Egyetlen miniszter sem helyezett el most sem koszorút a vitéz nagybányai Horthy Miklós újratemetésének 30. évfordulója alkalmából szervezett megemlékezésen, s a hivatalos katonai tiszteletadás is ugyanúgy hiányzott, mint 1993-ban. Akkor az újratemetésen ott volt Miklós Árpád MIÉP-es honatyaként, s az egykor megjelent országgyűlési képviselők közül egyedül ő volt ma is Kenderesen, holott pl. Lezsák Sándort is hívták mára felszólalónak. Megtisztelő, hogy Miklós Árpád ma harcostársam a Mi Hazánk Mozgalomban, mellyel koszorút helyeztünk el most. Valami elindult... Nagyon örülök, hogy a fehér lovas, jubileumi Horthy-felvonulásaink után utolsó kormányzónk születésének idei évfordulóján a Vitézi Renddel közösen ülést tartottunk a Parlament Felsőházában, persze az alkotmányozó nemzetgyűlés még várat magára.

Ugyan a vármegyék elnevezését nem kísérte érdemibb intézkedésként a csendőrség visszaállítása, de nem adjuk fel, a Horthy-korszak lenyűgöző gazdasági fellendülését és meg nem alkuvó nemzetpolitikáját példának tekintve mellszobrot állítottunk az Országházban (egyelőre csak Dúró Dóra országgyűlési alelnöki irodájában) Horthy Miklósnak a második bécsi döntés tavalyi évfordulóján, egyúttal határozati javaslatot nyújtottunk be, hogy Észak-Erdély visszacsatolását a Hazatérés Napjává nyilvánítsa a parlament - sajnos leszavazták.

Bár utolsó kormányzónk munkásságát lehet kritizálni bal- és jobboldalról egyaránt, és jogosan, de a Horthy-korszak 25 évét összehasonlítva a rendszerváltás óta eltelt évtizedekkel: egyértelműen egy fehér lovasszoborért kiált a fővárosban. A két világháború között gazdasági világválság, világszerte több tízmilliónyi halálos áldozatot követelő spanyolnátha-járvány és főként Trianon sújtotta az országot, Horthy Miklós mégis virágzásnak tudta indítani, lenyűgöző fejlődést és kulturális pezsgést produkálva.