A „white flight” az, amikor egy korábban nyugodt, békés és kiváló közbiztonsággal bíró, fehérek által lakott környékre elkezdenek beköltözni feketék, latinók, hozva ezzel a lakókörnyezet teljes átalakulását. Drasztikusan eltérő kulturális szokásokat, életmódot, és természetesen a rossz közbiztonságot, minek következtében a fehérek először egyre ritkásabban, majd exponenciálisan növekedve tömegesen költöznek el. Így éveken belül a környék etnikai, kulturális arculata totális mértékben megváltozik.

Természetesen ez nem csupán amerikai sajátosság, Európa-szerte létezik, így hazánkban is. Történetesen van „szerencsém” egy ilyet nyomon követni, ami az elmúlt hónapokban vette kezdetét, ugyanis több lakóval is beszéltem, éspedig Esztergomban zajlik a helyi „white flight”.

De pontosan mi is történik?

Úgy bő két hónappal ezelőtt, Esztergom kertvárosában leégett egy önkormányzati tulajdonú sorház, egy régi major épület. Már évek óta illegális lakásfoglaló cigányok árasztották el, és termelték maguk körül a szemetet, azt beszélik, egy helyi kínai üzlettel megállapodtak, hogy ők elviszik a szemetet, és „tárolják valahol” (ez volt a major épület töve), cserébe pedig kapnak színesfémet, melyet aztán értékesítenek. E mellett törvényellenesen üzemeltettek autóbontót is az épületek mellett.

A tűzesetre pedig úgy került sor, hogy természetesen lopták az áramot, ami nyilván tűzveszélyes volt, több alkalommal figyelmeztették őket, baj lesz, és lett is. No, olyan nagy azért mégsem, mert az esztergomi önkormányzat a korábbi illegális lakásfoglalókat, akik az évek alatt több millió forintos közüzemi tartozást halmoztak fel, négy, azaz 4 órán belül betelepítette a közeli Szalézi Lakótelepre. Nagyjából 10 cigány családról van szó, számuk pedig legalább 60-70 fő, ha nem 100.

A lakótelepiek kálváriája pedig itt kezdődött meg. A környéket úgy kell elképzelni, mint egy rendezett, nyugodt és békés helyet, ahol ugyan panelházak sorakoznak, és néhány tömb az önkormányzati cég tulajdona. Játszóterek, zöld felületek teszik üdévé a „szaléziek” életét, de ez már csak múlt idő.

Az új jövevények ugyanis hamar hozzáláttak korábbi életmódjuk folytatáshoz, fogalmazzunk úgy, itt is elkezdték megélni „a más kultúrát”. Nevesítve, a szemétlerakó úgy nézett ki napokon belül, akár egy trágyadomb, az épületek mögött megjelentek a roncsautók, egy Suzukit csak azért tartottak a parkolóban, hogy a színesfémeket abban tárolják, és kora reggeltől estig megkezdődött a „dáridózás”.

A magyar lakók aláírást is akartak gyűjteni azért, hogy költöztessék el a cigányokat, de végül letettek erről, mert úgy látták, semmi értelme. Az önkormányzat annyi tanáccsal látta el őket, ha bármi atrocitást tapasztalnak, azt dokumentálják, vegyék videóra, küldjék el nekik, és majd ők intézkednek. Kérdezem én, mennyire életszerű, hogy egy 50 kilós anyuka majd nekiáll kamerázna az öt-hat, fejenként 100-120 kilós cigánybűnözőt „másságának megélése” közben?

De történek olyan esetek is, hogy a cigánygyerekekre rászóltak, lehetőleg ne a parkoló autók között futkossanak, ha egy mód van rá. Nem, hogy nem fogadták meg a kérést, de bosszúból össze-vissza karistolták a kocsikat. Kirívó történés volt továbbá, hogy húsvét alkalmával halotti tort tartottak, akkor aztán napokon keresztül nem tudtak aludni az emberek, kitelepültek a házak közé, a motorháztetőkön a sör, mint holmi bárpulton, gitároztak, énekelnek, sírtak-ríttak – nesze neked kijárási korlátozás.

És, hogy mit csinál a rendőrség, ha már az önkormányzat láthatólag semmit? Nagyjából ugyanazt. A lakók szerint lényegében egy rendőr van, aki, ha kell, bátran szembeszáll a cigányokkal, de a többiek félrenéznek, nem foglalkoznak az esettel. Hogy is tartja a mondás? „Amíg vér nem folyik”. Az még ugyan nem folyt, de tényleg az kell hozzá, hogy valami történjen?

A panelokban többségében családok élnek, akik békére és nyugalomra vágynak, és sajnos el is indult a tragikus „white flight” folyamat, többen már új albérlet után néztek, és egyre többen követni fogják őket. Tehát a magyarok elkezdtek elköltözni a Szalézi Lakótelepről. Minden jel arra mutat, hogy elcigányosodik a lakótelep. Azt mindannyian tudjuk, kedves olvasóinkkal egyetemben, mi jelentene megoldást. Egy, a normalitás talaján álló, magyar érdekű rendszer és kormány rövid úton oldaná meg a problémát, egész egyszerűen azt az elvet követve, hogy a becsületes emberek védelmében lépne fel, a destruktív, beilleszkedni képtelen elemeket pedig elkülönítené, de ma nem ez a helyzet.

A valóság azonban az, a lakóknak ezt kivárni nincs idejük, úgyhogy nem is igazán tudom megnyugtatóan lezárni cikkemet. Biztos, hogy fogunk még foglalkozni az üggyel, egyfajta közös gondolkodásra hívok mindenkit, a realitásokból kiindulva milyen módszerekkel tudjuk a gyakorlatba átültetni a nemzeti szolidaritás eszmeiségét, miszerint minden magyar felelős minden magyarért…

Lantos János – Kuruc.info

(Fotók: Elemi.hu)