Ha Bíró nyert volna, nem csak egy rasszista indulatú ember került volna be a parlamentbe, hanem egy olyan ember, aki elég egyértelműen részt vett abban, hogy egy kis csapat valódi fejlesztés helyett magára költött 50 millió forint EU-s támogatás egy jelentős részét. A kormánypropaganda ugyan csak a ki nem fizetett varrónőkről harsogott, de személyesen tájékozódtam az ügyről és emiatt azt ennél jóval súlyosabbnak tartom. A „szociális szövetkezetezés” 2014-2015-ben gyakori fideszes elkövetési mód volt és a vizsgálataim alapján ez a történet is alkalmas lett volna egy Korrupcióinfó illusztrálására. Emiatt én ennek a jelöltnek csak annyit segíthettem, hogy, nem beszéltem róla nyilvánosan, de a pártelnököket tájékoztattam arról, amit megtudtam.

Hadházy Ákos addig küzdött a hazug közmédia ellen, míg végül olyanná nem vált, mint ők. Hadházy semmilyen információval nem keresett meg Bíró Lászlóval kapcsolatban engem, mint pártelnököt, ennek ellenére Bíró László lehetőséget adott Hadházy Ákosnak, hogy az otthonában betekintsen minden olyan iratba, amibe szeretne, és kérdéseket tegyen fel minden őt érdeklő témában. Képviselő úr a kampányhajrában el is látogatott Bíró Lászlóhoz, majd 20 perc kérdezősködés után megnyugodva távozott, nem véletlenül, hiszen Bíró Lászlónak nincsenek korrupciós ügyei. Az ellenzéki aktivisták ellenben csalódottak voltak, hogy Hadházy úr mindössze ennyi időre látogatott a választókörzetbe, ahol semmilyen módon nem vett részt az ellenzék kampányában. Pedig szükség lett volna rá, hogy – ahogy én – ő is végigjárja a választókörzet összes települését.