Kilépett a Jobbikból Samu Tamás Gergő, a párt korábbi parlamenti képviselője, megyei elnöke, jelenlegi megyei képviselő - értesült az Origó. Információik szerint az utóbbi időben megromlott a viszonya a Gyurcsánynak hízelgő Jakab Péter pártelnökkel. A szervezet ezzel egyik külpolitikailag is meghatározó képviselőjét veszítette el - írja a fideszes lap.
Zoom
Samunak már hónapokkal ezelőtt megromlott a viszonya Jakab Péterrel és a pártvezetéssel, a pártelnök bizalma mostanra teljesen elfogyott a képviselővel szemben. A távozó politikus egyébként a Jobbik delegáltja volt az Európa Tanács Helyi- és Regionális Önkormányzati Kongresszusában, ahol bizottsági alelnöki tisztséget is szerzett. Ezzel a baloldali párt a nemzetközi színtéren is egyik fontos emberét veszítette el. A szervezetben csak négy politikust jegyeztek nála magasabban külügyi területen: Gyöngyösi Márton uniós képviselőt, Lukács László Györgyöt, az EBESZ parlamenti közgyűlési tagját, és az Európa Tanács Parlamenti Közgyűléséből Brenner Kolomant és Dudás Róbertet.
Samu Tamás Gergő a párt még néhány megmaradt radikális politikusainak egyike volt. Az őszödi beszéd után kirobbant megmozdulások egyik aktív résztvevője volt. Bár 2010-ben listáról bekerült az Országgyűlésbe, mivel kiderült, hogy az utcai harcok során a rendőrséggel is összetűzésbe került, egy évvel később lemondott parlamenti képviselői mandátumáról.
Az utóbbi időben több alkalommal is elégedetlenségét fejezte ki a Jobbik politikájával szemben. Miután a párt csúfosan leszerepelt a tavalyi uniós választáson, közösségi oldalán üzent a vezetésnek. Legutóbb, a baloldal jelöltjének, a jobbikos Bíró Lászlónak a vereségével végződött borsodi időközi választás után azt írta, a voksolás eredménye megmutatta, hogy a Jobbiknak nem kell mindenkivel közösködnie. "A lényeg viszont, hogy bebizonyosodott: a mindenáron mindenkivel mindig összefogás önmagában egy nagy büdös semmi" - fogalmazott a politikus.
Samu most Fb-bejegyzésben magyarázta el döntésének okát - és próbálta megindokolni azt is, miért csak most került rá sor, évekkel az árulás után:
KILÉPTEM
Valóban igaz a hír. A múlt héten benyújtottam kilépési nyilatkozatomat a Jobbik választmányi elnökéhez. 17 évesen léptem be a pártba, 17 évig voltam tagja, és a Jobbik is 17 éve alakult párttá.
Aki ismer, már talán azon is csodálkozott, hogy eddig tag maradtam. Utólag visszagondolva, én is. Miért éppen most? Azért mert adtam az új elnökségnek – biztosan naívan – egy kis időt. Igaz már az indulás se volt reménykeltő, de 10 hónap telt el, és Gyöngyösi meg Jakab egy 20 százalékos pártból 7 százalékos pártot csinált. Elég volt.
Csak halkan jegyzem meg, tavaly ősszel Békés megyében és Szarvason, valamint a környéken a Jobbik régi, normális, jobboldali üzeneteivel mi 14 százalék feletti eredményt értünk el. Ez a hagyományos, normális Jobbik. Gyöngyösi és Jakab „eredménye” jó esetben is csak 7 százalék.
Mi beszéltünk a közbiztonság problémáiról, a megélhetési gondokról, az elvándorlásról és a nemzetpolitikáról. Ha tetszett, ha nem, én a piacokon és fórumokon nem védtem a CEU-t, elleneztem a tömeges, kontrollálatlan bevándorlást, és kiálltam határon túli testvéreink mellett. A világnézetemet én nem cserélem le csak azért, mert aktuálpolitikailag ez tűnik kifizetődőnek. A világnézet nagyjából állandó. Persze finomul, módosul, változhat. De nem hirtelen és nem ennyit.
A Jobbik egy üres, tartalom nélküli párttá vált, amelynek vezetői sokszor nagyon profinak képzelik magukat, de nem tűnik fel nekik, hogy rossz irányba mennek. Kapitányként megbuktak. Ömlik a víz a raktérbe, és már a legénység is távozott. Ők csak tekerik a kormányt, de nem látják, hogy szélcsend van, nincs vízmozgás, és a vitorlák is be vannak vonva.
Orbán Viktor örülhet, hogy ilyen ellenfelei vannak. Néhányuknak talán marad parlamenti mandátumuk, vagy fontosnak mutathatják magukat Brüsszelben, de valójában már nem sokan kíváncsiak rájuk. Én se.