Több alkalommal is lehetett már innen-onnan hallani Bodrogkeresztúrról abban az összefüggésben, hogy egyfajta zsidó zarándokhellyé vált az évek folyamán, de a kulisszák mögé a helyieken kívül nem sokan láttak be. Eddig a pillanatig. Ugyanis a helyzet olyannyira eszkalálódott, hogy portálunk olvasói kerestek meg minket, mintegy a nyilvánosság felé fordulva, hogy elmondják tapasztalataikat. Ezért személyesen látogattuk meg a települést, ám mielőtt belekezdenénk riportunkba, érdemes körüljárnunk, egészen pontosan mi is az a haszid zsidó irányzat, mely jelen van a településen, ugyanis sokat segít majd a későbbiek megértésében.

A haszidizmus egy 18. században kialakult zsidó mozgalom, alapítója Jiszráél ben Eliezer Baál Sém Tóv rabbi (1698-1760), aki Medzsibozs-ban (Miedzyboz, ma Ukrajna) telepedett le. Ő volt az, akinek tanításai alapján összefoglalták négy alapeszméjüket, melyek a következők:

Mélyebben nem kívánunk belefolyni, jelen írásnak nem célja az átfogó vallási, teológiai megalapozottságú elmélyedés, azonban a fentebb kifejtett pontok közül a második különösen érdekes. A mindennapi életük során nem a Tóra tanulmányozása a fő, hanem lefordítva, a mulatozás, az öröm és a tánc, amihez rengeteg alkohol is társul, s ennek issza a levét a kis Bodrog-menti település is.

Rendben, de mégis hogy kerül oda ennyi haszid, miért pont ezt a települést választották találkozóhelyül? - tehetnénk fel jogosan a kérdést.

Egész pontosan úgy, hogy 1851 és 1925 között élt a faluban egy rabbi, név szerint Reb Steiner, akit nemes egyszerűséggel azóta is „csodarabbi” megnevezéssel illetnek, hiszen azóta élénken él a világzsidóság kollektív emlékezetében számos hozzá köthető csodás tett. Nincs itt semmiféle túlzás, ugyanis világszerte hirdetik zsidó érdekeltségű turisztikai cégek, „nem is vagy igazi zsidó, ha nem zarándokolsz el Bodrogkeresztúrra”, ők pedig nem restek, az év minden napján jönnek. Éjjel és nappal is. Egyre többen. És vásárolják is az ingatlanokat, becslések szerint Bodrogkeresztúr legalább 1/3-a már a tulajdonukban van, a magyarok pedig sorra adják el házaikat, költöznek el. Valóban, mi is rengetek eladó ingatlant láttunk. A megvásárolt ingatlanokkal egyébként túl sokat nem kezdenek, benövi a gaz, omladozik, jelentősen rontja a település látképét, de a haszidoknak megfelel, egy-egy ilyenben megszállnak akár 50-en is. Idegenforgalmi adót persze nem fizetnek, mondván, ez „csak családi vendégség”.

Egyébként a jelenkorban élő magyarok is ismerik a „csodarabbi” tetteit, azt is állítják, minden bizonnyal nem tetszene neki az, amit kései utódai művelnek. Ebben nem kívánunk állást foglalni, a kérdés inkább az, van-e olyan rabbi napjainkban, aki visszásnak tartja, amit művelnek. Ilyenről nem hallottunk még.

De mégis mi folyik Bodrogkeresztúron? Térjünk végre rá.

Tehát aki Bodrogkeresztúrra kíván látogatni, annak valószínűleg olyan szürreális látvány tárul a szeme elé, amelyet maximum Budapest belvárosának egyes részein láthat, de még ott sem ilyen mértékben. A település ugyanis hemzseg a haszid zsidóktól, és ez most nem valamely "légből kapott antiszemita túlzás", hanem a kőkemény valóság. Valószínűleg még maga Vágó István is beleszédülne a látványba, hiszen, ahogy majdnem napra pontosan két éve mondta: "...nehezen viselem a kaftános-pajeszos-kalapos zsidók látványát, nem hatnak meg szertartásaik, és semmi közösséget nem érzek velük. És nem is akarok."

Miután kiutaztunk a helyszínre, számos helyi lakossal beszélgettünk (akik értelemszerűen mindannyian nevük elhallgatását kérték), hogy érdeklődjünk a kialakult helyzetről. Rettenetesen szomorúan hallgattuk a lesújtóbbnál lesújtóbb híreket, miként bolygatja fel a település nyugalmas életét a zsidó zarándokok tömkelege. Természetesen alapjáraton azzal, hogy egy település vallási zarándokhellyé válik, semmi gond nincsen (a keresztény világban tökéletesen működik ez), ám itt sajnálatos módon nem szimplán csak erről van szó.

