Kassai szerint egy normális világban elképzelhetetlen az, hogy egy baloldali vagy egy jobboldali ember számára ne a haza legyen a nagy kiindulópont, az origó. "Ez sajnos nincs így a magyar társadalomban, gyakran kisebb asztaltársaságokban sem" – mondta.

"Olyan világban élünk, ahol a tudomány csak egy vélemény, gyakran döntenek az érzelmek, sok dologról nem tudom eldönteni, hasznos-e vagy sem" – fejtegette Kassai, majd példaként hozta az akkumulátorgyárakat és az atomerőműveket. Hozzátette ugyanakkor, hogy ez egy szabad ország, mindenki elmondhatja a véleményét az ügyeket illetően (már amennyire és már amiben – Á.B.).

Ezt követően kis történelmi kitéréssel rátértünk a hadsereg társadalomalakító szerepére.

Kassai szerint a 9-10. században nagyon magas kultúra alapját rakta le a magyarság. Céltudatos nép volt, komoly nehéziparral, átgondolt hadjáratokkal (utóbbihoz volt szükség a magas fejlettségű nehéziparra a fegyvergyártás miatt). Felidézi, hogy 907-ben, Pozsonynál is felőrölték a ránk támadó ellenséget, ez úgy volt lehetséges, hogy minden férfi katona volt.

A lovasíjász visszaemlékezik, hogy amikor megszüntették a kötelező katonaságot, egyik szeme sírt, a másik nevetett. Egyrészt, mert feloszlatták a "kommunista bohóckodást, ahol csak szívatás és fogkefével padlósúrolás volt", másrészről pedig "minden férfinak volt egy története", jobban tudtak önállósodni, még akkor is, ha nem volt sok öröm a kommunista hadseregben. A társadalom minden rétegéből ott voltak, együtt szívatták őket.

"Egy hazafias nevelésű, nem kommunista hadseregre most is szükség lenne" – foglalja össze Kassai. "Nem a megaláztatás a fő cél, hanem felkészítés egy keményebb világra, mert nem olyan az ember, aki túl sokáig kibírja háború nélkül" – jósolja borúsan.

Ezt követően még érintette a nemzetállamok kérdését is, itt Izraelt hozta példának, akik erős nemzetállamot építettek, miközben Európa sajnos leépítette ezeket.

"A Nyugat miért nem felelt soha, semmiért? Például Szíriát is a földdel tették egyenlővé. Rendben van, hogy elítéljük a másik oldalt, de a Nyugatot miért nem?" – teszi fel a költői kérdést a nemzetállamokkal és a Nyugat viszonyrendszerével kapcsolatban.

Kassai rátért a fiatalok helyzetére, az oktatás fontosságára és a családra mint nélkülözhetetlen egységre is. Ezekkel kapcsolatban a következőket mondta:

"Sajnos a fiatalabb generációk szembefordultak a fegyelemmel, hierarchiával, a tisztelettel. Sok esetben hiányzik a bizalom is, pedig e nélkül nem lehet tiszteletet sem követelni" – állapította meg, hol is gyökereznek a problémák. Hozzátette továbbá, hogy az okostelefonnal sem az a baj, hogy használjuk, hanem, ha az használ minket. Szerinte a gyerekek különösen ki vannak téve a függőség veszélyének.

Az oktatásról úgy gondolja, hogy "ez egy rendkívüli fontosságú kérdés, melyet Klebelsberg után a kommunisták szisztematikusan és szándékosan leépítettek". Manapság a képzésen is bőven lenne mit javítani, szerinte azzal van a legnagyobb probléma.

"A nemzet legkisebb, tovább nem bontható egysége a család. Olyan mértékben változik a világ, amit nem tudnak lekövetni sehol. Szaúd-Arábiában is hasonló a helyzet és a világ minden táján" –szögezte le. Itt hozzáteszi, hogy nem tudja, mi a kiút a globális összeomlásból, de a közösség egészen biztosan egy gyógyír. "A család is egy védőháló, egy pufferzóna amely valamilyen értékrendet közvetít" – hangsúlyozta, melyet egyébként sokkal fontosabbnak tart, mint magát az egyént.

Az előadás végén Kassai Lajos összefoglalta az elmúlt másfél órában mondottakat, amelyre egyfajta végkövetkeztetésként is tekinthetünk. Így tehát:

"A társadalom lényege a harmónia. A hagyomány és a modernitás harmóniája a megoldás."

A Fekete István Szabadegyetem előadás-sorozata áprilisban tovább folytatódik, ekkor majd Schittl Eszter, a CitizenGO magyarországi kampányigazgatója tart előadást Szívhang – életvédelem – hogyan tovább? címmel.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info