„Konkrétan tartok attól, hogy lehetnek majd olyan térségek, ahol a településeken megbomolhat a közrend, és egészen fatális véletlenek is okozhatnak egészen komoly problémákat – erre fel kell készülni.” Forgács Istvánt (jelenleg a kormánynak dolgozó cigány cigányügyi szakértő, aki kedvenc Áládárunk szerint kápólelkű áruló, mert nem mindenért kizárólag a magyarokat hibáztatja - a szerk.) kérdezte a Mandiner arról, hogyan éli meg a "roma" közösség a járványt: számos jó példát lát az együttműködésre, ugyanakkor aggódik az iskolából kieső gyerekek miatt, és már jó előre a következő tél kihívásaira készítené fel a lakosságot és az illetékeseket. Alább a beszélgetés a járványhelyzet fokozta feszültségekre figyelmeztető részletekkel, és mivel az interjú nem hosszú, a teljes kontextus kedvéért közöljük a kézmosós, szájmaszkos és tanulós részleteket is, elvégre sokak számára ezek az igazán egzotikus megállapítások.
 Fotó: Földházi Árpád / Mandiner |
Hogyan érinti a szegregátumokban élő cigányságot a koronavírus – gondolok itt a szoros családi életre, a higiéniás körülményekre, a hatóságokkal ápolt kapcsolatra.
A cigány közösségek túlnyomó többsége fegyelmezetten, de fokozatosan növekvő aggódással figyelte sokáig, hogy mi történik az országban és körülötte, de ez a fegyelmezettség lassan sajnos egyre inkább felbomlik. Ennek oka leginkább az, hogy sok helyi roma vezető vagy roma hangadó még mindig nem fogja fel, hogy mennyire fontos lenne ebben a helyzetben higgadtan és nyugodtan értékelni a kialakult helyzetet, és olyan információkkal ellátni a helyben élőket, amelyekre nyugodtan hagyatkozhatnak. Komoly felelősségük van sokaknak abban, hogy a roma közösségekben most messze magasabb a rémület (kivéve azok esetében, akik immunisabbak az immunisok között - a szerk.), mint a nem cigányok körében, és ez sajnos kihat majd a továbbiakra is.
Mennyire jutnak el az információk a cigány közösségekhez?
Több helyről érkezett már jelzés, hogy a helyi cigány közösségek nem a hiteles forrásokból szerzik az információkat, vagy éppen nem jól értelmezik azokat, és utána nagyon sokféleképpen reagálnak – a kollektív pánik ugyanúgy megjelenik, mint az, hogy azonnali és teljes körű segítséget várnak a helyi polgármestertől, kormánytól, mindenkitől. Ugyanakkor arra is számos jó példa van, hogy helyi összefogással segítenek egymásnak, több településen például szájmaszkokat varrnak, de folyamatosan nő azoknak a településeknek a száma is, ahol segítik egymást: bevásárolnak, vagy éppen megosztják egymással mindazt, amijük van.
A kézmosás fontosságát úgy vélem, megértették, ezt nem hiába sulykolta a kormány és mondja el minden nap minden lehetséges médiafelületen, sőt, nagyon sok településen vannak felelős roma vezetők is, akik folyamatosan arra hívják fel a figyelmet, hogy maradjanak otthon.
Gazdaságilag hogyan hatnak a körülmények, intézkedések a cigány közösségekre?
Tény az is, hogy több tízezer család megélhetése került veszélybe azzal, hogy a fővárosból és az ország nyugati feléből kénytelenek voltak hazatérni az elmúlt hetekben a keresők, akik viszont most a falvakba, szegregátumokba szorulnak, és nem tudni, mikor dolgozhatnak legközelebb. Pontos szám nincsen, de egyre nő azoknak a településeknek a száma, ahol a helyi cigány közösség arra panaszkodik, hogy a helyi településvezetés nem segít rajtuk, nem ad támogatást, vagy hogy nincsenek megfelelően tájékoztatva. Ezek között a települések között több olyan is van már, ahol erőszakosabban is felléptek egy-egy esetben olyanok, akiknek a gondjára, nehézségére nem tudott megfelelő vagy elégséges megoldást kínálni a helyi településvezetés. Ezeken a helyeken megmarad, illetve nőni is fog valószínűleg a társadalmi feszültség. Ezek a települések elsősorban nyilván a cigányok által nagyobb számban lakott megyékben, térségekben találhatók, ahol véleményem szerint néhány héten belül érdemi előkészületek kellenének majd arra, hogy az egyes társadalmi feszültségeket, konfliktusokat kezelni lehessen.
Mennyire lehet sikeres a cigányság esetében a távoktatás? Kapott-e visszajelzéseket arról, hogy milyen eredményei vannak ennek?
Azokon a helyeken, ahol korlátozottan állnak rendelkezésre a digitális oktatáshoz szükséges feltételek, ott biztosan vannak és lesznek további gondok is. Ez vonatkozik azokra a térségekre, ahol a szolgáltatók még mindig csak gyenge minőségben kínálnak internetet, illetve azokra a családokra, ahol nincsenek megfelelő eszközök a tanuláshoz. Hiába van okostelefon nagyon sok helyen a cigány családok körében is, azon rengetegen még mindig csak az üzenő és videotelefonáló funkciókat használják, és ezeken a készülékek nem igazán alkalmasak arra, hogy tananyagokat töltsenek le és fel azokon keresztül. Óvatos becslések szerint is úgy vélem, hogy 30-50 ezer gyermek is lehet akár az, akiknek a gyakorlatban komoly kihívás lesz teljesíteni ezt a félévet, és azzal magát a 2019-2020-as tanévet is. Sajnos még annál is jelentősebb mértékben jelentkezik a lemorzsolódás és a korai iskolaelhagyás veszélye, mint ahogyan az eddig jellemző volt, ez pedig azt jelenti, hogy nagyon sok cigány és hátrányos helyzetű gyereknek lesz komoly nehézség a felsőbb osztályba lépés. És azok a leginkább veszélyeztetettek, akiknek a következő hónapokban be kellene fejezniük az általános iskolát, vagy éppen a szakközépiskolát. Ebben mindenképpen jó lenne majd egy tisztább és átfogó képet kapni májusban, addig csak feltételezések, illetve saját személyes tapasztalatok vannak.
