LMP-elnök társaságában, írja a Mandiner, alább olvasható a beszámoló folytatása.
Klímavészhelyzet van, nem vitás – ahogy Greta Thunberg nyomán oly sokan, az Auróra törzsközönsége is gondolt egy nagyot, és nekiálltak jövőtemetést szervezni Budapestre. Az ő fedőnevük – ha már a pénteki (friday) napot lefoglalta Greta – azonban nem szombat (saturday) lett, hanem Extinction Rebellion, azaz szabadon fordítva Kihalási Lázadás. Ez egy 2018-ban szerveződő, többek között az Occupy-t és a szüfrazsetteket elődjeinek tekintő globális mozgalom, aminek természetesen van magyar ága is – elvégre Budapest világváros, és mint ilyen, magától értetődő, hogy a civil multiknak is legyenek itteni leányszervezeteik.
Így nem véletlen, hogy a Klímahét nevű globális kezdeményezés kapcsán szervezték meg az amúgy globális kezdeményezéshez csatlakozott fiatalok Budapesten a jövőnket gyászoló menetet, amin civilek és Kendernay János, az LMP társelnöke is részt vett. És akkor ezzel fel is soroltuk szinte az összes résztvevőt: ahogy az lenni szokott fb-eseményeknél, most sem ment el az előzetesen érdeklődők tíz százaléka sem, így esett meg, hogy a startnál alig lézengtek mások a fekete ruhás szolgálóleánynak öltözött szervezőkön kívül a Madách téren.
A műanyag cipős menet a Deák Ferenc és az Erzsébet tér érintésével a Szent István-bazilika elé vonult, rendőri felvezetéssel.
Megérkeztek a sötétben a világos Bazilika elé.
Itt látványosnak nem mondható módon, de jelképesen eltemették a jövőt és mindazokat a dolgokat, amelyekről úgy vélik, hogy szerepe volt a jövő tönkretételében. Ahogy a képeken látható, ezek között ott van a wc-papír,
ott vannak a magazinok,
ott van az angol wc,
ott van a pénz,
természetesen az űrkutatás (minek repkednek az emberek a légüres térbe, a halak sem sétálnak ugye a levegőn),
az internet (hát persze, haszontalan dolog, remélhetőleg el is tűnik hamarost, hiszen a globális akciókat postán is meg tudják szervezni),
és – ami engem leginkább a szíven ütött – a parlamentáris demokrácia. (Erről nincs fotó, annyira szomorúan groteszk, hogy pont a fiatalok nem hisznek ebben...) Utóbbi számomra érthetetlenül került a műanyagpalackok közé a koporsóba,
de biztos van benne logika, ha azt nézik, hogy a parlamentáris demokráciák mennyire nem tudnak gyorsan tenni a klímavészhelyzet ellenére, hiszen egyik napról a másikra nem tudják betiltani sem az autókat, sem a fosszilis energiahordozókat. Ezt – látván az arckifejezését – talán Kendernay János sem gondolhatta komolyan!
Magának a temetési menetnek az értelmét talán egy csapat még fiatalabb fiatal közül az egyik fogalmazta meg, aki a jövőt temető csoport háta mögül megjegyezte: „Minden szar, ami jó?”
A közvetett hatásról is elmond sok mindent, hogy sok turista sem igazán értette, mit keresnek a gyászos fiatalok a Szent István-bazilika előtt. Sokan talán turistaattrakciónak gondolták, ami – tekintve, hogy disclaimer nemigen hangzott el – összképét tekintve nem is állt messze az igazságtól.
Így természetesen járt a performansz végén a megérdemelt taps a fehérarcú fekete lepleseknek.
Sok tanulmány és még sokkal több veretes publicisztika és sírós-felhorgadós Greta-beszéd temeti a civilizációnkat, azt azonban talán még egyetlenegy tanulmány sem állapította meg, hogy mennyire fogja elveszteni fejét sok ember, amíg megmentjük a jövőt – mert változtatni biztos kell, de valószínűleg azon is, hogy ne a világ szegényebbik felét kizsákmányoló cégek cipőiben, cuccaiban és más kiegészítőiben tüntessünk a világ kizsákmányolása és a reménytelen jövő ellen.
Mert az minden performansz nélkül is sokkal hatásosabb és igazabb cselekedet lenne.