A haszidok szokásai, különös, érthetetlen viselkedésük mind-mind kultúra- és tájidegen Bodrogkeresztúr lakosságának számára, amely abból eredeztethető, hogy a zsidók látványosan elkülönítik saját magukat és antiszociálisan viselkednek. Jó részük természetesen nem tud magyarul, de éreztetik minden egyes "gójjal", hogy ők messze felettünk állnak, és lényegében minden megengedett a helyi őslakossággal szemben.

Például forgalomra fittyet hányva keresztül-kasul az úttesten szambázni, olyan helyekre parkolni, ahová nem lenne szabad, mivel akadályozzák a forgalmat, féktelenül mulatozni, hangoskodni. Több helyi lakos is elmondta a Kuruc.infónak, hogyha valami nem tetszik a haszidoknak, a fiatalok fogják és egyszerűen leköpik a magyarokat, illetőleg többen elmeséltek egy történetet is, miszerint a helyi boltos hölgyet szexuális aktusra szerették volna rábírni némi pénz ellenében.

"Persze nem mindegyikük ilyen, ritkábban lehet találkozni normálisokkal is, inkább az idősebbek közül" – teszi hozzá a helybéli hölgy lakos, aztán gyorsan leszögezi, hogy ha ez így megy tovább, akkor "mi itt ebbe belepusztulunk".

Ha valakinek távolinak tűnik ez így, akkor megpróbáljuk szemléletesebben megtalálni a módját, hogy megértse. Bizonyára mindenki járt már Budapesten, azon belül is a Deák téren, a köztudatban „bulinegyedként” elhíresült területen, mondjuk egy péntek vagy szombat este. Hangoskodó, randalírozó részeg fiatalok, sok köztük a külföldi. Ugye meglehetősen zavaró volna, ha valaki közvetlen lakhelyén tapasztalna hasonlót? És hétfőtől vasárnapig, lényegében a nap 24 órájában.

Nos, a bodrogkeresztúriak ezt kénytelenek megtapasztalni napi szinten. Jellemző, mikor alig néhány perce voltunk a faluban, ki sem szálltunk még, autónkkal éppen a zsidó temető felé igyekeztünk, szembejött egy luxusterepjáró. Sofőrjéből csak a kalapját és pajeszát láttuk, a döcögős kis hegyi úton úgy jó 70-80 km/órás sebességgel, a kormányt egy centiméterre sem odébb húzva, lélekjelenlétünkön múlt, hogy nem lett baleset. Sofőrünk meg is jegyezte, hogy pedig az ő autója a drágább. Erre a hátsó ülésen utazó olvasónk, ki körbevezetett minket, csak annyit felelt, "ugyan, ez nem érdekli őket. Mind-mind bérelt autók, ha összetörik, ha árokba hajtanak, ott hagyják, ahol megállt, és bérelnek másikat. Pénzük van rá, ugyanis az is előfordul, hogy Ferihegyről jönnek le taxival."

Áprilisban lesz a "zarándokok" legnagyobb ünnepe, információink szerint már 30 ezer érintett regisztrált, mi is nagy érdeklődéssel szeretnénk visszalátogatni a településre.

Egyébként a temetőbe nem engedtek be minket, így nem tudtunk megtekinteni a „csodarabbi” sírhelyét, egy őrbódé van kihelyezve mellé, és módszeresen be van kamerázva a bejárat.

A kérdés már csak az, és alighanem olvasóinkat is ez érdekli leginkább: volt-e bármiféle következményük a sorozatos szabálysértéseknek, törvényi kihágásoknak valaha? A helyiek elmondása alapján soha. Természetesen a következő kérdés költői: miért nem…?

Ennek megválaszolását olvasóinkra bízzuk, Bodrogkeresztúr lakosságának pedig kitartást kívánunk ehhez a rendkívül embert próbáló helyzethez. Őszintén reméljük, hogy a helyzet megoldódik majd, elvégre a Világörökség egy gyönyörű tájegysége sokkal kedvesebb annál, minthogy elveszítsük azt.

Tornyi János - Ábrahám Barnabás - Kuruc.info

Korábban írtuk: Zsidók ezrei lepik el Bodrogkeresztúrt, hiába mondják nekik a helyiek, hogy menjenek vissza oda, ahonnan jöttek