Vannak, akik ilyen esetekben a migránsokat avagy a zsidókat nevezik meg a vírus terjesztőiként. Hallott-e olyat, hogy cigányokat értek ilyen vádak? Romániából például a Facebookon lehetett látni ilyesmit.
Néhány őrült mindig tudja, hogy pontosan milyen összeesküvés eredménye is egy-egy világméretű nehézség vagy tragédia, és sajnos én is láttam olyan véleményeket, hogy a mostani járványt is mindenféle titkos megállapodás és akció hozta ránk. A cigányokat hibáztató felvetést még nem láttam, remélem, nem is lesznek ilyenek a jövőben sem.
Hazai, főleg ellenzéki megszólalók az alapjövedelem bevezetését javasolják. Mit gondol erről?
Nem értek egyet azzal, hogy most azonnal alapjövedelem jellegű segélyezési program induljon. És nem azért nem, mert én magam ne látnám, hogy milyen sokaknak lenne most szükségük ilyen segítségre. Hanem azért, mert úgy vélem, addig, amíg van bármilyen más típusú segítségre lehetőség, akkor addig azokkal kell élni. Kimondottan örömmel vettem például, hogy Nagy István agrárminiszter teljes mértékig nyitott arra, hogy segítsen közvetíteni a munkavállalókat kereső gazdák és tavaszi munkákban dolgozni akarók között. A tavaszi munkák miatt kell a munkaerő a földekre: ez sok cigány embernek is lehetőség lenne most arra, hogy néhány hónapig pénzt keressen, miközben mindannyian reménykedünk, hogy az ősz kezdetére újra teljes erővel működhet a gazdaság.
Milyen egyéb megoldási lehetőségek léteznek?
Nagyon jó példa Hajdúhadházon, hogy szociális földprogram jelleggel a település vezetése abban próbál meg segíteni, hogy a családok legalább annyi zöldséget és gyümölcsöt meg tudjanak termelni maguknak, ami segíti az élelmezési gondjaikat. Biztos vagyok abban, hogy számos más település is próbálkozik valami hasonlóval. Láttam az Országos Roma Önkormányzat javaslat-csomagját, amit néhány napja küldtek meg a kormányzatnak, és amiben kimondottan jó javaslatok szerepeltek. Többek között kérték, hogy az egészségügy és az oktatás témakörében segítsen a kormányzat az egyes nehézségekkel megküzdeni – nagyon kellene az ingyenes és nagy teljesítményű internet a legkisebb falvakba is, mint ahogyan kellenének megfelelő technikai eszközök is. Nagyon kellene, hogy kiemelt figyelmet kapjanak az idősek, betegek, valamint a babát váró, illetve nemrég babát szült nők és a családjaik. Nagyon kellene, hogy a hazai és a nemzetközi nagyvállalatok most megtalálják ezeket a csoportokat, és próbáljanak segíteni. Ha megteszik, azzal a kormánynak és a teljes magyar társadalomnak tennének hatalmas szolgálatot.
Most még persze az események elején vagyunk. Számít a helyzet eszkalálódására, a társadalmi feszültségek növekedésére? Mit lehet majd tenni, ha oda jutunk?
Az biztos, hogy a komoly gondok majd az őszt követően jelennek meg, erre is fel kellene készülni előre. Ehhez kapcsolódóan jegyezném meg, hogy miközben az alapjövedelem típusú segélyezéssel most nem értek egyet, a november-február időszakra kimondottan szükségesnek tartanám, hogy a kormányzat dolgozzon ki valamilyen egyedi támogatási programot a legszegényebb családok számára, akár közvetlen pénzforrásokat is felkínálva. Ugyanúgy fontosnak tartanám, hogy valamilyen krízis akciócsoportot is felállítson a kormányzat, amelynek tagjai a konfliktusokkal, feszültségekkel terhelt településeken segíthetnek majd megőrizni a nyugalmat, a helyi párbeszédet, valamint a helyi közfeladat-ellátók megbecsülését és motiváltságát. Úgy vélem, ez csak a következő hónapokban fog igazán igényként, sőt, gyakorlatilag szükségként felmerülni. Konkrétan tartok attól, hogy lehetnek majd olyan térségek, ahol a településeken megbomolhat a közrend, és egészen fatális véletlenek is okozhatnak egészen komoly problémákat majd – erre fel kell készülni. Fel kell készíteni a rendőröket, a védőnőket, a települések vezetését, az egészségügyi dolgozókat, miközben a helyi roma és hátrányos helyzetű közösségeket nyugalomra és együttműködésre kell sarkallni.
Elképzelhető, hogy súlyos mértékben eszkalálódik a probléma?
Sajnos igen, a legrosszabb forgatókönyvekre is fel kell készülni, és a lehető leggyorsabban.
Nyugaton is aggódnak: Cigánypusztítóvá terebélyesedő északkelet-magyarországi járványtól retteg a Reuters
Érnek a feszültségek:
