A vádlott H. Istvánt szexuális erőszak bűntettében és testi sértés bűntettében találta bűnösnek a bíróság. Az ítéletbe beletartozik az eddig előzetesben és házi őrizetben töltött idő, és öt évre eltiltották a közügyek gyakorlásától. Az áldozat nem volt ott az ítélethirdetésen, a vádlott pedig végig zokogott - írja az Index.

A szerdai tárgyalásra házi őrizetből érkezett a Pesti Központi Kerületi Bíróságra, erre enyhítették ugyanis az előzetesét tavasszal. A tárgyalást lehajtott fejjel, a padlót nézve hallgatta végig, a zokogást egy percre sem hagyta abba, a bíró kérdéseire halkan motyogva válaszolgatott.

A férfi korábban beismerte bűnösségét, és lemondott a tárgyaláshoz való jogáról. A bíró viszont ezt elutasította, szerinte további vizsgálódás szükséges.

A vádlott H. István aznap egy munkahelyi buliban volt, ahol ivott is. Korábbi vallomásában azt mondta, sört, bort, pálinkát is ivott, nem számolta, mennyit. Azt állította, rosszul lett, ezért indult el haza biciklivel. Az aznapi iszogatása központi kérdés volt a szerdai tárgyaláson, mert a vádlott és ügyvédje az alkoholos befolyásoltsággal védekezett.

A bíróság két tanút is meghallgatott, aki ott volt az iszogatáson. A vádlottal a támadás idején együtt dolgoztak egy akvarisztikai nagykereskedésben, a férfi árufeltöltő volt, "jó munkaerő", jellemezte egyikük. A céges buliban látta, hogy a vádlott iszik, "jobb kedélyű volt, mint általában". Este kilenc és fél tíz között a férfi elköszönt tőlük, otthagyta a bulit, "felült a bringára, és eltekert". A tanú szerint a vádlotton

"Csendes, vidám, mindig jókedvű, evett és vigyorgott. Családos, gyerekes ember" - jellemezte a vádlottat egy másik tanú, aki szintén munkatársa volt a férfinak. Amikor a bíró megkérdezte, tudja-e a tanú, hogy a vádlott miért került bíróság elé, a vádlott halk zokogásban tört ki.

"István ezeken a bulikon Jägermeistert szokott inni, ez érdekes lehet. Ő mindig az első körben ment el haza" - jellemezte a tanú azt, hogy szokott a vádlott ezeken a céges bulikon viselkedni. Ő maga szilvapálinkával kínálta a vádlottat a támadás éjszakáján, de azt mondja, a vádlott nem az az iszogatós fajta, csak akkor ivott, ha kínálták.

A vádlott a bulit otthagyva a Jászberényi úton szegődött a futónő nyomába. Saját vallomása szerint nem tudta, miért ment utána, úgy fogalmazott,

A nő szerint futás közben egyszer csak megfogta a karját, lerántotta a földre, és azonnal erővel és hidegvérrel elkezdte ütni a fejét. Ösztönszerűen azonnal kiabálni kezdett, de emiatt – már a betonon fekve – újabb hatalmas ütéseket kapott a fejére, miközben a vádirat szerint a férfi azt mondta neki:

Túlélése érdekében ezért úgy döntött, hogy megpróbálja szóval tartani támadóját. Kiderült, a támadás előtt köszönő viszonyban voltak. A férfi munkahelye, az akvarisztikai nagykereskedés előtt M. Viktória gyakran sétált el gyerekeivel útban az iskolába, óvodába. A támadás alatt viszont a férfi a kérdésekre hazudott magáról: Petinek mondta magát, akinek nincs gyereke, és bántalmazott gyerekkora volt, holott a férfinak élettársa van, azzal pedig közös gyereke. A valótlanságoknak jelentőségük lehet: az ügyész kérdései alapján úgy tűnik, ez bizonyíthatja, hogy H. István tisztában volt azzal, mit tesz, ami kétségbe vonja az alkoholos állapottal való védekezés alapját is.

A férfi ezután az áldozatot és magát is lemeztelenítette alul, kétszer is megpróbálkozott azzal, hogy megerőszakolja a nőt, de nem volt merevedése, ezért aztán orális szexre kényszerítette, miközben az ujjaival próbált behatolni.

A támadásnak az áldozat férjének megjelenése vetett véget, odarohant és meglökte a támadót. A vádlott ruháját hátrahagyva menekült el a helyszínről a közelben lévő otthonáig. A táskájában egy kötél is volt, amely elmondása szerint a bolti dobozok összekötözésére szolgált. A rendőrök H. István kőbányai lakásához mentek, a férfit a ház kamrájában, a hűtő mögé bújva találták meg teljesen meztelenül.

A korábbi tárgyaláson a férfi a többi közt azt mondta, "nagyon röstelli" magát. "Nagyon-nagyon megbántam már, nem tudom, miért követtem el, mintha valami belém szállt volna, nem tudtam magamról. Hányingerem van magamtól, utálom magam, meg akarom ölni magam."

