A néppártosodást a vég kezdetének, Gyöngyösi Márton elnökségét pedig a Jobbik végének tartja Murányi Levente, a párt egykori alelnöke, aki szerint a Jobbik már csak a pénzről szól – és ha lenne is olyan, aki alkalmas vezetni, már nem lenne meg a mag, amelyikre építhetne.
 Fotó: Fb |
Nagy port kavaró interjút adott a Magyar Jelennek Murányi Levente, a Jobbik egykori alelnöke, aki 2005 óta volt a párt tagja, ám Gyöngyösi Márton elnökké választásakor annyira kiakadt, hogy a lapnak egyenesen CIA-ügynöknek és nemzetárulónak nevezte az új pártvezetőt. Ezzel egyébként előállt az a paradox helyzet, amely optimista értékelések szerint éppen az arany középutat, a pesszimisták szerint pedig a politikai senkiföldjét jelentheti a párt számára. Tudniillik, hogy jobbközépről a 2010-es évek elején ismert botrányait olvassák Gyöngyösi fejére (amitől ekkortájt még a baloldali véleményformálók is elhatárolódtak), köztük a zsidó származású képviselők listázásának ötletét és a most különösen érzékeny témát, az orosz megszállás és annexió legitimálását (ezt utóbb a Válasz Online-nak adott interjújában a magyar érdekek képviseletével magyarázta). A Jobbik egykori keménymagja viszont éppen a néppártosodást nehezményezi, köztük az 1956-os forradalmár, mondhatni ősjobbikos Murányi Levente is, írja a Mandiner.
A szócsatába vehemensen becsatlakozott Szotyori-Lázár Zoltán jobbikos EP-képviselő, Gyöngyösi híve, aki közösségi oldalán azt írta: „Szomorú látni, amikor az időskori demencia utoléri az 1956-os forradalom és szabadságharc emblematikus figuráit is, és elborult elmével összevissza nyilatkozgatnak”, jogi és erkölcsi elégtételről beszélt, valamint arról, hogy az etikai bizottságnál kezdeményezni fogja Murányi kizárását a pártból.
Ezzel a jelek szerint azonban elkésett: mint a Mandinernek a volt alelnök elmondta, a kongresszus után dühében kilépett a pártból. Ahogy Murányi fogalmazott, „csak azt mondtam ki Gyöngyösiről, amit sokan ki akartak, de inkább nem tették; én nem akarok már politikai karriert csinálni” – az ’56-os forradalmár, immár exjobbikos Murányinak az volt sok, amikor Ander Balázs „kimondta, hogy lemond a Gyöngyösi Márton nevű szaralaknak a javára”, ezt ugyanis Ander részéről is árulásnak élte meg, „a Gyöngyösit én nem támogatom, mert én tudom, hogy ő micsoda”. Úgyhogy 17 év után kilépett a pártból. Mint mondta, a párt teljesen kicserélődött: „17 évi tagság után és 6 évnyi alelnökség után tudtam úgy állni a terem ajtajánál, hogy a bemenő tagok 80 százalékát nem ismertem, annyira frissen léptek be. Volt már buliban, hogy az embernek nem volt egy ismerőse sem? Na, így éreztem magam én is. Olyan idegen volt az egész, a mondanivalójuk meg döbbenetes”, mondta, felidézve annak a kunsági fiatalembernek példáját, akit a Magyar Jelennek adott interjújában is említett: aki korábban kilépett a Jobbikból, mert túl jobboldali volt. „Akkor miért nem mész át a DK-ba?” – tette fel a kérdést a volt alelnök, aki szerint az egykor nemzeti konzervatív párt volt alelnökeként különösen rosszul csengett ez a mondat. „Vona Gábor hozta fel ezt a pártot, nagy létszámmal kerültünk be a Parlamentbe. A gondok akkor kezdődtek, amikor egy csomó olyan ember, mint a Szotyori megjelent, akit nem vettünk túl komolyan, de nem a Jobbik nemzeti konzervatív világához tartoztak”; 2014 után egyre többen lettek, Vona „egyre vadabbul szólalt fel”, amivel nem lett volna baja, csak a stílussal olykor.
A néppártosodást a vég kezdetének tekinti, bár sokáig reménykedett abban, hogy ez csak egy sakkhúzás, ha hatalomra kerülnek, és „visszük tovább a nemzeti érdekképviseletet”. A 2018-as bukás után Vona, akit családja által is támadtak, lemondott, a párt elkezdett tönkremenni, Sneider Tamással, majd Jakab Péterrel, akit tehetséges szónoknak, ám tehetségtelen politikusnak tart. „Most meg ez a vég, Gyöngyösi Mártonnal gyakorlatilag vége van.”
Gyöngyösit egyébként tehetséges fiatalembernek tartotta, de a kongresszus előtti beszélgetésük óta úgy érzi, már nem a magyar nemzeti érdeket képviseli; „Brüsszelben, az EP-ben is számomra nem tetsző liberális szövegeket mondott”.
„Én már a Jakab-féle Jobbikot is ott akartam hagyni, erre csak hab a tortán Gyöngyösi személye”.
A régi tagság elment, új tagság van, „nekem ehhez semmi közöm” – fogalmazott Murányi, aki nem vonja vissza a Jobbik elnöke kapcsán említett „CIA-ügynök” kitételt, ez a véleménye, amit vállal, „legfeljebb rossz kifejezést használtam”. Végül a kongresszuson le se szavazott, dühében elment. „Én az őszinte beszéd híve vagyok, kimondom, amit gondolok, nem jó üzlet, sokkal jobb üzlet hazudni, de nem ilyen fából faragtak”
Szotyori demensezős kiírása kapcsán nevetett, és azt mondta, „azért még bármiben felveszem vele a versenyt”, továbbra is vállalja a felelősséget a véleményéért. Írásban jelezte egyébként kilépési kérelmét, ha a párt úgy dönt, mégis inkább gyorsan kizárja, „akkor zárjanak ki, nem érdekel” – fogalmazott Murányi, aki szerint a régi tagságban tízből kilenc azt gondolja, amit ő ki is mondott.
„Nem kapok tőlük pénzt, nincs is olyan pozíció, amit elvállalnék ebben a pártban”, amelyik „már csak a pénzről szól”.
„Nézze, csaknem kétmillió forint a képviselői fizetés, az szép pénz”. S még ha lenne is olyan figura, aki alkalmas lenne, aki nem fél, nincs már kiből visszaépíteni a pártot, „nincs már az a mag”. Kicsit nosztalgiázott a Magyar Gárda kapcsán, amelyet az amerikai Nemzeti Gárdához hasonlított. Végül azt is elmondta: „Én Orbán Viktort nagyon sokra becsülöm, nem gondoltam volna soha, hogy rá fogok szavazni, de most megtörtént, mert nagyon féltem attól, hogy visszajön a Gyurcsány Ferencek és Niedermüller Péterek világa”.