A szerdai tárgyaláson a bíróság két igazságügyi elmeorvosi szakértőt is meghallgatott. A vádlott szorongó, jellemző rá a túlzott perfekcionizmus és megfelelni akarás, az egyik szakértő szerint ezek mind alátámasztják, hogy "nem szándékos támadás volt, hanem betegségi, tehát amiről nem tehet".

Azt mondta a szakértő, mivel a vádlott kommunikált a sértettel, tudatos válaszokat adott, így nem lehet azt mondani, hogy ne lett volna valamennyire tudatánál. De az agresszivitás, a hiányos öltözékben menekülés mind zavart állapotra utal. Mindez pedig alátámasztja a szakértők szerint, hogy abortív részegségről volt szó. Ez egy átmeneti tudatzavarnak tekinthető, amiben akár egy-két kortytól, önhibáján kívül agresszív állapotba kerülhet, énidegen módon viselkedik valaki. Nincs tudatában annak, hogy felismerje, hogy cselekménye veszélyes a társadalomra, de nem teljesen tűnik el realitás észlelése. Itt felidézték a sértett vallomását, aki azt mondta, ő is látta, hogy "valami nincs rendben" a férfinál.

A szakértők szerint a támadás után ismerhette fel a férfi, hogy "Úristen, valami történhetett velem", de a támadás alatt hullámzó tudatzavar állapotában volt, egyetlen célja közben az volt, hogy vágyát kiteljesítse. Fennáll a lehetősége annak, hogy ha a jövőben iszik, újra ilyen állapotba kerülhet, vélték. Az is kiderült, hogy szokványos részegségről nem lehetett szó, mert alacsony volt a férfi véralkohol-szintje.

Ezután az egyik szakértő rámutatott a vádlottra: szerinte látni, hogy nem tudja feldolgozni a történteket, hiszen "borzasztó nagy, maró bűntudata van, ami most is látszik rajta". H. István közben hangosan zokogott, de tekintetét még ekkor sem emelte fel a padlóról.

Az ügyész perbeszédében azt mondta, az kétségtelen, hogy a vádlott véghezvitte a bűncselekményt, hiszen beismerte tettét, hogy brutálisan megverte az áldozatot, aki nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett. Hozzátette, ritka az ilyen ügy, mert ritkán merül fel a bíróságokon abortív részegség ügye. "Brutális, célszerűtlen, aránytalan támadás" volt, idézte fel egy tanú szavait. A sértetti vallomás szerint is az ütések erősek voltak és pontosak, mindig a szemére célzott, és a vádlott mindig úgy forgatta a testét, hogy ne lássa az arcát. Az ügyész kérte, hogy a bíróság a vádlottat mondja ki bűnösnek szexuális erőszak és súlyos testi sértés bűntettében.

Ezután a vádlott védője beszélt. Azt kérte, a bíróság vegye figyelembe, hogy a vádlott büntetlen előéletű és beismerte tettét, bocsánatot kért, "mardossa őt a bűntudat". Az elmeállapota nem tette lehetővé, hogy tudatában legyen annak, mit csinál, de a védő szerint a kóros ittassága az oka annak, hogy megtette, így ez is enyhítő körülmény lehet.

A védő szerint köztudott, hogy a szexuális bűnözőket "nem szeretik a börtönökben", ezért aztán az elítéltek ilyenkor próbálják eltitkolni, miért kerültek oda. H. István viszont szerinte szerepelt a médiában, így ha őt elítélik, mindenki tudja fogja róla, miért. A védő a vádlott felmentését kérte.

H. István szavait az utolsó szó jogán alig lehetett érteni, mert sírógörccsel küzdött.

"Nagyon sajnálom, ami történt. Ennek nem szabadott volna megtörténnie, nem tudom meg nem történtté tenni. Szeretnék felébredni ebből a rémálomból" - mondta.

A bíró ezután beléfojtotta a szót. A férfit négy és fél év fogházra ítélték. Az ítélet indoklásában a bíró azt mondta, nem az volt kérdés, hogy ki követte el a cselekményt, hiszen a vádlott is beismerte tettét, és a sértett is felismerte támadóját. A bíró emlékeztetett a tanú- és szakértői vallomásokra, hogy a férfinak példaértékű viselkedése volt a támadás előtt, megbízható munkaerő volt, és korábban nem volt semmilyen kezelés alatt.

A bíró kiemelte, hogy az ügy alfája és omegája az, hogy lehet ítéletet mondani a vádlott felett, ha kóros állapotban volt a támadás ideje alatt. H. István viszont az indoklás szerint önhibájából lett ittas, ő döntött úgy, hogy iszik, így ez nem mentesíti, mert ez hozzájárult a bűncselekmény elkövetéséhez. Ez a bíró szerint súlyosbító körülmény.

Az ítélet ellen az ügyész és védője is fellebbezett. Az ügyész súlyosítást, a védő pedig enyhítést kért, így az ítélet nem jogerős.